Kossuth Lajos megajánlási beszéde

Képtelen volt tudomásul venni 1848 márciusának vérontás nélkül győzelmes magyar forradalmát a Habsburg uralkodóház. A manipuláció és az erőszak eszközeivel igyekezett fellépni ellene, lázította a nemzetiségeket, s végül rákényszerítette Magyarországot a honvédő háborúra, a véres szabadságharcra. Magyarországnak merőben új helyzetben kellett gyorsan felkészülnie és katonai erőt szerveznie, hogy képes legyen védekezni a külső támadásokkal szemben.
Kossuth Lajost – politikusi tehetségén túl – ez a kényszerhelyzet emelte naggyá igazán, s helyezte államférfiként mindenek fölé. A nemzet szorult helyzetében szabadultak fel benne azok a hatalmas energiák és képességek, amelyek révén az egész magyarságot, annak szinte minden társadalmi rétegét mozgósítani tudta. Az első magyar népképviseleti országgyűlésen, 1848. július 11-én mondta el azt a „megajánlási” beszédét, amely akkor szinte földindulás erejével hatott a képviselőkre, s amely aztán a magyar politika- és retorikatörténet alighanem legszebb, legnagyobb arányú dokumentuma lett. Kossuth megrázó erővel láttatta azt a veszélyt, amely a magyar hazát és annak szabadságát fenyegette. Szónoklatának célja az volt, hogy a kétszázezer újoncot és a honvédő hadsereg felállításához, megszervezéséhez szükséges pénzösszeget a népképviseleti országgyűlés megadja. E szónoklat befejeztével hangzott el a föllelkesült képviselők szájából egységesen ez az egyszerű, de történelmi jelentőségű felkiáltás: „Megadjuk!”
Ezt követően pedig Kossuth Lajos ugyancsak történelmi jelentőségű mondatai jöttek válaszul: „Ezt akartam kérni, de önök felállottak, s én leborulok a nemzet nagysága előtt, s csak azt mondom: annyi energiát a kivitelben, mint mennyi hazafiságot tapasztaltam a megajánlásban, s Magyarországot a poklok kapui sem fogják megdönteni.” A kivitelezés azonban késlekedett, s ez már nem Kossuth Lajoson múlott, hanem abból a képtelen helyzetből következett, hogy annak a Habsburg-uralkodónak (egyben magyar királynak) kellett volna e határozatot szentesíteni, akinek az érdekei éppen ellentmondtak ennek. V. Ferdinánd nem is szentesítette, így a végrehajtás el sem indulhatott egy ideig. A kivitelezésről csak augusztusban kezdődött el a vita, és ennek következtében szeptember közepéig érdemben nem történt semmi. Ez a királyi késleltetés azután nagyon sokba került a magyarságnak. Amennyire örök érték Kossuth július 11-i nagyszerű szónoklata a magyarság politikai kultúrájában, annyira örök, más-más történelmi helyzetekre is érvényes tanulság kell legyen az is, ami a megajánlás után történt.