Az utóbbi hónapokban több vállalat is bejelentette, hogy megszünteti termelését, illetve dolgozói jelentős részét elbocsátja. A munka törvénykönyve (Mt.) csoportos létszámleépítésnek minősíti, amikor a munkáltató – működésével összefüggő okból – húsz és száz közötti munkavállalót foglalkoztató cégnél legalább tíz, száz és háromszáz közötti alkalmazottat foglalkoztatónál legalább a dolgozók tíz százaléka, háromszáz feletti alkalmazotti létszámnál pedig legalább harminc dolgozó munkaviszonyát kívánja egy hónapon belül megszüntetni – olvasható a FigyelőNet honlapján.
A létszámleépítéssel kapcsolatos döntés meghozatala előtt legalább 15 nappal a munkáltatónak konzultációt kell kezdeményeznie a munkavállalók képviselőivel (az üzemi tanáccsal, ennek hiányában a szakszervezet és a munkavállalók képviselőiből álló bizottsággal). ennek során írásban kell közölni a munkavállalók képviselőivel a létszámcsökkentés végrehajtásának tervezett időtartamát és időbeni ütemezését, a kiválasztás szempontjait, valamint a munkaviszony megszüntetésével járó, a jogszabályban, illetve a kollektív szerződésben meghatározottól eltérő juttatás feltételeit. Amennyiben a felek a konzultáció során megállapodást kötnek, ezt írásba kell foglalni és meg kell küldeni az illetékes munkaügyi központnak is.
Ha a munkáltató megsérti az üzemi tanács vagy a szakszervezet fenti jogait, ennek megállapítása végett bírósághoz lehet fordulni. A bíróság nyolc napon belül dönt nem peres eljárásban, ez a döntés azonban nem befolyásolja a létszámleépítést, csak annak megállapítására korlátozódik, hogy a munkáltató nem tartotta be a munkáltatói érdekképviseletekre vonatkozó konzultációs szabályokat.
Annak érdekében, hogy az illetékes munkaügyi központok fel tudjanak készülni a hirtelen megnövekvő számú munkanélküli problémáinak kezelésére, a munkáltatónak a munkaviszony megszüntetéséről szóló határozat közlését megelőző 30 nappal írásban kell értesítenie a telephelye szerint illetékes munkaügyi központot. A tájékoztatásban szerepelnie kell az érintett munkavállalók személyi adatainak, szakképzettségének, utolsó betöltött munkakörének és átlagkeresetének is. Az érintett munkavállalókat szintén még a felmondás közlését megelőző 30 nappal kell tájékoztatni a döntésről, s a tájékoztatás másolatát meg kell küldeni a munkavállalók képviselőinek és a munkaügyi központnak is.
Fontos szabály, hogy az Mt. szerinti felmondási védelmek ilyenkor is megilletik a munkavállalókat. Így azzal a dolgozóval, aki a tájékoztatás közlésének időpontjában védelem alatt áll (például táppénzen vagy szülési szabadságon van), csak ennek megszűnését követően közölhető a felmondás, vagy közös megegyezéssel kell megszüntetni a munkaviszonyát.
Amennyiben a munkáltató megszegi ezeket a kötelezettséget, felmondását a munkavállalók a munkaügyi bíróság előtt megtámadhatják. A bíróság jogellenesnek fogja minősíteni.
A felmondási idő az Mt. szerint legalább 30 nap, az egy évet azonban nem haladhatja meg. A munkáltatói rendes felmondás kézhezvételét követő naptól a munkaviszony utolsó napjáig tart. Az Mt. szerinti 30 napos felmondási idő a munkáltatónál munkaviszonyban töltött időtől függően meghosszabbodik. Három év után például öt nappal lesz hosszabb a felmondási idő, húszéves munkaviszony után pedig már hatvan nappal.
A munkáltató a felmondási idő felére köteles felmenteni dolgozóját a munkavégzési kötelezettség alól. Erre az időre átlagkeresetet kell fizetnie neki.
Az a munkavállaló, aki legalább három éve dolgozik a vállalatnál, végkielégítésre is számíthat. A végkielégítés összege az adott munkáltatónál munkaviszonyban töltött időtartamhoz igazodik. Az a munkavállaló, aki legalább három évet dolgozott a cégnél, egyhavi átlagkeresetének megfelelő végkielégítésre számíthat, aki pedig huszonöt évig állt ugyanott alkalmazásban, az hathavira.
Csoportos létszámleépítésnél a munkáltató úgy is határozhat, hogy minden dolgozójának fizet végkielégítést. Vagy a törvényben meghatározottnál magasabb végkielégítést fizet. A munkaszerződésben vagy az Mt.-ben meghatározottnál hosszabb felmondási időben is megállapodhatnak.
Az utolsó munkában töltött napon, azaz még a felmentési idő kezdete előtt ki kell fizetni a munkavállaló munkabérét és egyéb járandóságait (például végkielégítés, szabadságmegváltás). Legkésőbb ugyanakkor ki kell adni a munkaviszony megszűnéséről szóló igazolásokat (munkáltatói igazolás, adóigazolás, valamint a munkanélküli járadék megállapításához szükséges igazolólap) – adta hírül a FigyelőNet.
origo.hu
Gyárfás Tamás-interjú: Portik csőbe akart húzni – új bizonyíték került elő
