Hazavágta az Újpestet az NB III-as csapat

Tápiószecsőn beindult a foci ringlisnpílje. Az NB III-ban listavezető csanpat kupasikereivel az ország érdeknlődésének középpontjába került. Először a Vasast búcsúztatták el, majd az Újpest is elvérzett a takaros kis falusi stadionban.
Pedig nem indult túl biztatóan a lila-fehérek elleni fellépés. Minthogy az országban három együttes – a Ferencváros, az Újpest és a Diósgyőr – szurkolói miatt megkülönböztetett rendezői figyelmet vívott ki magának, Tápiószecsőn is olyan magasra tették a szükségesnek mutatkozó rendfenntartók számát, hogy félő volt, képtelenek lesznek megfelelni a hat és félezer lelkes településen az elvárásoknak.
Kérhettek volna rendőri biztosítást, ám egyetlen egyenruhás órabére 3500 forint, egy mérkőzés biztosításakor öt órát számolnak, ráadásul vagy százötven „közeget” kellett volna kivezényelni, és ez anyagilag csődbe sodorta volna a kis klubot. Sokáig úgy volt tehát, hogy zárt kapuk mögött zajlik majd az összecsapás, mígnem Ignácz István dandártábornok, Pest megye rendőrfőkapitánya kezébe vette az ügyet, és megnyugtató megoldást talált a rend biztosítására. Dicsérik is érte a falubeliek. Csak hát kedden már késői volt a hírverés, így szerdán mindösszesen másfélezer ember volt szemtanúja annak, amint a helyiek elbúcsúztatták a válogatottakkal felálló lila-fehéreket. Lettek volna vagy három-négyezren a szurkolók, mondják a helyi sportbarátok.
A Gold söröző törzsközönsége szinte naponta vissza-visszatér a kilencven perc történéseire. Mindig oda lyukadnak ki, hogy a „Dózsa” teljesen reális körülmények között kapott ki, nincs mese! Azon a délutánon a Szecső volt a jobb.
Farkas Tibor azok közé tartozik, akik a készülődésből is kivették a részüket. Társadalmi munkásként egy vakondot kellett volna lefülelnie, mivel a panofix bundás kis alagútásó ott emelt kupacot, ahol a legkevésbé kellett volna. Emberünk felemelt ásóval strázsált negyedórákat, hogy lecsapjon, ha megmozdul a pázsit. Nem volt szerencséje, a túrások szaporodtak; a pálya karbantartói füstbombákat is bevetettek, de hiába, a kis metrófúró mindenáron látni akarta a meccset.
Horváth Tibor, egykori játékos ma technikai vezető és az utánpótláskorúak edzője. Szavai szerint a jó szereplésnek az a titka, hogy öt-hat éve együtt játszik ez a gárda. Emellett végigjárták a szamárlétra valamennyi fokát: megnyerték a körzeti bajnokságot, elsők lettek a megyei II osztályban, 1996-ban elsők lettek a megyei I-ben, ugyancsak megnyerték az NB III-as bajnokságot, benn is maradtak az NB II-ben, mégis vissza kellett lépni, mert nem tudták kiállítani az utánpótláscsapatokat. Egyszóval a tápiószecsőieket nem lehet egy kézlegyintéssel elintézni. Kupabravúrjuk is volt már korábban: egyszer – még a hetvenes években – Budai II László csapata, a Kossuth KFSE állt ki ellenük az MNK-ban. Már 5:1-re vezettek a szentendreiek, amikor Szecső rákapcsolt. Kiegyenlített, sőt berúgta a hatodik gólt is, de azt a bíró nem adta meg, mivel így is továbbjutott az alacsonyabb osztályú gárda. Az Aranycsapat jobbszélsőjének a tanítványait nem illett jobban megalázni…
Ami pedig az utánpótlást illeti, a korosztályos csapatok is sikert sikerre halmoznak, tőlük került az MTK-hoz Juhász Roland, aki a magyar labdarúgás egyik legnagyobb ígérete. Most az MTK-t várják, és remélik, Roli nem lép majd pályára a szülőfaluja ellen… Egyébként Horváth Marci, a technikai vezető fia a helyi futballguruk szerint sokra viszi majd, jó lesz rá figyelni. Ami pedig a biztonságot illeti, a rendcsinálásban részt vesznek a helyi polgárőrök is, ám a kék-fehér hívek nem arról nevezetesek, hogy botrányt okoznának.
Tápiószecsőn forog a futball körhintája. Katzenbach Imre edző úgy véli, már az is nagyszerű, amit eddig elértek a fiai. Az MTK-meccs után nagy valószínűséggel kiszállás következik. Ámbár ezt jósolták a legtöbben az Újpest elleni mérkőzés előtt is – és tessék!