Hogyan lesz a trágyából biogáz?

Nálunk is egyre nagyobb teret hódít a körnnyezetbarát termelés, az ökológiai gazdálkodás. Akik ezt a szemléletet vallják magukénak, bizonyára érdeklődve fogadják azt az új hazai találmányt, amely választ ad arra a kérdésre is, hogyan fűthető saját termelésű biogázzal a gazda családi háza.
A feltaláló, Kovács Sándor, szegedi kutatómérnök tizennyolc hónapon át folytatott kísérleteket, és olyan szabadalmaztatott eljárást dolgozott ki, amelynek alkalmazásával ésszerűbbé tehető az állattenyésztő gazdaságok működése. Az alapanyag szalmás marha- vagy sertéstrágya, a végtermék hat és fél-hétezer kalória fűtőértékű biogáz és kelát minőségű növényi tápanyag. Kiválthatnák vele a környezetre sok esetben káros műtrágyát, s meg lehetne előzni a talajok elsavanyosodását. Az új technológia nem azonos az Indiában, Kínában és Európában alkalmazott biogáztermelő eljárásokkal, fűzte hozzá a szakember.
Lényege az, hogy a bizonyos időközönként összegyűjtött istállótrágyát zárt vasbeton tartályokba helyezik, s ott adott hőmérsékleten és nyomáson hagyják lebomlani körülbelül egy hónapig. A betárolt szalmás trágyának megfelelő mennyiségű biogáz keletkezik naponta: tíz köbméter trágyából naponta tíz köbméter gáz harminc napon át. A megmaradt anyagból teljesen eltűnik a szalma és kelát minőségű tápanyag keletkezik, amely egy termelési ciklusban hasznosul, és kiváltható vele a műtrágya. Alkalmazható biotermesztésben is, és kiszórható a hagyományos trágyaszóró gépekkel. Kovács Sándor szerint a kész növényi tápanyagot ugyanúgy lehet tárolni, mint a szerves trágyát, csak célszerű letakarni fóliával a felhasználásig, hogy ne száradjon ki. Ezzel a módszerrel hasznosítható a sertéstelepeken képződő hígtrágya is, de azt előtte ülepíteni kell, a fennmaradó sűrű masszát pedig szalmával kell keverni.
Ha például valakinek húsz szarvasmarhája van, istállójában naponta négyszáz kiló trágya keletkezik. Célszerű hetente betárolnia a trágyát, ezért négy tartályra van szüksége. Naponta mintegy tizenegy köbméter biogáz keletkezik bennük, ami elegendő egy száz négyzetméteres lakás fűtéséhez. Ugyanakkor évente 146 tonna növényi tápanyag marad meg, amely héthektárnyi területre elegendő. Ez mind szép, de menyibe kerül? Kovács Sándor számításai szerint a négy tartály, a kiegészítő berendezések, a gázellátó rendszer kiépítése ma ugyan négy-öt millió forintba kerülne, de már az első évben bevételt hozna: 130-140 ezer forintnak megfelelő gázt és bő egymillió forintnak megfelelő növényi tápanyagot adna. A minden apró részletet figyelembe vevő számítások szerint a beruházás két-három év alatt megtérül. A módszer népgazdasági hasznán el kellene gondolkodniuk az illetékes tárcáknak, és a jelentőségéhez mérten támogathatnák.
A gazdáknak, ha kapnak hozzá állami támogatást, biztosan megéri a beruházás, főleg így, gázáremelés után. Megoldást kaphatnak a szerves trágya kezelésére, hiszen megszűnik annak kellemetlen szaga, elpusztulnak benne a gyommagvak, a fertőző gombák, kijuttatva nem négy, hanem egy év alatt hasznosulna. A gazdák növényvédelmi költségei is csökkennek, nem kell annyi gyomirtó és gombaölő szer, nem beszélve a műtrágya-megtakarításról. A kelát minőségű tápanyag megszünteti a talajok savanyosodását, alkalmazása különösen üveg- és fóliaházakban ajánlott. A kísérletek bizonyítják, hogy ez az anyag alkalmas a biotermesztésben, ugyanolyan értékű, mintha szerves trágyát szórnának ki.
A keletkező biogáz majdnem a földgázzal egyenértékű, villamos és hőenergia nyerhető belőle. Az előállított biogáz nyomása akkora, hogy nagyobb távolságra is vezethető, felhasználásához a kereskedelemben kapható berendezések alkalmazhatók. A magyar találmány egyik nagy előnye, hogy a környezetet nem szennyezi, az európai elvárásoknak teljes mértékben megfelel, sőt követendő példának számít.