Magyar katonasírok üzennek a Tatár-hágón túlról
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Magyar NemzetAmikor lent, az Alföldön már javában virágzik a hárs, fent, a Kárpátokban még csak az orgonánál tartunk. Kárpátalján, a Tisza völgyében haladunk fölfelé. Huszt, Técső, Aknaszlatina igazi, nyári melegben fürdik, de alighogy elérjük Nagybocskót, a Gyertyános patak torkolatát, egyre vadabbá válik a táj. Trebusafejérpataknál pedig, ahol hirtelen északnak kanyarodik az út, visszacseppenünk a tavaszba. Itt már igazi, komoly hegyek között kanyarog a Tisza, vannak szorosok, ahol alig fér el a folyó. Pedig még az útnak is helyet kell szorítani! Nehéz dolog, különösen a tavaly tavaszi nagy árvíz óta. Az áradat sok helyen elvitte az utat. S nem csak az aszfaltot. Jó pár helyen a hegy egyenest a folyóba zuhan, itt nincs más megoldás, mesterséges partot kell felhúzni, hogy utat építhessenek. Rettenetesen nagy munka ez, s hatalmas összegekbe kerül. Az ottaniak becsületére legyen mondva, igyekeznek, ma már gond nélkül elérhető Rahó, Körösmező. És persze a Kárpátok gerince, mert mi oda igyekszünk. Kicsit azon is túl, ahol negyvennégy nyarán oly sok magyar honvéd vére áztatta a földet.
Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en


















