Lelkek, sorsok, életek

Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Magyar Nemzet

„Soha senkitôl nem hallottam, hogy a férjem rosszat mondott volna rám. Mindig becsületes, ôszinte voltam, magamból a legtöbbet adtam, amit csak tudtam. Jól fôzök és sütök. Kocsit nem vezetek, de attól még egész embernek érzem magam. Sôt, most valahol a lelkem mélyén vesztesként is gyôztesnek. Nem igazán értem a férjemet, hogy miért kell neki más asszony. A szexuális életünk tökéletes volt. Mi történt vele? Öregségére kell neki a kettôs élet? Miért félek, miért fáj olyan nagyon? Azért, mert a férjem nem a közös otthonunkban keresi a boldogságot, hanem máshol. Nem itt, ahol született, a gyermekkora volt, ahol a gyermekeinket közösen neveltük, együtt fáradoztunk és fáradozunk ma is. Most máshová akar menni ‘boldogságért’. Hát ez ilyen könnyen menne? Miért nem itthon teremti meg a lehetôséget a nyugalomra? Mi ez a nagy vágyakozás? Tudom, sokan élnek így. Meg kell tanulni a fájdalmakkal együtt élni. Az írásaimat mindig nagy fájdalommal kezdem, de a végére megnyugszom. Az írás és a sírás. Keveredik a jó és a rossz. Ha nem dolgozom annyit, mint régebben, ha valahol jól érzem magam – sajnos a férjem nélkül –, már nincs bűntudat, nincs lelkiismeret-furdalás. Végre Embernek érzem magam.

Dr. Ludvigh Károly
2002. 07. 12. 6:00

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.