Arról talán tudomása volt, hogy 1914 nyarán már aktív Ausztria-ellenes propagandát folytattak a szerblakta területeken a Belgrádban létrejött, szélsőséges szerb mozgalmak: a Narodna Obradna, az Unió vagy Halál és a Fekete Kéz szervezet. Ez utóbbi, amely élénk aktivitást fejtett ki a Monarchia által annektált területeken és szabotázsakciók, merényletek sorozatát követte el, kormányhivatalnokokat és katonatiszteket is maga mögött tudhatott.
Ez a szervezet elhatározta: meggyilkolja Ferenc Ferdinánd osztrák trónörököst. Az akcióba három fiatal boszniai szerbet szerveztek be: Gavrilo Principet, Nedjelko Carinovicot és Trifko Grabezt. A szerb kormányfő, Pasics állítólag tudott a készülő merényletről.
Ferenc Ferdinánd, aki agresszív, militarista politikát folytatott, a birodalmat dualista helyett trialista állammá szerette volna alakítani, súlyt adva ezáltal a délszláv államoknak, gyakorlatilag Magyarországgal egyenlő autonómiát biztosítva nekik. Mindemellett az Osztrák-Magyar Monarchiát erősen központosított államként kívánta megszervezni, tudatosan épített kapcsolatait leginkább a hadseregben erősítette. Politikai céljai elérése érdekében az általános választójog bevezetését tervezte és támogatott több, kifejezetten magyarellenes nemzetiségi politikust is – őt magát is gyakran emlegették ’’magyargyűlölőként’’.
Ferenc Ferdinándot és feleségét, Zsófia hercegnőt (Chotek Zsófiát) Gavrilo Princip ölte meg, több pisztolylövéssel.
A szarajevói Miljacka folyó partján haladó autókonvoj ellen a menetoszlop vonulásának útvonalán Carbinovic egy bombát próbált felrobbantani.
A merénylet sikertelensége miatt került sor a követező ponton várakozó Gavrilo Principre, aki a merénylet elkövetése után először fegyverével, majd méreggel próbált véget vetni saját életének is.
A merénylet jó ürügynek mutatkozott arra, hogy II. Vilmos császár rávegye Ferenc Józsefet: a már 1905-re kidolgozott villámháborús tervek értelmében támadja meg Szerbiát.
A központi hatalmak tervei szerint Németország Belgiumon keresztültörve verte volna meg néhány hét leforgása alatt a francia hadsereget, A Monarchia feladata lett volna Szerbia legyőzése, majd az Olaszországra szövetségesként számító központi hatalmak együttesen vonultak volna Oroszország ellen.
Csakhogy Olaszország már 1902-ben titkos megállapodást kötött az antant hatalmakkal, hogy háború esetén legalábbis semleges lesz.
Oroszország ráadásul a vártnál jóval gyorsabban mozgósított, kétfrontos háborúra kényszerítve a központi hatalmakat, melyek mind a franciaországi, mind a szerb fronton a vártnál jóval erősebb ellenállásba ütköztek. Az antant-hatalmak gyarmatai szinte kimeríthetetlen hátteret, tartalékokat biztosítottak, míg a német-osztrák-magyar nemzetgazdaságok egy idő múlva az összeomlás szélére kerültek.
Mindez persze még nem volt előre látható 1914 június 28-án, ám az esemény későbbi megítélésének súlyát jelzi, hogy a versailles-i békeszerződéseket is ezen a napon köttették meg Németországgal.
origo.hu
Tombol a hőség, jön a hőkupola – de tényleg van okunk félni?
