A Legfelsőbb Bíróság legutóbb két összefüggő perben utasította el Reisz Terézia keresetét. Kérdés: a korrekt törvénykezéssel igazságot is szolgáltattak-e az Országgyűlés alelnökét érintő ügyekben. Reisz Terézia az utóbbi években számtalan jogorvoslati fórumon kereste az igazát. Hiába. Ma úgy érzi: jogi trükkökkel kisemmizték. Sőt megdöbbentő módon azt állítja: volt férje, akinek mentelmi joga van, több ízben brutálisan megverte.
Gyermekeimre való tekintettel nyolc évig hallgattam, és bíztam abban, hogy Wekler Ferenc (…) megtalálja azt az életvitelt, amelyben mindnyájunknak nyugalmat ad. Fiaim megnőttek, de a zaklatások, a követelések áradata nem szűnik. Mind ez idáig nem hoztam nyilvánosságra Wekler törvénytelen és etikátlan gazdasági és személyiségsértő eljárásait. Azonban megtapasztaltam, hogy csak a nyilvánosság erejével biztosítható az a társadalmi kontroll, amelynek eredményeként az elhallgatott, jogsértő ügyek megfékezése eredményesen folytatható le” – írta Reisz Terézia Polt Péter legfőbb ügyésznek tavaly márciusban elküldött panaszlevelében, amelyben részletesen feltárta az utóbbi években elszenvedett bántalmakat, méltánytalanságokat és a hatóságok szándékos tehetetlenkedése miatti kiszolgáltatottságát.
A bántalmazásokat dokumentáló jegyzőkönyvek egy részét iktatták, a komlói rendőrkapitányság és a pécsváradi rendőrkapitányság levéltárában – Reisz Terézia szerint – ma is fellelhetők.
Reisz Terézia a legfőbb ügyésznek írott levelében három ügycsoportban foglalta össze az ellene elkövetett jogtalanságokat.
A legmegrázóbb az első pont, amelyben elemi szabadságjogainak, így a nyugodt, háborítatlan magánélethez való jogának, a biztonságos gyermeki és anyasági jogainak a durva megsértését tárja fel.
Reisz Terézia közös megegyezéssel 1994 végén vált el politikus férjétől. Az egyezséget – az asszony elmondása szerint – Wekler Ferenc anyagi és politikai biztonságának szellemében fogalmazták meg, amelyet Reisz Terézia állítása szerint „megbotlott férjnek” mind a mai napig maradéktalanul teljesített is. A volt férj vélhetőleg ezt másként ítélte meg, ugyanis alig telt el fél év a válás után, Wekler Ferenc újabb anyagi követelésekkel lépett fel. „Miután nem ért célt, zsaroló magatartáshoz folyamodott. Gyermekeim elvételével, teljes vagyonvesztéssel, börtönnel fenyegetett” – állítja az asszony. Wekler a bíróságon is megtámadta a vagyonmegosztásról kötött szerződést. A jogerős ítélet szerint Reisz Teréziának több tíz millió forintot kell még kifizetnie elvált férjének. Wekler követelésének behajtása most a bírósági végrehajtónak ad munkát, miközben volt feleségének felülvizsgálati kérelme a Legfelsőbb Bíróság döntésére vár.
A Wekler házaspár a rendszerváltozás után több céget is alapított vagy privatizált ismert gazdasági és politikus szereplőkkel. A vállalkozási birodalomról azóta szórványosan ugyan, de a gazdasági és a bulvársajtó is hírt adott (például a HVG). A családi szerepmegosztás szerint a férj politizált, az asszony pénzt keresett, vagyis asszisztált a birodalom építéséhez. A társaságok éveken át nyereségesen működtek, Reisz Terézia több céget ügyvezetőként jegyzett. A házasság felbontása után egy ideig még együtt működtették a családi vállalkozásokat, ám a kapcsolat a volt házastársak között egy idő után végleg megromlott.
A közösen megszerzett javakat végül a békés válás ellenére sem sikerült megosztania Wekler Ferencnek és volt feleségének. Előbb az asszony akarta kizárni a férjet a közös cégekből, mert nem volt hajlandó vállalkozásaiból fizetni a politikus luxusfogyasztásait és kampányköltségeit. Az asszony nem írta alá azt a cégmérleget, amelyben Wekler az ellene indított gyámhatósági eljárásokat vivő ügyvéd tiszteletdíját számoltatta el. Röviddel ezután a cégekből való kizárást a volt férjnek sikerült oly módon elintéznie, hogy miután a közjegyző az árverést jogellenesnek minősítette, Wekler maga vezette le a licitet. Saját ügyvédjének adta el – egyenként – mindössze egyezer forint névleges összegért a csaknem féltucatnyi családi cégből a volt feleségét megillető ötvenszázalékos üzletrészek tulajdonjogát, majd az ügyvéd néhány hónap elteltével továbbértékesítette ezeket a „jóhiszemű” harmadik félként megjelenő, Wekler érdekeltségébe tartozó társaságoknak és családtagjainak.
Míg Wekler a váláskor megkötött vagyonmegosztási szerződést perelte, a cégekből kizárt feleség a cégekből őt megillető jussért – tulajdonrészekért, osztalékokért, tagi kölcsönök megtérítéséért, kártérítésért – harcolt a bíróságok előtt.
A volt feleség a bíróságon tulajdonrészeire, ingatlanjaira elidegenítési tilalmat jegyeztetett fel, ám a helyzeti előnyt kihasználva Wekler a saját üzletrészeit a kedvező pozícióban jobb áron értékesítette, így azután a feleség tulajdonrészei elértéktelenedtek. A volt közös otthon, egy mecseknádasdi családi ház a közös akaraton nyugvó váláskor – még szerződésben rögzítetten – az asszonyé lett, később azonban erre is perfeljegyzés került, így eladni már nem lehetett.
Reisz Terézia a közös szőlő gondozása ürügyén állandóan körülötte tartózkodó volt após és volt férj tőszomszédságában kényszerült lakni, ami újabb konfliktusok forrása lett. Wekler Ferenc és felesége jogvitáját első megközelítésben akár magánéleti ügynek is tekinthetnénk.
Csakhogy a volt feleség azt állítja, hogy jogvitáját nem tudta az igazságszolgáltatás előtt egyenlő eséllyel képviselni befolyásos férjével szemben. Sőt azt is állítja, hogy a Baranya megyei helyi közigazgatási, rendőri, jogi hatóságok előtt mindvégig hátrányos helyzetben küzdött jogaiért.
Tudomásunkra jutott az is, hogy az országos szinten köztiszteletnek örvendő politikus magára nézve nem mindig tekintette kötelező érvényűnek pártjának a családon belüli erőszak visszaszorítását célzó politikáját. A lapunk birtokába jutó dokumentumok tanúsága szerint elvált feleségét több ízben is úgy megverte, hogy az orvosi ellátásra szorult. A politikus brutalitásának nyomait több alkalommal orvosi látlelet rögzítette. Az első dokumentum szerint 1994 január elején fajult egy családi veszekedés odáig, hogy Wekler megütötte feleségét.
A következő verés 1994. november elején volt, az orvosi látlelet szerint Reisz Terézia nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. Előzményi adatként 1994. november 7-én a pécsi honvédkórház fül-orr-gégészeti szakrendelésén az asszony azt állította: „férje tegnap éjjel megverte, fejét és hátát ütötte, főleg a jobb fülén érték az ütések”. Az őt megvizsgáló orvos a külsérelmi nyomokat ekképpen rögzítette: „A jobb fülkagyló mögött, a csecsnyúlvány feletti bőrön körülbelül öt centiméternyi bevérzés. Az orrhát bal oldalán kis duzzanat ujjbegynyi bevérzéssel.” A látlelet szerint maradandó egészségromlás nem volt várható.
A válást, mint említettük, 1994 decemberében mondták ki.
A legközelebbi brutális verés nyolc hónappal később, 1995. augusztus 21-én volt.
Reisz Terézia Polt Péter legfőbb ügyésznek is megírta, mi történt ezen a napon: „1995 augusztus közepén Wekler (…) házam kertjében apjával együtt brutálisan megvertek, fojtogattak (a sérülésekről látlelet készült), majd betuszkolta a gyerekeket az SZDSZ egyik autójába, és ismeretlen helyre vitte őket azzal, hogy akkor hozza vissza őket, ha újabb milliókat fizetek, és ha elküldöm élettársamat, (…) a sebészdocenst. Amíg nővérem orvoshoz vitt Pécsváradra, és ott ellátásban részesültem, Wekler bement a lakásomba, és onnan több magánokiratomat elvitte.” Később ezeket az iratokat a volt férj – Reisz Terézia állítása szerint – fel is használta az ellene folyó gyámügyi eljárásokhoz és a gyermekelhelyezési perhez. (A váláskor a gyermekek a megegyezés szerint az édesanyjukhoz kerültek.)
„Válásunkat követően Wekler és apja többször tettlegesen bántalmazott lakásomban, illetve a kertemben. Ma sem használhatom pincémet, kertemet, szőlőmet, mert attól Wekler megfosztott. Gyerekeimmel a hátsó bejáraton közlekedünk, mert a főbejáratnál, a tujasor mögül rágalmak, ütlegelések várnak. A gyerekeim körül kialakult áldatlan állapot miatt, a neurotikus klíma csillapítása érdekében sokáig tűrtem, nem fordultam sem orvoshoz, sem rendőrséghez. Egy idő után azonban megelégeltem a kegyetlen bántalmazásokat, és a brutális verések következményeiről látleleteket készíttettem” – áll a panaszlevélben.
Például 1996 telén a brutális bánásmód miatt birtokháborítási ügyben indított eljárást Wekler és apja ellen. Ezt a Komlói Városi Bíróság felfüggesztette.
Miután Wekler nem jelentkezett ki a házból, a volt feleség a mecseknádasdi körjegyzőség segítségét kérte, az azonban felfüggesztette az eljárást. Gönczöl Katalinnak, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának kellett állást foglalnia az ügyben és „ajánlással” élnie, hogy megmozduljon a hivatal Reisz Terézia feljelentése ügyében.
Reisz Terézia több ízben is rendőri védelmet kért a brutális volt férj zaklatásai miatt. Állítása szerint „a rendőrség vonakodó segítségnyújtása miatt” az eseményekről Kuncze Gábor akkori belügyminisztert is többször tájékoztatta szóban és írásban is, például 1998. február 12-én kelt levelében. Az SZDSZ-es belügyminiszternek írott levélben Reisz Terézia a brutális verésekről még nem számolt be, „csak” a volt férje és apósa részéről elkövetett zaklatásról, a fenyegetésről és az atrocitásról ír, a brutalitást nem rögzítette az utókornak.
Azt azonban szóvá tette, hogy a helyi birtokvédelmi hatóság és a rendőrség tehetetlen az ügyben. Felpanaszolta: a megyei rendőrfőkapitány elzárkózott attól, hogy személyesen fogadja, meghallgassa, és segítséget nyújtson. A rendőrfőkapitány – a Kunczéhoz írt levél tanúsága szerint – arról tájékoztatta Reisz Teréziát, hogy tud a körülötte „zajló botrányokról, de mivel Wekler Ferenc országgyűlési képviselő »pozitív diszkriminanciát« élvez, ezért nem avatkozik bele az ügyekbe”. Reisz Terézia részletesen beszámolt arról is, hogy Wekler birtokháborítása és magánokiratainak eltulajdonítása miatt kezdeményezett büntetőeljárások rendre elakadnak a hivataloknál, a rendőrhatóságoknál.
Reisz Teréziának azonban Kuncze Gábor SZDSZ-es pártelnök-belügyminiszter nem segített a pártigazgató-országgyűlési képviselővel szembeni eljárások tisztaságának megteremtésében, nem biztosította neki a pártatlan ügyintézést sem. Világosi Gábor volt belügyminisztériumi politikai államtitkár, az SZDSZ jószolgálati és etikai bizottságának elnöke sem talált kivetnivalót a politikus családjával szembeni viselkedésében.
A Baranya megyei illetékes hatóságok előtt egyébként nyílt titok volt, hogy Wekler Ferenc legalább egy ízben megverte a feleségét. Például 1999. május 23-án Reisz Terézia a Komlói Városi Ügyészségnek és a Baranya Megyei Főügyészségnek is megírta egy nyomozást megszüntető határozat fellebbezésében, hogy bántalmazták.
„1995 augusztusában Wekler és apja a két kiskorú gyermekem előtt kegyetlenül megvertek, majd amíg orvosi ellátás alatt álltam, a lakásomból megszerezte az iratokat.” Ugyanebben a levélben számol be arról is, hogy a volt apósát Wekler naponta a nyakára küldi, aki szintén többször bántalmazta, és becsületsértő, erkölcstelen magatartást tanúsít gyerekei előtt személye ellen.
A Wekler-ügyben a legfigyelemreméltóbb dokumentumot Somssich László alezredes produkálta 1999. június 21-én. Eszerint a rendőrségnek iratai vannak az „1995. augusztus 3-i eseményről”.
Az esemény – mint ismeretes – Reisz Terézia sértett brutális megverését jelenti, mégpedig Wekler Ferenc és apja, Wekler János elkövető által. Ügyészségi intézkedés bizonyára nem történt, hiszen a parlament információink szerint nem szavazott a képviselő mentelmi jogáról.
A rendőrkapitány rögzíti: Reisz Terézia 5022/5/1996, továbbá 5006/7/1997, 5006/14/1998, valamint 5006/236/1998 számok alatt különböző bűncselekmények gyanúja miatt tett bejelentést Wekler Ferenc ellen. Az iratokat azonnal továbbították a Komlói Városi Ügyészségnek, mert a „képviselő mentelmi joga miatt ez a követendő eljárás”.
A mentelmi jog felfüggesztését azonban ismereteink szerint egyik ügyben sem kérte senki a parlamenttől.
Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy a családi ház körül elvitt ingóságok széthordása ügyében 183/1997-es számon tett feljelentéssel foglalkozott a rendőrség – mentelmi jog ide vagy oda –, sőt még feljelentéskiegészítést is elrendeltek, majd a „tölgyfa eltulajdonítása” miatt tett feljelentés ügyében megtagadták a nyomozást, „mivel a feljelentett cselekmény nem bűncselekmény volt”. Mondhatnánk azt is a rendőrkapitány szavaival: Baranyában tölgyfát lopni nem bűn.
Az igazi csemege mégis az, hogy bár több Wekler családdal kapcsolatos „eseményen” megjelentek hívásra a rendőrök, ám ezekről az „eseményekről iratot kiadni” nem tudnak, merthogy „ilyen iratok nem léteznek”. A szó elszállt, írás meg nem is készült.
A rendőrkapitány magyarázattal is szolgál: „Az eltelt idő alatt a pécsváradi rendőrőrsön az állomány jelentős része kicserélődött, így a volt kollégáktól intézkedéseik esetleges hiányosságait számon kérni nem áll módomban.”
Az asszony Pintér Sándor belügyminiszternek is előadta a rendőrség által elhallgatott, ki nem vizsgált jogsérelmeit 2001 augusztusában. A verésekről is beszámol: „férjem válogatott eszközökkel zaklat, birtokomban háborgat, tettlegesen bántalmaz apjával együtt” – állította a panaszlevélben.
Előadja azt is, hogy a Wekler birtokháborítását dokumentáló iratok egyszerűen eltűntek a komlói rendőrkapitányságról. A belügyminiszter helyett Hipp Károly főosztályvezető válaszolt: az ügyet „áttették az illetékességgel és hatáskörrel rendelkező Baranya Megyei Főügyészséghez”.
A legkülönlegesebb panaszt azonban Pintér Sándor belügyminiszter sem bízta másra.
E szerint ugyanis az történt, hogy 2001. február 2-án a Baranya Megyei Közigazgatási Hivatal és a komlói rendőrkapitányság közreműködésével hatoltak be Reisz Terézia lakásába: „leszerelték a zárat, és egy papíroson tájékoztattak arról, hogy a helyi rendőrnél találom meg az új kulcsot. A lakásból több minden eltűnt, a biztonsági rendszert hatástalanították, a lakás másik bejárati ajtaja nyitva volt.” Reisz Terézia vizsgálatot kezdeményezett, de választ nem kapott.
Reisz Terézia egyébiránt doktori címmel bíró szociológus, egyetemi oktató, több, dél-dunántúli hátrányos helyzetű roma fiatalokat támogató projekt szervezője, Mecseknádasd önkormányzati kisebbségi képviselője.
Wekler Ferenc tudományos szocializmusból doktorált, tizenhárom éve országgyűlési képviselő, az Országgyűlés alelnöke, Mecseknádasd polgármestere.
A vizsgálat – pedig – egy minden gyanú felett álló polgár ügyében még nem zárult le.
El sem kezdődött.
*
Wekler Ferenc a Magyar Nemzet megkeresésére elzárkózott a nyilatkozattól, viszont pert helyezett kilátásba lapunk ellen.
***
Részlet a Meglepetés című hetilapban megjelent Wekler-interjúból
– Néha látszik, ahogy az Országgyűlés pulpitusán ülve elfogy a türelme. Otthon is előfordul ez?
– A parlamentben ez legfeljebb csak a mimikámon látszik. Otthon más a helyzet. Amit politikusként lenyelek, előfordul, hogy otthon engedem ki magamból. Hamar felfortyanó ember vagyok. (Forrás: www.wekler.hu)
***
Eörsi Mátyás SZDSZ-es képviselő napirend előtti felszólalása 2002. november 12-én a családon belüli erőszakról
Tisztelt Országgyűlés!
Engedjék meg, hogy néhány, megítélésem szerint döbbenetes adattal kezdjem a felszólalásomat. Magyarországon hozzátartozó erőszakos magatartása következtében minden harmadik napon meghal egy ember. Magyarországon házastársának vagy élettársának erőszakos magatartása következtében minden héten meghal egy nő, és Magyarországon a családon belüli erőszak gyermekáldozatainak a száma havonta egy. Tehát havonta egy alkalommal meghal egy gyermek a családon belüli erőszak áldozataként. (…)
Néhány nagy tragédiának kellett a közelmúltban bekövetkeznie ahhoz, hogy a média ezeket tárgyalja, és ezek így berobbanjanak a köztudatba. De szeretném hozzátenni, hogy néhány civil szervezet, amelyek elkötelezetten és nagy szakértelemmel foglalkoznak ezzel a kérdéssel, sokat tettek annak érdekében, hogy a magyar közvélemény felfigyeljen a családon belüli erőszak kérdéseire. (…)
Természetesen milyen könnyű lenne, ha az Országgyűlés azt mondaná, hogy betiltja a családon belüli erőszakot. De ez nem elegendő, itt valóban egy átfogó nemzeti stratégiára van szükség; egy olyan stratégiára, amelynek címzettje az Országgyűlés – törvényeket kell módosítani –, amelynek címzettje a kormány – hiszen a kormányon belüli intézkedésekre is szükség van annak érdekében, hogy a hatóságok, a rendőrségi és más szervezetek tudják, hogy ha családon belüli erőszak híre jut el hozzájuk, akkor mit kell tenniük –, címzettjei a bíróságok, ahol szintén fontos, hogy a bírák is ismerjék azt, hogy milyen körülmények segítenek hozzá a családon belüli erőszak kialakulásához, honnan tudják meg, hogy családon belüli erőszak folyamatáról van szó; és persze címzettje kell hogy legyen az egész magyar közvélemény, hiszen tudjuk a közelmúlt néhány tragédiájából, hogy a magyar közvéleményben is tetten érhető egy olyan jelenség, hogy azt gondolják sokan, hogy a családon belüli erőszak valójában csak a családra tartozik, és a szélesebb közvéleményre nem. (…)
A magyar politikának, a magyar államnak és a magyar közvéleménynek is fel kell lépnie a családon belüli erőszakkal szemben. (…)
Szeretném bejelenteni, hogy civil szervezetek igen hathatós közreműködésével elkészült egy országgyűlési határozati javaslat, amelynek az a célja, hogy mind az Országgyűlésre, mind a kormányra, mind pedig az egész magyar államra megszabja azokat a feladatokat, amelyeket évek hosszú munkája alapján el kell végeznie annak érdekében, hogy vissza lehessen szorítani a családon belüli erőszak jelenségét. Én magam azt szeretném, hogyha ez a határozati javaslat összpárti lenne, én azt szeretném, ha egyik párt sem villogna ezzel a kérdéssel. Úgy tudom, hogy a Magyar Szocialista Párt már csatlakozott hozzá, és bízom abban, hogy a jobboldali pártok is csatlakozni fognak ehhez a kérdéshez, mert még egyszer: úgy érzem, ez a kérdés a pártokon felül álló, tényleg össztársadalmi jelentőségű kérdés. (…)
Tisztelt elnök asszony! Tisztelt Ház! Úgy érzem, hogy ha a magyar Országgyűlés ebben sikeres lesz, egy modern, XXI. századi rabszolgatartás alól tudjuk Magyarországot felszabadítani. Ehhez kérem támogatásukat.
(Megjelent : a Magyar Nemzet 2003. március 1-számában)
origo.hu
Halálutak Magyarországon – íme a lista!
