A kormány elhibázott gazdaságpolitikájából adódó túlzott bérkiáramlás és költségvetési expanzió miatt elkerülhetetlen a jelentős költségvetési kiigazítás, a közszférában végrehajtandó keresetbefagyasztás és a folyó kiadások erőteljes visszafogása – áll az IMF legújabb, Magyarországról készített jelentésében. A dokumentum vészes következtetéseit idézve a Világgazdaság mai számából megtudhatjuk: a Nemzetközi Valutaalap egy új Bokros-csomag rémét idézi fel.
Járai Zsigmond, a Magyar Nemzeti Bank elnöke egyelőre nem látja veszélyben az inflációs célokat: ’’Nem adjuk fel az eredeti célt, a jegybank minden eszközzel azon lesz, hogy megvalósuljon az árstabilitás Magyarországon’’ – jelentette ki Járai egy mai sajtótájékoztatóján.
A jegybank „Jelentés az infláció alakulásáról” című kiadványában álló előrejelzés szerint ez év decemberére 5,2 százalékos inflációval számol az MNB, ami 0,6 százalékponttal meghaladja a három hónappal korábban várt mértéket. Az éves, átlagos drágulásra vonatkozó prognózis nem változott: eszerint ez évre 5,2 százalékos infláció várható. Jövő évre a jegybanki prognózis 4,6 százalékos, éves átlagos inflációt vetít előre.
Idézzük a Világgazdaság megállapításait: ’’A közelmúltban két héten át Magyarországon vizsgálódó küldöttség megállapította: a gyors bérnövekedés fennmaradása tovább rontaná az exportkilátásokat a tőkebeáramlást pedig fékezné. Éppen ezért indokolt lenne a közszférában a jelzés értékű bérbefagyasztás, majd 2004-ben az inflációs célnál kisebb mértékű keresetdinamika. A jelentés rámutat: túlságosan is expanzív volt a kormány költségvetési politikája, így az államháztartási hiány 2002-ben rémisztő mértéket ért el. Ebből következően a szervezet úgy látja, hogy „alapvető fontosságú a jelentős kiigazítás”, amelyet az idén elsősorban az egyszeri kiadási tételek lefaragása, jövőre pedig a folyó kiadások erőteljes visszafogása kell, hogy szolgáljon.
A delegáció „erőteljesen szorgalmazza” azokat a korrekciós intézkedéseket, melyek lehetővé teszik, hogy az idén teljesüljön a deficitre vonatkozó célkitűzés, a GDP 4,5 százalékának megfelelő hiány.
A gyors bérnövekedés és a laza fiskális politika rendkívül nehéz helyzetbe hozza a monetáris politikát. Az inflációs cél és az árfolyammal kapcsolatos célok közötti erős konfliktus vezetett a januári spekulációs támadáshoz. Ezzel együtt az IMF nem illeti kritikával a Magyar Nemzeti Bankot’’
Lám, a Párt Első Számú Közellenségeként újabban beállított Járai (Orbán felé rugdalni már unalmasnak tűnt, az egyházon pedig ismét, jóízűen levezethették már dühüket) még sem maga a Sátán. A bálványként tisztelt IMF megállapításai sem támasztják alá a pártos dühöt, amely a jegybank elnökére akarta hárítani a felelősséget a csapnivaló, koncepciótlan gazdaságpolitikáért, a csődlovagok által uralt tárcák ámokfutásáért.
Mielőtt belenyugodnánk, mert mi mást is tehetnénk, hogy a tájékozatlan választópolgárok ismét saját nyakukba szabadították a hazai és nemzetközi pénzoligarchiát, idézzük föl csak egy kicsit a múltat. Amelyből, ugye, nem ártana tanulni végre, hogy ne váljon ismét jövőnkké:
’’Itt is precíznek kell lennünk, mert ez egy sokféle intézkedésből álló csomag volt. A stabilizáció programjában fontos megkülönböztetni olyan intézkedéseket, amelyeket még az utána következő kormány is elismeréssel nyugtázott, illetve az lépéseket, amelyek nehezen állták ki még az én kormányomnak a próbáját is. (…)azokat a reformokat, amelyeket én a hosszútávú fejlődés szempontjából fontosabbnak tartok, nevezetesen a rászorultsági elv érvényesítését a szociálpolitikában, ennek alapján igenis a családi pótlék megvonását a tehetősebbektől, illetve adott esetben a felsőoktatási tandíj bevezetését, nos ezeket jóval fontosabbnak tartom a társadalom hosszútávú fejlődése szempontjából, és éppen ezek képezik a mai napig is a kritika tárgyát – nyilatkozta Bokros Lajos egy vele készült beszélgetés alkalmából
Az intézkedések, melyeket az ex-pénnzügyminiszter utólag is védelmébe vett, a szociális háló ízekre szaggatását, ’89 utáni történelmünk legnagyobb traumáját jelentette. Bokros hírhedt csomagja családok százezrei számára tették egyik napról a másikra egyfajta öncélú hobbitevékenységgé a gyermekvállalást, melyet az állam épp úgy nem támogatott, mint a tengerimalac-tenyésztést. Bár felmérések furcsamód nem készültek erről, felbecsülhetetlen károkat okozott a magyarság jövője, fennmaradása szempontjából a megrendült szociális biztonságérzet, a családok megukra hagyatottsága. Az amúgy sem emelkedő gyermekvállalási kedv rohamos, máig megállíthatatlan hanyatlásnak indult.
Andorka Rudolf egyetemi szocilogógiai jegyzeteiben egyfajta ’’numerus claususként’’ írta le a Kádár-rendszernek a felsőoktatás kereteit meghatározó, abnormálisan leszűkítő politikáját, melynek következtében a felsőoktatásban tanulók száma Magyarországon még a szocialista táboron belül is szégyellnivaló mélységekbe zuhant. Hasonló eredményekkel kecsegtetett Bokros ’’reformja’’ is, amely tandíj bevezetésével sújtotta az egyetemi és főiskolai hallgatókat.
A múlt, sokadszor, újra kezdődik. A várható, igen kemény megszorító intézkedések mellett némi fanyar vigaszt csak az a szintén megjósolható, Rákosi Mátyás sajtójának hebegését felidéző erőlködés okozhat, amivel a zömmédia megpróbálja majd kimagyarázni Medgyessy Péter kormányának katasztrofális teljesítményét, melyet az IMF is lesújtónak vél.
origo.hu
Megint elesett az M3-as, a héten már másodszor
