Meddő asszonyon is segített az akupunktúra

Először a feleségemtől hallottam róla: a Tiszafüreden élő orvos, Szalay Miklós néhány akupunktúrás kezeléssel rendbehozta az ízületi problémáktól görbe, dagadt ujjait. Hallottam, sokan járnak az orvos rendelőjébe csupán azért, mert fogyni szeretnének, mások viszont komolyabb betegségek gyógyítása reményében vállalják a szurkálást.
Alig ültünk le beszélgetni Szalay Miklóssal, máris bejött egy nem éppen fiatal pár a kisbabájával. Hozták, hogy megmutassák az orvosnak munkája gyümölcsét.
– Negyvenhárom éves vagyok – mondta az asszony. – Egy késői kapcsolatból szerettünk volna egy kisbabát három évvel ezelőtt. Kétszer is terhes lettem, de korán elvetéltem. Az egyik klinikán alaposan kivizsgáltak, s a végén azt mondták, hogy már nem lehetek terhes, mert meddő vagyok. Csalódottak voltunk, letettünk a babáról. Ez volt tavasszal. Ősszel a gyenge látásom miatt jöttem el Szalay Miklóshoz akupunktúrás kezelésre. Néhány alkalom után sokat javult a szemem. Itt kiderült, hogy nem sikerült a baba. Ekkor változtatott valamit a doktor úr a kezelésen, s rá pár hétre terhes lettem.
Szépen kihordta, soha nem kellett kórházba feküdnie, nem voltak panaszai, járkált, házimunkát végzett, a baba is szépen fejlődött. Pünkösdkor aztán a várva várt gyermek császármetszéssel minden gond nélkül megszületett. Három kiló hetven deka, ötvenöt centiméter hosszú. Az édesanya boldog, panaszmentes.
– Az akupunktúrás kezelés hatására már több nő maradt terhes, de ilyen súlyos diagnózissal még senki sem fordult hozzám – nézi az egyébként szülész szakorvos Szalay doktor az apa kezében szinte eltűnő kisbabát. – Megpróbáltam segíteni, s amikor a tizenötödik kezelés után a páciens elment ultrahangra, boldogan jelentette, hogy terhes. Nem gyógyszeres, hanem akupunktúrás kezelést kapott egész terhessége alatt: úgy irányítottuk az anyagcserét, hogy ne legyen problémája.
Terhes nőkhöz tűkkel nem nyúltak, mindaddig, amíg Oroszországban egy bizonyos Zsarkin professzor nem kezdte eredményesen kezelni akupunktúrával a várandós asszonyokat, meséli Szalay Miklós, aki Ungváron született, s 1983-ban települt át Magyarországra. Érdekelte az akupunktúra: ő volt a harmadik orvos, aki Magyarországról Moszkvába ment megtanulni a tűszúrással való gyógyítás tudományát. Reggeltől délután négy óráig tanult, utána beült a könyvtárba, csak zárórakor ment haza. Úgy érzi, megérte, élete nagy élményének tartja, hogy ezt a gyógymódot egy kiváló egyetemen tanulhatta, amit 1976-ban alapított Durinyán professzor, hogy tanítsák az akupunktúrát és kutassanak. Szalay Miklós az alapító tanítványánál, Makarov professzornál tanult.
A tiszafüredi, ám Karcagon is rendelő orvoshoz fordulnak szem-, gerinc-, csont- és ízületi problémákkal, máj-, hasnyálmirigy- és bélpanaszokkal, nőgyógyászati, daganatos és még sokféle betegséggel.
– Sokan azért keresnek fel, mert fogyni szeretnének. A kezelésnek, amit kapnak, talán öt százaléka szolgálja ezt a célt, a többi az egész szervezetre hat. Csak azt veszi észre a páciens, hogy elmúltak bizonyos fájdalmai, jobb az emésztése, tud aludni, csökkent a vérnyomása, többet bír teljesíteni, jobb a közérzete, nem hat rá úgy a stressz, kisimult az arca. Csak a súlya miatt jön, de ennyi mindent kap.
Az orvos érdekes esetei közül említi a gerincsérves betegeket, akik a kezelés hatására megúszták a műtétet, dolgoznak, megszűntek vagy csökkentek a fájdalmaik. Makacs fülfájásokat mulasztottak el a tűk. Egy besenyőtelki beteg epilepsziás rohama közben elesett, beütötte a fejét, vérömleny nyomta az agyát, megműtötték, de nem tudott járni, és a fél arca is lebénult. Szalay Miklós vállalta a kezelését. Fél év után a beteg először mankóval kezdett járni, utána már bottal ment a rendelésre, majd elhagyta a botot is, már dolgozni jár. Azóta eltelt hat-hét év, s hat évig nem volt epilepsziás rohama sem.
Az egészségügy illetékeseitől azt várja a tűkkel gyógyító orvos, hogy segítenek a betegeken, s próbálják finanszírozni az akupunktúrás kezeléseket.
– Mi szerény árakon gyógyítunk, de jó néhány embernek még ez is sok, és nem tudja vállalni az egész kúrát, mert nincs pénze – mondja a doktor. – Vannak olyan betegségek, amelyekre nagyon sokat fordít az egészségügy. Mi megoldjuk rövidebb idő alatt úgy, hogy a betegnek nem kell táppénzre mennie, sokkal kevesebbe kerül, és az állapota is javul.