Oltsd fel a villanyt?

Tiszteletet parancsolóan gazdag tartalmú, nem kevesebb, mint hatvan nyelvhasználati kérdéssel foglalkozó levelet kaptam egy szegedi olvasónktól, Pálvölgyi Imre ny. kémiatanártól. A tizenöt oldalas, sűrűn gépelt levél arról tanúskodik, hogy íróját nagyon érdeklik nyelvhasználatunk rejtelmei, s hogy jó érzékkel felfigyel arra is, ami jó, dicséretes, de arra is, ami nem elismerést, hanem elmarasztaló bírálatot érdemel. A jókora gyűjtemény egyik-másik témájának megtárgyalására talán még máskor is sort kerítek, most azonban azt a részt idézem a levélből, amelyik alighanem igen sok olvasónk egyetértésével találkozik.
„Az igekötők helytelen alkalmazásának klasszikus, általam sokaktól hallott példája: »Oltsd föl a villanyt (lámpát)!« Vajon mit tenne az a táborozó cserkész, akinek a parancsnoka azt mondaná: »Oltsd föl, fiam, a tábortüzet!«? Ha én kapnám e felszólítást, megdermednék, mert nem tudnék mit cselekedni. Egy (rossz) szóban ugyanis két ellentétes utasítást kaptam.”
Magam is tanúsíthatom, hogy ez az olvasónk által idézett forma a mindennapi nyelvhasználatban egyáltalán nem ismeretlen, sőt, elég gyakori. Nyelvjárásainkban is felbukkan, bár ott jóval ritkábban. Már nem élő, jeles nyelvész kollégámnak, a felsőőri születésű Imre Samunak éppen harminc éve megjelent Felsőőri tájszótárában, a szótár felolt címszavában, illetve szócikkében ezt a példát olvasom: „Uocs fë e villant!” (Remélem, a helyi nyelvjárási kiejtést érzékeltető forma sem rejti el olvasóim elől a valóságot, vagyis azt, hogy a felsőőri magyarok is feloltják a villanyt, nem el- vagy esetleg le.)
Tehát él a felolt ige, s azok körében, akik használják, többnyire nem is okoz félreértést, de azért olvasónknak tökéletesen igaza van abban, hogy ez rossz szó, mert két ellentétes utasítást tartalmaz. A fel- igekötő sok mindent kifejezhet: térbeli emelkedést (felmászik), valaminek a befejez(őd)ését (felöltözik), mennyiségi vagy erkölcsi gyarapodást (felgyorsít, feldicsér), igekötő nélkül vagy más igekötővel nem érzékeltethető, új jelentést (felkér) és még számos egyebet. A felolt igében azonban, azáltal, hogy legfőbb fogalmi jegye, az emelkedés, növekedés éles ellentétben áll az ’altat, csillapít, megszüntet’ alapjelentésű olt igével, mindenképpen logikátlan a használata. E szó két másik igekötős ige, a felgyújt és az elolt vegyüléséből, összegabalyodásából származik. Jellegzetes keverékszó, amely az alacsonyabb szintű beszédben, a pongyola nyelvhasználatban nemegyszer halható, de a csak kicsit is igényes nyelvhasználatba nem illik bele.
Bár olvasónk erről nem szólt, megjegyzem még, hogy a felolt-nak van néhány társa is. Ugyanilyen logikátlan például a kicsuk ige használata is akkor, ha ’kinyit’ értelemben, azaz a kinyit helyett használjuk (kicsukja az ajtót, a kaput), és a különféle szakmai nyelvekben is bukkanhatunk olykor ide illő példákra. Én például annak idején, több évtizeddel ezelőtt, a szaknyelvekkel való foglalkozás közben meglepve olvastam egy cipőipari szaklapban ezt a különös megfogalmazást: „A sarok a ragasztás helyén szétragadt.” Mivel a ragad ige már eleve a szorosan egymáshoz kapcsolódás, összetapadás fogalmi jegyét hordozza magán, erre az igére is érvényes olvasónknak az a megállapítása, hogy a szó két ellentétes utasítást tartalmaz. A helyes megfogalmazás ott természetesen ez lett volna : „A sarok a ragasztás helyén szétvált.”
Itt, a mi cikkbeli példánkban s egyúttal magának a cikknek a címében pedig ez a helyes, kérdőjelet immár nem kívánó, mindenki számára ajánlható forma: „Oltsd el – vagy pedig gyújtsd fel, kapcsold fel – a villanyt!”