Beszéljünk róla

Misi pakkot kapott! Emlékszünk ugye, a Légy jó mindhaláligra? (Az ifjúság ugyan az utóbbi néhány évtizedben nemigen tud mit kezdeni ezzel a szomorkás művel, az irodalomtanterv mégis rendületlenül ragaszkodik hozzá.) Mindenesetre a regényből fényesen kiderül: pakkot kapni jó. Legalábbis jó volt, mert úgy tűnik, a csomagküldés kiment a szokásból. Azért, mert a mai kollégisták minden hétvégén hazamehetnek, nem úgy, mint a régiek, akik jó esetben havonta, de sokan csak a téli, tavaszi szünidőkben tehették ezt. Az anyukák persze manapság is jól felpakolják a vasárnap este visszatérő kollégistát, a papák kipótolják a zsebpénzt, hogy enyhítsék a hétfő reggel „rémét”. És hát hazai ízekkel vigasztalódva könnyebb elviselni a családtól való távollétet is.

De a szobatársakat mindig meg kell kínálni. Már csak azért is, hogy te is részesülj a viszonzásból. (Ha valaki soha nem hoz hazait, ha nagyon nincs pótlása, őt kínáld először.) Ez persze csak egyetlen motívum a kollégiumi beilleszkedés tudományából. Mert valóban nem könnyű a helyzete annak, aki először csöppen bele. Kollégiumba az kerül, aki tanulni akar, tehát értelmes gyerek. Az alkalmazkodás képessége azonban nem követi egyenesen az intelligencia mértékét. Persze más helyzetben van egy tízéves kisgimnazista, mint egy tizennyolc éves egyetemista új élete kezdetén, de a kívánalom ugyanaz: el kell fogadtatni magát másokkal, és neki is el kell fogadnia, hogy olyan szoros közösségben fog élni idegenekkel, mint amilyenben eddig a testvérével, vagy még ővele sem élt.
Egyik pillanatban még dédelgetett kedvenc vagy, aki mindent megkap, szeretnek és elnézők gyengeségeiddel szemben. S hirtelen ott találod magad egy, három vagy öt ugyanilyen kivételes személyiség között, akiknek semmi okuk arra, hogy el legyenek alélva nagyszerűségedtől. Mindenki tiszta lappal indul. Ha azt nem is képes mindenki belátni...
Azok szoktak legjobban boldogulni, akik először csendesen figyelnek, kiismerik a viszonylatokat, s van türelmük kivárni, míg eljön az idejük. De van, aki temperamentumosabb, nyüzsög, intézkedik, azonnal kijelöli magát a vezéri szerepre. Ez azonban nem mindig jön be. Lehet, hogy először elfogadják, mert kényelmesebb nem vitatkozni, de aztán fellázadhatnak ellene, hiszen nem ők választották. Legrosszabb szobatárs az, aki mellékes dolognak tekinti a testi higiéniát. Aki az átlagos kamaszszintet is meghaladóan rendetlen, nem mosdik, nem dezodorál, hagyja megbüdösödni holmiját, ételét, testhangjait megosztja a szobatársakkal. Ez esetben a legszigorúbb fellépés szükséges, ha már a mamája nem tudta rászoktatni a civilizált életmódra, a többieknek kell megtenniük.
Minden közösségben akad egy-egy flúgosnak tartott gyerek. Lehet, hogy csak eredeti, sablont nem tűrő egyéniség, de az is meglehet, hogy tényleg van egy-két olyan bogara, ami már túlmegy a közmegegyezés határán. Ha a megértés nem válik be, jobb békén hagyni, általában elvan magával. Ha pedig nem akarod, hogy téged is idesoroljanak, ne zúdítsd rá összes mániádat, dilidet a társaidra. Várj vele, mert ha már elfogadták a személyedet, később a furcsaságaidat is elfogadják. Van aztán a kavaró típus, különösen a lányok közt, akit ugyancsak időben kell megfékezni, mielőtt sikerén felbuzdulva teljesen kibontakozna.
És végül, de nem utolsósorban, ha jól beilleszkedsz – és szerencséd is van – esetleg életre szóló barátokat is találhatsz magadnak.