Állami embert ültetnének egyházi intézményekbe

Míg az Orbán-kormány már a hivatalba lépése előtt részletesen kidolgozta egyházpolitikai koncepcióját, addig a Medgyessy-kabinet fél évvel a megbízatása után sem tett le az asztalra hasonlót.
Egyházpolitikai koncepció helyett egymásnak ellentmondó vélemények hangzanak el kormányoldalon – véli Semjén Zsolt, az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának alelnöke, aki szerint olykor maga Szalay István egyházügyekért felelős címzetes államtitkár is furcsán nyilatkozik. – Először ki akarta „gyomlálni” a jogszabályokból a történelmi egyház kifejezést; becsületére legyen mondva, miután tájékozódott, elismerte: „optikai csalódás” áldozata lett.
– Igaz, hogy nőtt az egyházak állami támogatása?
– A kijelentés így félrevezető. A műemlék templomok felújítására és egyéb beruházásokra fordítható összeg például a korábbi négyről egymilliárdra csökkent. Ahol van növekedés, valóban nem a kormány kegyéből van, hanem a korábbi szerződések és törvények végrehajtása folytán. A hitoktatók bérét az átlagos pedagógusbér alapján kell meghatározni, tehát az ötvenszázalékos emelés valójában nem kegy az államtól, hanem a megállapodás végrehajtása. Az egyházaknak járó állami kiegészítés mértékét még a polgári kormány emelte az szja-tömeg 0,5 százalékáról 0,8 százalékára, a mostani vezetésnek ezt „csak” teljesítenie kell.
– A kommunista rendszerben elvett ingatlanok rendezésére sem fordítanak többet?
– Ha az ingatlanokat nem kéri vissza az egyház, a magyar állam örökjáradékot fizet az egykori tulajdonosoknak. Ez az összeg követi az inflációt, így számszerűleg igen, de reálértékben nem nő. A természetbeni ingatlanrendezésre fordítható összeget 2011-ig egyenletesen és értékarányos módon kell tervezni a törvény szerint. Mégis a Horn-kormány idején egy fillérrel sem emelték az összeget, míg a polgári vezetés ideje alatt a négy- helyett 6,2 milliárdos ráfordítással utolértük magunkat. A mostani, magasabb keret megint csak a hatályos törvény végrehajtása, és nem ajándék.
– A közelmúltban a szociális törvény módosításának tervezete miatt tiltakoztak az egyházak és az ellenzék.
– A javaslat szerint ezentúl az egyházak csak abban az esetben alapíthatnak és tarthatnak fenn szociális intézményt, ha arról az önkormányzattal megállapodtak. Ezzel a helyi vezetés pillanatnyi politikai összetételének szolgáltatnák ki az egyházi szociális ellátást. Az egyházi szociális intézményekben dolgozó ellátott jogi képviselőket maguk az egyházak szeretnék képezni az államilag előírt szakmai kritériumoknak megfelelő továbbképző intézetekben, és maguk is akarják alkalmazni. A tervezet szerint ezentúl az állam ültetné be az egyházi intézményekbe a maga emberét. Ezenkívül kizárnák a Szociális Tanácsból az egyházakat, hiába tartanak fenn szociális intézményt.
– Egyetért-e azzal, hogy az egyszázalékos adófelajánlás állami kiegészítési rendszere változtatásra szorul?
– Az lenne kétségtelenül igazságtalan, ha csak az szja-t fizetők nyilváníthatnának véleményt, mert ez nem mutatná meg egy egyház tényleges társadalmi támogatottságát. A többiek akaratának is érvényesülnie kell. Erre elvileg három módszer lehetséges. A nyilatkozókártya, ha azonosítható lenne, adatvédelmi kérdéseket vetne fel. Ha nem az, akkor egyfajta „vadászat” indulna a megszerzésükre. Ráadásul igen költséges: annyiba kerülne, hogy az elosztható összeg jelentős részét elvinné. A vallásszociológiai kutatások lényegében ugyanazt az eredményt mutatták, mint a népszámlálási adatok. A legolcsóbb, legpontosabb és alkotmányos szempontból legtámadhatatlanabb megoldás a jelenlegi. De figyelembe veendőnek vélem a Magyar Zsidó Hitközségek Szövetségének véleményét, hogy hívei történelmi félelmek miatt nem merték vállalni vallási hovatartozásukat a kérdőíven. A hitéleten kívül sokrétű, nem kifejezetten vallási jellegű kulturális tevékenységet is folytatnak. Ilyen esetekre egyfajta kompenzációs keretet kell létrehozni, de az egész elosztási rendszert nem szabad bolygatni.