Bizonytalan munkahelyek, keserű kenyérkereset

Valaha négyezer dolgozó kereste a kenyerét az Ikarus képünkön látható székesfehérvári gyárában – ma alig kétszázan lézengenek az üzemben. Sok hajdani büszke nagyvállalat jutott erre a sorsra. Kevés olyan munkavállaló van az országban, aki biztos lehet a holnapjában.

Az elmúlt bő egy esztendőben több nmint húszezer dolgozót bocsátotntak el az ország különböző munkanhelyein gyárbezárások és létszámleépítések miatt. A cégek, főként a multinacionális vállalatok vezetői elsősorban a magyar munkaerő drágaságával, vagyis a magas járulékokkal és adókulcsokkal magyarázták döntésüket. A vállalatvezetők szerint a kormányzati intézkedések rontják a cégek versenyképességét.
Őry Csaba, a Fidesz-frakció foglalkoztatáspolitikai műhelyének vezetője riasztónak nevezte a kilátásokat: 2004 a leépítések éve lesz, folytatódnak a gyárbezárások. A munkanélküliek körében egyre magasabb a diplomások és a pályakezdők aránya. Mint mondta: új munkahelyek létrehozására, a gazdaság új pályára állítására lenne szükség a problémák megoldásához.
Medgyessy Péter miniszterelnök választási programjában teljes foglalkoztatottság és három-négyszázezer új munkahely ígérete szerepelt. A gyárbezárásokat az MSZP illetékes munkacsoportja azzal indokolja, hogy a munkaerőpiacon dinamikus, strukturális folyamatok zajlanak, többek között magasabb képzettséget igénylő munkahelyek jelennek meg.
1998 és 2002 között kétszázezer új munkahely jött létre, a munkanélküliség ennek megfelelően csökkent 8,7-ről 5,6 százalékra – összegezte az Orbán-kormány volt politikai államtitkára. Korábban több munkahelyteremtésre ösztönző támogatási forma volt, ám az új kabinet megfojtotta a Széchenyi tervet, így a vállalkozók mára csak magukra hagyatkozhatnak. A Munkaerő-piaci Alap segítségével meghirdették ugyan a munkahelyteremtő és -megtartó támogatás elnyerésének lehetőségét, de mivel ez az egyetlen ilyenfajta segítség, a hárommilliárdos keret érthető módon ki is ürült öt hónap alatt.
Mi tehát a megoldás? A munkanélküli egykori betanított munkások aligha válnak nyelveket beszélő, diplomás, kvalifikált munkaerővé… A Fidesz foglalkoztatáspolitikai műhelye szerint a kis- és középvállalkozások, elsősorban a szolgáltatások világában jöhetnek létre betölthető új munkahelyek. Ha a kormány valóban munkához szeretné segíteni az állampolgárokat, akkor ezt a szektort kell támogatnia. (2001-re a korábbi húszról körülbelül hat százalékra esett vissza a mezőgazdaságban dolgozók aránya, míg az iparban foglalkoztatottak az összes kereső 33, a szolgáltatási szférában pedig 61 százalékát tették ki – derül ki a Központi Statisztikai Hivatal nemrégi jelentéséből.) Egyrészt úgy, hogy csökkentik a bérekre rakódó elvonásokat, terheket, másrészt célzott gazdasági támogatást juttatnak a megfelelő helyekre.
A kis- és középvállalkozások önmagukban nem lesznek képesek felszívni a bezárt gyárakból, leépülő üzemekből elküldött dolgozókat. Ebben segíthetne a részmunkaidős foglalkoztatás és a távmunka. Elöregedő társadalmunkban a szociális biztonsági rendszerek finanszírozhatatlanná válhatnak, ha nem nő a foglalkoztatottság, azaz a dolgozók aránya a nem dolgozókhoz képest. Ezért ösztönzik például az unióban is a nyugdíj melletti munkát.
A cégek egyre nehezebben tudják a hagyományos munkaviszonyban foglalkoztatni az embereket – legtöbbször azért, mert olyan nagyok az élőmunka terhei, hogy már nem tudják kifizetni –, ezért gyakran vállalkozói vagy ügynöki szerződéses munkaviszonyba kényszerítik őket. A kormánynak egy olyan foglalkoztatási forma jogi rendszerét kellene kidolgoznia, amelyben a cég sem megy tönkre, és a dolgozó is nagyobb védelmet élvez, mint most.