Magyar katonasírok üzennek a Tatár-hágón túlról

Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Magyar Nemzet

Amikor lent, az Alföldön már javában virágzik a hárs, fent, a Kárpátokban még csak az orgonánál tartunk. Kárpátalján, a Tisza völgyében haladunk fölfelé. Huszt, Técső, Aknaszlatina igazi, nyári melegben fürdik, de alighogy elérjük Nagybocskót, a Gyertyános patak torkolatát, egyre vadabbá válik a táj. Trebusafejérpataknál pedig, ahol hirtelen északnak kanyarodik az út, visszacseppenünk a tavaszba. Itt már igazi, komoly hegyek között kanyarog a Tisza, vannak szorosok, ahol alig fér el a folyó. Pedig még az útnak is helyet kell szorítani! Nehéz dolog, különösen a tavaly tavaszi nagy árvíz óta. Az áradat sok helyen elvitte az utat. S nem csak az aszfaltot. Jó pár helyen a hegy egyenest a folyóba zuhan, itt nincs más megoldás, mesterséges partot kell felhúzni, hogy utat építhessenek. Rettenetesen nagy munka ez, s hatalmas összegekbe kerül. Az ottaniak becsületére legyen mondva, igyekeznek, ma már gond nélkül elérhető Rahó, Körösmező. És persze a Kárpátok gerince, mert mi oda igyekszünk. Kicsit azon is túl, ahol negyvennégy nyarán oly sok magyar honvéd vére áztatta a földet.

Balogh Géza
2002. 07. 05. 6:00

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.