Ki hozta az izraeli zászlót?

A Magyar Nemzet birtokába került dokumentumfilm tanúsága szerint nem M. Giorgio Richard vitte az izraeli zászlót a Tilos Rádió elleni tüntetésre, és nem ő kezdeményezte annak meggyújtását.

2004. 01. 18. 12:44
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A filmfelvétel a 168 Óra munkatársának, Nehéz-Posony Katának a fotója, valamint Kisberk Szabolcs operatőr lapunknak adott nyilatkozata és más szemtanúk vallomása is azt támasztja alá, hogy a vasárnap délutáni, közfelháborodást kiváltó akció egy harmadik fiatalember gondoskodó „előrelátásának” köszönhető. Őt a zászlót elégetők és a lapunknak nyilatkozó szemtanúk sem ismerik. A szóban forgó fiatalember csak addig tartózkodott a zászlóégetés helyszínén, amíg átadta az izraeli zászlót az elkövetőknek. Ezután eltűnt a tömegben, a zászlóégetést már nem nézte végig.

A rendőrség mindössze annyit erősített meg, korábbi közleményük szerint egy hetilap felvétele alapján valóban keresnek egy harmadik személyt, ám az ő szerepe még tisztázásra szorul, még az is elképzelhető, hogy meg akarta akadályozni az eseményt – közölte Tóth Gábor, a BRFK helyettes vezetője. A Magyar Nemzetnek nyilatkozó szemtanú és a filmfelvételt készítő operatőr tegnap vallomást tett a rendőrségen; az operatőr által forgatott filmet vizsgálják.


Kisberk Szabolcs, a Hunyadi TV szerkesztő-operatőre a Magyar Nemzetnek átadta azt a filmfelvételt, amelyet a kispesti kerületi televízió hétfőn este vágatlanul sugároz majd. Kisberk Szabolcs kamerájával rögzítette és figyelemmel kísérte az izraeli zászló meggyújtásának előzményeit is. A fiatal operatőr lapunknak elmondta: a zászlóégetés azzal kezdődött, hogy egy idősebb, nemezsüveget viselő úr (a később közösség elleni izgatással meggyanúsított B. Miklós – a szerk.) elővett egy Tilos Rádió feliratú pólóinget, és meggyújtotta. B. Miklós lapunknak elmondta, a pólót és egy gyógyszeresüvegnyi benzint a kordonon túlról adták neki. Kisberk úgy emlékezik: „Amikor a ruhadarab már az aszfalton égett, a tömegből egy sötét, rövid kabátos, barna hajú, 20–25 éves fiatalember lépett a csoporthoz, szétbontotta az izraeli zászlót, amit a zsebéből vagy a kabátja alól vett elő. Egyik végét a nemezsüveges úr kezébe adta, a másik végét pedig ő fogta két kézzel, a lángok fölött. A fiatalember néhány másodperc múlva átadta a zászló másik végét a vele szemben, a jobbján álló fehér dzsekis fiatalembernek (mint később kiderült, M. Giorgio Richardnak – a szerk.), majd gyorsan hátralépett, és hirtelen elvegyült a tömegben.

A dokumentumfilmen egy fotós gépének vakuvillanása azt jelzi, hogy a jelenlévő fotóriporterek valamelyike megörökítette a sötét kabátos fiatalembert, kezében az égő póló lángja fölé tartott izraeli zászlóval.

Kisberk Szabolcs elmondta azt is: „Miközben a tűz fölé tartotta a fekete, rövid kabátos fiatalember az általa hozott izraeli zászlót, egy mögötte álló férfi a kezével eltakarta a sötét kabátos szemét, azaz a fél arcát, nyilván azért, hogy a csoporttal szemközt álló fotósok és operatőrök ne tudjanak használható felvételt készíteni róla”. Kisberk Szabolcs hangsúlyozta: rajta kívül több fotós is dolgozott az események alatt a Tilos épületét védő kordon mögött, éppen szemben a zászlóégető csoporttal. Kisberk emlékezete szerint a fekete kabátos fiatalembert nem látta a tüntetésen, sem a zászlóégetés előtt, sem utána, nem volt ott a jelszavakat skandáló csoportban sem.

A sötét kabátos fiatalembert, kezében még a teljesen szét sem hajtott izraeli zászlóval Nehéz-Posony Katának, a 168 Óra fotóriporterének sikerült megörökítenie.

A közösség elleni izgatással vádolt M. Giorgo Richard a zászlóégetésben játszott szerepéről a Magyar Nemzetnek annyit mondott el: „Nem nálam volt a zászló, nem én vittem oda, semmilyen gyújtóeszköz nem volt nálam. A tüntetésre, amiről az utolsó pillanatban, vasárnap délután szereztem tudomást, késve érkeztem. A zászlóégetéssel kapcsolatban egyelőre többet nem kívánok elmondani.” Hozzátette: „Őrizetbe vételemre kedden délután került sor, miután házkutatást tartottak családom lakásán, ahonnan a háromezer darabos könyvtárunkból harminc történelmi, hadtörténeti és irodalmi művet vittek el, többek között Wass Albert, valamint Földi Pál, a népköztársaság nyugalmazott katonatisztjének könyveit, és Gordon Williamson angol hadtörténész, a hitleri terror eszközeiről írott művét is, és más e kor történetét tárgyaló műveket.” M. Giorgio Richard egyetemi szakdolgozatát e témakörből írta. A rendőrségnek a szakdolgozathoz – amire egyébként jelest kapott – felhasznált forrásmunkákat sikerült lefoglalnia – közölte M. Giorgio.

Kisberk Szabolcs megerősítette M. Giorgio állítását: „Tisztán láttam, hogy a fekete, rövid kabátot viselő fiatalember nyújtotta be a tűz fölé az izraeli zászlót, M. Giorgio csak segített neki, átvéve tőle az egyik végét.” Az általa készített videofelvételek is ezt támasztják alá.

A Hunyadi TV felvételein egyébként pontosan látható, ahogy a fekete, rövid kabátos fiatalember előrefurakodik a tömegből az égő pólót körülálló csoport irányába, majd jobb kezével a kabátja alá vagy a zsebébe nyúl. A felvétel itt néhány másodpercre megszakad, mivel egy öregúr nézelődés közben véletlenül belelépett a tűzbe, és az operatőr – nehogy a láng belekapjon a ruhájába – figyelmeztette, álljon arrébb. Ez idő alatt került a tűz fölé a sötét kabátos fiatalember kezében lévő zászló – állítja az operatőr. A 168 Óra fotója azonban dokumentálja az operatőr által nem rögzített, a sötét kabátos fiatalemberre nézve terhelő tényt.

Az eseményeket rögzítő filmfelvétel következő képkockáin a sötét kabátos fiatalember arca nem látható, ám az már tisztán kivehető: egy fekete kabátos személy két kézzel tartva (bal kezén karórával, amely a 168 Óra fotóján és a filmen is jól kivehető), egyedül lógatja a tűz fölé az akkor még félbehajtott zászlót, majd széthajtja, és egyik felét átnyújtja a tőle balra álló, nemezsüveget viselő idősebb úrnak, aki lehajol, és átveszi tőle. Néhány másodpercig csak ők ketten tartják a zászlót, amely nehezen gyullad meg. Csak ekkor lép oda M. Giorgio Richard, és veszi át a zászló másik végét a fekete kabátostól, aki – Kisberk Szabolcs állítása szerint – azonos a tömegből a pólóégetőkhöz előrefurakodó fiatalemberrel. A zászló átadását követően hirtelen elvegyült a tömegben, az égő zászlót körülvevő csoportról másodpercekkel később készített képkockákon már nem is lehet felfedezni a sötét kabátos fiatalembert. Kisberk Szabolcsnak az volt a benyomása, a zászlóégetők és a fekete kabátos, aki a zászlót hozta, nem valószínű, hogy ismerték egymást. Ezt erősíti meg az is, hogy néhány percnél többet nem töltött a zászlóégetőkkel, és ez idő alatt nem is beszéltek egymással. Kisberk hangsúlyozta: állításait a bíróság előtt is vállalja.

A sötét kabátos fiatalember által félretolt szakállas férfit a Magyar Nemzetnek sikerült megtalálnia. Ő Lanczner Ferdinánd, aki közelről szemlélte végig a zászlóégetést. Emlékei egybevágnak a Hunyadi TV operatőrének nyilatkozatával. Mint elmondta: kezdetben még normális mederben folytak az események, olyannyira, hogy mikor a Tilost védő kordon szétesett, az ott álló tüntetőkkel együtt segítettek a rendőröknek és a rendezőknek helyre tenni a kerítés elemeit. Mikor a nemezsüveges férfi meggyújtotta a Tilos Rádió feliratú pólót, a csoport mögött, a jobb oldalon állt. Ekkor valaki hátulról-oldalról meglökte és előretolakodott:

– Ahogy furakodott előre, éppen ráláttam. Az orrom előtt vette elő a kabátja alól az összehajtogatott, drága anyagból készült izraeli zászlót. Azt láttam, hogy kibontja, és félig előre hajolva két kézzel belógatja, belobogtatja a tűz fölé. A zászló viszont alig akart meggyulladni. Aztán átadta a zászló végét a nemezsüvegesnek, a másik végét pedig a fehér dzsekis fiatalembernek. Aki a zászlót hozta, pillanatok alatt felszívódott. Hátralépett, és eltűnt. Az arcát nemigen figyeltem meg, ami nekem feltűnt, hogy meglökött, aztán a kabátjából elővette a zászlót. Emlékeim szerint 20–25 év körüli fiatalember lehetett. Az egész nem tartott két-három percig. A zászlót aztán már tényleg a két meggyanúsított égette el – szögezte le Lanczner „Satu” Ferdinánd, hozzátéve azt is: a rendőrök vezetője a zászlóégetés alatt mindvégig a tüntetők között volt, az események mögötte zajlottak, úgyhogy nem láthatta azokat. A parancsnok az egyik fotóst ért atrocitás után igyekezett a kedélyeket lecsillapítani. Ám, tette hozzá, a kordon mögött tartózkodó rendőrök szerinte mindent láttak, és elképzelhető, hogy felvételük is van az eseményekről, mivel egyikük kezében videokamera volt.

A BRFK kommunikációs osztályán ellenben úgy tájékoztatták lapunkat, hogy a rendőrség nem dokumentálta a tüntetést. Lanczner Ferdinánd szerint a zászló előkerülését valószínűleg a kordon mögött számos, folyamatosan dolgozó fotós, operatőr is rögzíthette, ezért különösnek találja, hogy egyetlen híradás sem számolt be az előzményekről.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.