Gina második olimpiájára készül

Bőven nulla fok alatt leledzik a hőmérséklet, a szolnoki Tisza-liget nyárfái alatt szeszélye szerint teregeti a hópaplant a metsző szél. A MÁV Coop női kosárlabdázói futóiskoláznak: ez élénk kocogást jelent a hókupacok között kanyargó ösvényeken. Én Gina Farmert figyelem, a center az új-zélandi válogatott tagjaként a második olimpiájára készül. No és persze, klubjának soros kupameccsére. Bár hazájában ilyen csikorgó hideget csak rémisztő mesékben hallhatott, a légiós hölgy szemmel láthatóan jól bírja a „gyűrődést”. Tapodi Péter edző szerint Gina lesz az utolsó, akit majd be kell parancsolni a meleg öltözőbe.
Gina Farmer szülei Cristchurchben élnek és – farmerek. Édesapja is magas növésű, szép, sudár termetűek lettek a lányok is, így számukra adva volt a kosárlabda. Gina tehetsége tízéves korában tűnt ki egy önszerveződő klubban, majd amikor az Egyesült Államokban végezte az egyetemet, a legjobb mesterektől kapott leckét a sportágban. Egy évig otthon dolgozott, aztán másfél évig Ausztráliában kosarazott, majd 1999- ben Németországba került, ahol végre megismerte az igazi telet. A sydneyi olimpián az új-zélandi válogatott tagjaként vett részt, ám már kvalifikálták magukat – ausztráliai otthoni jó szereplésének köszönhetően – az athéni ötkarikás játékokra is. Gina a nővérével együtt erősíti majd hazája válogatottját a görög fővárosban.
Miként került képbe Magyarország? Magyarok mindenütt élnek, így Ausztráliában is. Egy egykori hazánkfia játékosmenedzserként teremtette meg a kapcsolatot, és miután Gina szerint oly rövid az élet ahhoz, hogy megismerhessük a világot, vállalkozott a kalandra. Hogy milyen nálunk az élet? Néha nehéz, mivel a magyar ételek nem a fogára valók. Főz magának otthon, hazai receptúra szerint. Természetesen az étrendjében gyakran szerepelne a birkahús, hiszen a smaragdzöld sziget a gyapjas négylábúi révén ismert a nagyvilágban, ám nagy bánatára a szolnoki boltok pultjairól hiányzik ez a húsféleség.
Ami a hazai kapcsolatokat illeti, az szinte napra kész: interneten olvassa az új-zélandi újságokat, ugyanakkor a válogatott szakvezetői is rendszeresen informálódnak a formájáról. Ami a „szakmát” illeti: a tavalyi hetedik hely nem dobta fel túlzottan, már-már az is megfordult a fejében, hogy talán rosszul választott, aztán jóra fordultak a dolgok. A kupából kiverték a GYESEV gárdáját, igaz, hallatlan balszerencséjükre a következő körben azt a Soproni Postást kapták ellenfelül, akik veretlenül vezetnek a bajnokságban. A csapat jelenleg ötödik a bajnokságban, jöttek nemzetközi sikerek is, egyre jobban fut a csapat szekere, a közönség is felfedezte a lányokat, olykor ezer néző is buzdítja a csapatot a Tisza-ligeti sportcsarnokban, hát mi kell még? Talán az, hogy nyerjenek a Pécs ellen, aztán a Diósgyőrrel szemben, és bekerüljenek a legjobb négybe… Egy biztos, ez nem Gina akaratán fog múlni.
Tapodi Péter szerint Farmer az amerikai–ausztrál iskolát képviseli: kitűnő fizikális adottságokkal, szerényebb technikai képességekkel, amit óriási szívvel pótol. Nem zavarják Ginát a sérülések, a múltkoriban úgy tudták pihenőre bírni, hogy azt mondták neki, az orvos az edzésidőben rendel. Ez a hatalmas elszántság aztán ragadós, ha a többiek látják, hogy a vezéregyéniség nem nyafog, nem sír, akkor ők is hajtanak.
Tapodi mesterrel akkor beszélgettünk, amikor még nem volt ismert a kupasorsolás. Ő egyetlen dolgot szeretett volna: elkerülni a Soproni Postást. Mit ad Isten, pont a „hűség városának” hölgykoszorúját kapták ellenfelül. Egy biztos: Fortuna még nem fogja a szolnoki lányok kezét, ám ha az eredmények ilyen szépen sorjáznak, mint az elmúlt esztendő végén, úgy szerencse istenasszony szíve is megenyhül előbb- utóbb.