1848 és az I. világháború közötti bő fél évszázadot jellegzetesen polgári korszakként tartjuk számon. Az iparosodás és a vidéki lakosság elvándorlása a városok lélekszámának aránytalan növekedését idézte elő. Míg korábban a százezer lakosú városok is nagynak számítottak, a 19. században egyre több metropolisz lépte át a milliós határt. Lassanként az udvari színházak városi vagy nemzeti színházakká alakultak, és megszűntek a mulattatás gazdagoknak emelt templomául szolgálni.
Az európai földrészen sem azelőtt, sem azóta nem emeltek annyi színházépületet, mint a nagypolgári reprezentációs igény és a képzőművészet iránti lelkesedés korszakában. A kontinens virágzó városaiban közel 1500 színház épült fel, minden nagyobb európai város számos más középület mellett legalább egy új színházat építtetett ekkoriban. Mivel a színházépületekre új tűzvédelmi előírások születtek, tervezésük az építészektől is magasfokú szakmai tudást követelt meg, amivel a színháztervezés szinte önálló műfajjá vált. Az erre szakosodott műhelyek közül Ferdinand Fellner és Hermann Helmer irodája volt a legjelentősebb.
Ferdinand Fellner (1847-1916) és Hermann Helmer (1849-1919) bécsi építészirodája számos színházépületével vált ismertté, hiszen negyvenhárom év alatt 48 színházépületet, hangversenytermet és varietét terveztek. Ma összesen mintegy százötven olyan épületről tudni, amelynek tervei a Fellner & Helmer-féle műhelyben születtek meg. Működésük földrajzi határai Hamburgtól Rijekáig és Zürichtől Ogyesszáig terjedtek, de még New York városa számára is készítettek operaház tervet. Thália templomai mellett számtalan lakó- és üzletház, villa, palota, kastély, áruház, banképület, klubház, szálló, étterem, iskola, ipari és gazdasági épület, gyógyintézmény, kilátótorony, egy csillagvizsgáló, valamint több mauzóleum és sírkő tervezése is kettejük nevéhez fűződik.
A 19. század közepétől fogva egyre több színház épült köz- és magánforrásokból, amelyek azonban sem méretükben, sem berendezésükben nem maradtak el az udvari színházaktól. Éppen ellenkezőleg: Fellnerék mind a nagy múltú székhelyeken, így Bécsben, mind új metropoliszokban építettek színházakat, mint a fiatal Bolgár Fejedelemség központja, Szófia, az 1871-ben porosz birodalmi fővárossá avanzsáló Berlin vagy a rohamosan fejlődő város Budapest – amely a kiegyezés után a Magyar Királyság korszerű kulturális és gazdasági centrumává nőtte ki magát – és építettek színházat olyan régi, az udvari-rendi színházi élet hosszú hagyományaira visszatekintő városoknak, mint Salzburg és Klagenfurt.
Épültek Fellner-féle színházak fiatal városokban, mint az 1794-ben alapított Ogyessza; tartományi, megyei és járási székhelyeken, mint a méretre kicsi, zenei hagyományaiban nagy Varazdin vagy Gießen; előkelő üdülőhelyeken, mint Wiesbaden, ahol az üdülővendégek éves száma meghaladta a lakosokét, mint a Bécs melletti Baden, de olyan ipartelepülésen is, mint az alsó-ausztriai Berndorf, ahol az ipargyáros Arthur Krupp 1897-1898-ban építtetett színházat munkásainak.
Fellner és Helmer – Közép-Európa színházépítészei (1870-1920) címen március 10-ig megtekinthető tárlat nyílt a Budapesti Történeti Múzeumban az Osztrák Kulturális Fórum, az Osztrák Kelet- és Délkelet-Európa Intézet és a Budapesti Történeti Múzeum közös rendezésében. A kiállítás az 1999-ben a grazi operaház 100 éves jubileuma alkalmából a grazi Városi Múzeumban rendezett “Az illúzió építészei„ című ideiglenes tárlat sikerére való tekintettel létrehozott vándorkiállítás.
Gerince a 24 db színes tablóból álló színháztörténeti és kultúrtörténeti összeállítás, melyet eredeti dokumentumokkal és tárgyakkal mint pl. a grazi operaház, vagy a budapesti Vígszínház tervei vagy Blaha Lujza kosztümje egészítettek ki. A tablókon bemutatásra kerül a színházépítés története mellett Fellner és Helmer építésziroda műveinek dokumentációja, sikerük titka és kor társadalmi rajza.
origo.hu
Elképesztő, mit mondott a tárgyalásán a karateedző, aki felrúgott egy fiút a szolnoki kalandparkban
