Csehország: hatalmas az érdeklődés az ügynöklista iránt
A cseh belügyminisztérium tizenhárom évvel a prágai bársonyos forradalom után hozta nyilvánosságra a negyven éves kommunista diktatúra idejéből származó neveket tartalmazó ügynöklistát. A tizenkét kötetes publikáció ötezer oldalból áll, nyolc kilogrammot nyom és a csehszlovák Állambiztonsági Hivatal hetvenötezer ügynök és titkosszolgálati munkatársának nevét tartalmazza. A lista egyelőre a csehszlovák Állambiztonsági Hivatalban dolgozó jelenleg szlovák állampolgárok neveit nem tartalmazza.
A listát azért állították össze, hogy azonosítsanak olyan egykori kommunistákat, akiknek a jelenlegi csehországi törvények szerint tilos kormányzati funkciót vállalni, illetve, hogy végleg eloszlassa azt a munkahelyeken, iskolákban, otthonokban terjedő és elhúzódó bizonytalan állapotot, amely szerint az utóbbi időben többeket megvádoltak az Állambiztonsági Hivatallal való együttműködéssel.
A minisztérium internetes oldala összeomlott a hatalmas érdeklődés hatására, amely csaknem egész nap elérhetetlen volt. A problémát mihamarabb meg kell oldani – jelentette ki a minisztérium tisztviselője. A minisztérium titkárságán múlt hét csütörtökön mindössze háromszáz másolat állt a kinyomtatott, ötezer oldalas ügynöklistából rendelkezésre. A minisztérium feltételezése szerint a tartalék listák péntekig elfogynak, ezért végső megoldásnak további másolatok nyomtatásában látja.
Csehországban tehát szó szerint könyvpiaci bestsellerré vált a volt csehszlovák állambiztonsági tanácsának tagjairól és besúgóiról kiadott lista. A listán – a várakozásoknak megfelelően – többek között több színész és politikus nevét is fel lehetett fedezni. Többek között, mint az egykori csehszlovák kommunista Állambiztonsági Hivatallal együttműködő személy volt Jaromír Nohavica énekesnő, fedőnevén Mirek, vagy Jiøina Bohdalová színésznő, fedőnevén Jaroslava. Mint ideológiai munkatárs szerepel a listán a jelenleg is aktív cseh és morvaországi kommunista párti képviselő Vojtìch Filip.
A könyvekhez bárki ingyenesen hozzájuthatott a minisztériumban, és már az első nap a készlet harmadát szétkapkodták az érdeklődők. A névsort az interneten is közzétették – www.mvcr.cz – az oldal látogatottsága rendkívül nagy volt. Szintén túlterhet volt az elmúlt napokban az az internetes oldal, amely az állambiztonságban dolgozók nem hivatalos és terjedelmesebb listáját tartalmazza, többek között szlovák állampolgárokét is.
Az Állambiztonsági Hivatal ügynöklistájának nyilvánosságra hozatala része olyan iratok közzétételének, amelyek 1948 és 1990 között keletkeztek a csehszlovák állambiztonság működése alatt. A lista olyan, az állambiztonsággal együttműködő személyek neveit tartalmazza, akik az állambiztonsági adminisztráció regisztrált és/vagy a hivatal levéltári jegyzőkönyveiben szerepelnek. Ezen kívül nyilvánosságra hozták az állambiztonság kötelékében részt vevők személyes iratait, illtetve az objektumok listáját is.
Ale¹ ©evc cseh belügyminiszter elmondta: kevéssé valószínű, hogy a csehszlovák állambiztonság hamis jegyzőkönyvet vagy listát vezetett volna. „Ha esetleg valaki mégis felkerült volna a listára tudtán kívül, az biztosan kivétel lesz” mondta a Lidové Novinynak ©evc. Hozzátette: a listán olyanok neve is olvasható, akiknél a cseh bíróság véleménye szerint nem volt tudatos együttműködés az érintett személy és az állambiztonsági hivatal között, ezért nevüket a bíróság ítéletében is megtalálhatjuk.
Egy cseh polgár mégis sajátos módját találta meg, hogy nevét továbbra is diszkrét homály fedje: nem sokkal a lista nyilvánosságra hozatala előtt állampolgárságát osztrákra cserélte, majd ezután kérte nevének törlését.
Szlovákia: talán egy év múlva
Szlovákiában hasonló iratokat nagyjából egy éven belül lehetne nyilvánosságra hozni, az úgynevezett Nemzeti Emlékezet Intézete megalapítása után. Északi szomszédunknál e hivatal fő célja az egykori állambiztonság iratainak nyilvánosságra hozatala és a szlovák polgárok kérelmeinek kielégítése lesz, ha azok betekintést kívánnak tenni az olyan iratokba, amelyeket az egykori állami szervek vezettek róluk. Ha Szlovákia köztársasági elnöke (Rudolf Schuster, egykori csehszlovák kommunista párti politikus – B.B.) belátható időn belül aláírja a törvény módosítását, az intézet május elsejétől megkezdi tevékenységét.
Hogy milyen körben lesznek az információk nyilvánosságra hozva arról majd a leendő intézet igazgatósági tanácsa dönt majd a parlamenti bizottság egyetértésével. „Kötelezően be kell tartani minden ide vonatkozó jogszabályt – például a személyes adatok védelméről szólót, vagy éppen a külföldi állampolgárokról szóló nemzetközi egyezményt is,” mondta a SME szlovák napilapnak Marián Gula, a szlovák belügyminisztérium munkatársa.
1993-tól folyamatosan tervezik, hogy feldolgozzák az egykori szlovák információs szolgálat iratanyagegyüttesét. „A nyilvánosság kontrolja az egyetlen megbízható eszköz, hogy végre véget vessünk a nevek körüli bizonytalanságnak, az időnként szárnyra kapó pletykáknak és az esetleges visszaéléseknek” – mondja Ján Lango¹ a Nemzeti Emlékezet Intézményének megálmodója. A listák átírásának nyilvánosságra hozatala csak az egyik első lépés lenne. „A kommunizmussal való kiegyezés Szlovákiában nagyon a háttérbe szorult, ha a csehországi állapotokkal hasonlítjuk össze” mondja Gula. „A listát már régen nyilvánosságra kellett volna hozni.”
Petr Cibulka cseh politikus azonnal megtámadta a nyilvánosságra hozott adatok pontosságát. Magát a nyilvánosságra hozatalt pedig egyenesen „a társadalom becsapásaként” értékelte, ugyanis véleménye szerint olyan emberek neve is hiányzik a listáról, akik 1989 után léptek a politika színpadára. Közöttük szlovák állampolgárok is voltak. Ugyanakkor a hivatalos ügynöklista nem tartalmazza az állambiztonsággal együttműködésre kijelölt személyek neveit és azokét sem, akik nem tudtak arról, hogy beszervezték, mert a jelenlegi cseh törvények nem engedélyezik ezen emberek nevének nyilvánosságra hozatalát.
Cibulka az egykori csehszlovák kommunista Állambiztonsági Hivatal ügynöklistáját már tizenegy évvel ezelőtt nyilvánosságra hozta. Arról a listáról nem hiányoznak azok a nevek sem, amelyek még az 1989 -1990-es évforduló idején sikerült az Állambiztonsági Hivatal munkatársainak kartotékozni. Szerinte ez az ügynöklista megbízható. „Aki szerepel rajta, valóban regisztrálva volt. Az Állambiztonsági Hivatal a neve alatt vezetett egy dossziét és neve szerepel a regisztrációban” – mondta a SME napilapnak a kommunista bűnök dokumentációjáért felelős intézmény vezetője, Marián Gula. Cibulka azt sem titkolja el, hogy az általa nyilvánosságra hozott lista pontos, de szintén nem teljesen komplett. „Néhányan, akik vezetők voltak, ezen a listán már nincsenek” – mondta Gula. A problémát a dossziék típusainak osztályozásában látja, valamint abban, hogy többet töröltek, vagy épen elveszetteket. Nagyjából két- és hétezer név hiányzik, amely jelenség Gula szerint elhanyagolható szám.
Lengyelország: folyamatosan vizsgálják a kommunizmus bűneit
A kormányátalakítások alatt a kommunista és náci bűnösök felelősségre vonása zavartalanul folytatódik – ezt a feliratot is kitehetné irodáinak ajtajára a Lengyel nép ellen elkövetett bűntettek tényfeltáró bizottsága. A testület működését még akkor sem találják Lengyelországban időszerűtlennek, ha történetesen baloldali kormány kerül hatalomra.
A képlet azért nem ennyire tiszta: Aleksander Kwasniewski elnök már 1998-ban megvétózta az emlékezés intézetének felállítását. A baloldali politikus tehát hasonló fenntartásokkal szemléli a kommunista diktatúrák bűneit leleplező törekvéseket, mint magyarországi (elv-) társai. Csakhogy a környezet Lengyelországban egészen más.
A konzervatív Buzek-kormány 1998-ban el tudta érni, hogy megvonják a kommunista diktatúrával együttműködő ügyészek nyugdíjkedvezményét. Hanna Suchocka igazságügyi miniszter, aki a legfőbb ügyészi funkciót is betöltötte, megvonta 13, a sztálini időszakban tevékenykedett ügyész nyugdíjkedvezményét. Anélkül, hogy a lengyel sajtó boszorkányüldözést zengett, kommunistázást sikoltott volna. Mi több: megkezdték mintegy 2500 ügyész aktáinak átvilágítását is.
Ekkor kezdődtek a Varsó által kezdeményezett kiadatási perek: Lengyelország követelte Izraeltől és Nagy-Britanniától két volt UB-tiszt kiadatását. (Az UB az ÁVH lengyel megfelelője volt – a szerk.)
Varsó az Európai Kiadatási Egyezményre hivatkozva kérte Tel-Avivtól, hogy adja ki Salamon Morel egykori államvédelmi tisztet. Morel 1945-1947 között egy sziléziai tábor igazgatója volt. Ebben az időszakban deportálták Németországba a sziléziai németajkú lakosságot. A Morel parancsnoksága alatt működő táborban összegyűjtött 2500 német közül 1538 személy halt meg. Morel saját kezűleg vert össze foglyokat, akik közül sokan ennek következtében megrokkantak. Morel, mint ezt a legnagyobb példányszámú lengyel lap, a Gazeta Wyborcza is megírta, tudatosan gerjesztette a tífuszjárványt az auschwitzi lágerrendszer börtöneinek egy részét is magába foglaló táborban.
Tel-Aviv elutasította a lengyel kiadatási kérelmet, mondván, hogy amit Morel csinált, nem emberiség elleni bűntett, ’’csak’’ tömeggyilkosság, s mint ilyen, már elévült. A lengyel nép elleni bűnöket elkövető bizottság elnöke, Witold Kulesa nem fogadta el ezt az érvet, hiszen, mint a Hgazeta Wyborczában kifejtette, etnikai hovatartozásuk alapján kerültek kizárólag német származású foglyok az auschwitzi tábor területén is működő kommunista megsemmisítő lágerbe. Varsó sem respektálta Izrael érveit, tiltakozásul felmondtak Tel-Avivval egy lengyel harci helikopterek korszerűsítésére kötött megállapodást.
Helena Wolinskát Nagy-Britannia Varsó többszöri kérésére sem volt hajlandó kiadni. Wolinska az 50-es években törvénytelenül vette őrizetbe a Honi Hadsereg tábornokát, Emil Fieldorfot. A Honi Hadsereg, amely halált megvető bátorsággal küzdött a német megszállás alatt, később folytatta harcát – a szovjet megszállókkal szemben. Az UB kötelékében álló Wolinska letartóztatta ás halálra ítélte Fieldorfot.
Nagy-Britannia – annak ellenére, hogy a kommunisták által kivégzett tábornok annak idején jó kapcsolatban állt a Londonban élő lengyel emigrációval, ’’Neal’’ fedőnéven ismerték – nem adta ki Wolinskát, még akkor sem, amikor Lengyelország emberiség elleni bűnök elkövetésével vádolta a volt UB-tisztet. Wolinska az 1970-es években költözött Oxfordba.
Magyarország: buzgó bizottságok, mosolygó bűnösök
Magyarországon a kommunizmus bűneit vizsgáló, állandóan működő, a kormányváltástól független testület nem létezik. A Megyessy Péter hatalomra jutását követően kirobbant ügynökbotrány nyomán létrejött a Balogh László vezette ’’Miniszterelnök titkosszolgálatokkal összefüggő tevékenységének és múltjának tényeit és következményeit vizsgáló bizottság’’, illetve, mintegy ellenlépésként, ’’A rendszerváltás utáni első, szabadon választott Magyar Országgyűlés megalakulását követően kormányzati politikai szerepet betöltő személyeknek az előző politikai rendszer állambiztonsági tevékenységében való részvételének tényeit és körülményeit vizsgáló bizottság’’, Mécs Imre vezetésével.
Az átvilágító bírák, vizsgálódásuk eredményeként, rendszeresen felszólítják a baloldali rezsim alatt kompromittált személyeket, hogy mondjanak le, ám a magyarországi törvények értelmében az érintett politikusok ez esetben sem kötelesek beadni lemondásukat. Eddig egyetlen esetben sem történt meg, hogy egy magyarországi politikus emiatt távozott volna posztjáról – kompromittáló múltjukat egy könnyed mosollyal elintézhetik.
A magyarországi kényszermunka-táborok, deportálások, kitelepítések, miatt eljárás eddig egyetlen személy ellen sem indult. Az ÁVH tisztjeit egyetlen kormány sem vonta felelősségre irtózatos kegyetlenséggel elkövetett gaztetteik miatt. Annak ellenére, hogy egyedül Magyarországon került sor forradalomra és szabadságharcra a Szovjetunióval szemben, a számos halálos áldozatot követelő sortüzek egyetlen tettese sem került börtönbe, a sortűzpereket a bíróság hosszú halogatások után gyakorlatilag eredménytelenül zárta le.
origo.hu
Éles lőfegyverrel próbálta rendezni a kocsmai vitát, döbbenet, hogy milyen büntetést kaphat
