A szarvas és a vaddisznó

Összeveszett a téli etetőnél a szarvas és a vaddisznó. Egészen más véleményen voltak ugyanis arról, hogy az erdőlakók visszaszavazták a tizenkét éve elzavart vörös és kék rókákat a hatalomba. A szarvas meglátása szerint az erdei rendszerváltás lényege, hogy ezek a sunyi, tolvaj állatok végre húzzák meg magukat odvaikban, élvezzék annak a gyümölcsét, amit az átkosban összeloptak, de nagy ívben kerüljék el végre a vadon irányító posztjait. Ráadásul az is bántotta a szarvast, hogy a kékrókáknak lett a legnagyobb befolyása a vörös vezérrókára és így a döntésekre. Pedig a kékekre alig szavaztak az erdőlakók, éppen csak bekerültek az állatok tanácsába, mégis egyre jobban a saját képükre formálták az erdőt. A vaddisznó viszont, miközben elégedetten csámcsogta az ötven százalékkal felemelt makkadagját, amit a rókák vetettek elé rögtön hatalomra kerülésük után, azon a véleményen volt, hogy őt bizony hidegen hagyja a politika, csak legyen elég kaja, tudjon sokat bulizni a pocsolyákban, és kapjon elég segélyt a malacok után. Naphosszat nézte a rókapárti szajkók által sugárzott üzekedős műsort az erdei televízióban, és nem gondolkodott. A szarvassal régen nem beszéltek már, nem látták értelmét a veszekedésnek, hiszen annyira mást gondoltak a világról, hogy meg sem próbálták közelíteni álláspontjaikat. A rókák visszatérte után kilenc hónappal viszont egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a rőt csalók mindenkit átvágtak. A régi-új hatalmat megvetők ezért veszítették el egyre gyakrabban messze földön híres türelmüket és visszafogottságukat. Így veszhetett össze a szarvas is a vaddisznóval.
Az erdő gyermekeinek ingyenes tankönyveivel kezdődött. Mindenkiét kifizetik, röfögtek a makkzabálók. Drágább lesz mindenkinek, csóválták fejüket a többiek. Ingyen lesz. Nem bírjátok majd kifizetni! Közben szépen felemelték a tankönyvek árait, a rókapárti szajkók pedig hülyítették az erdő népét, hogy nem úgy és nem akkor és nem mindenkinek, de ingyenes, de ingyenes. Majd az erdő gyermekeit tanító baglyok fizetésemelésével folytatódott. Ötven százalék, böfögött elégedetten a pocsolya közepéből a sok vén agyar. Tíz, és arra sincs fedezet, sóhajtottak a tájékozottabb gímek. De van fedezet, a rókák megmondták. Nincs, csak az önkormányzatokra sózták a felelősséget. De van. De nincs. Közben pénz hiányában szép sorban bezártak egy csomó erdei iskolát, és repültek a baglyok csapatostól. A szajkók pedig a csökkenő borjak és malacok számát szajkózták. Ugyanígy jártak a gázárral is. Nem fogják emelni, idézte egy vadkan a vezér-rókát. Emelik, válaszolta rezignáltan a legbölcsebb agancsos. Eszükbe sem jut. Dehogynem, csak tagadják. Aztán a rókák megemelték szépen az infláció háromszorosával. A szajkók pedig azt próbálták elhitetni, hogy mindez még az előző vezetés miatt van. A legádázabb vita mégis akkor alakult ki az etetőnél, amikor a legnagyobb ravaszsággal sem tudtak semmit kitalálni a lomposok a gazdaság élénkítésére, és reményük sem volt arra, hogy megteremtsék a népszerűségük növelése érdekében kiszórt makkmennyiség fedezetét. Ezért aztán a régi eszközhöz, az erdei dénár elértéktelenítéséhez akartak nyúlni. A vaddisznók persze még azt is bevették volna, hogy nekik az a jó, ha egy dénárért fele annyi makkot vásárolhatnak a jövőben, mert titokban arra számítottak, majd kapnak ingyen a rókáktól a szavazataikért cserébe. A szajkók az exportőrök nehézségeivel kürtölték tele az erdőt, és a jegybankelnök szarvasbikát hibáztatták. Amikor aztán a rókák által felbiztatott sakálok megkezdték spekulációs támadásukat az erdei dénár ellen, és a szajkók hosszú tirádákat zengtek a pénzrontás szükségességéről, a szarvasok végképp elveszítették türelmüket. Elhatározták, hogy a szajkóknál is hangosabban ordítják majd minden vaddisznó fülébe, hogyan teszik tönkre napról napra a rókák az erdőt. Arra gondoltak, talán egyszer a pocsolyalakók sem veszik sértésnek, gyűlölködésnek, árokásásnak, ha szembesítik őket az üzekedős műsorokon túli valósággal. Ezen kapott össze a szarvas a vaddisznóval ott az etetőnél, amikor az került szóba, erős legyen-e a dénár, vagy inkább gyenge. Erős! Gyenge! Így vitatkoztak terméketlenül. Az árak pedig elkezdtek kúszni szép lassan felfelé…