A nyuszi, a sapkája és Orbán Viktor

A médiaerdő balliberális medvéje és farkasa mindig elverik Nyuszi polgártársat - ha van rajta sapka, ha nincs – Keresztes Lajos jegyzete arról, hogyan viszonyul a sajtó a volt miniszterelnökhöz.

Valljuk be, Orbán Viktornak semmi sem sikerül. A korábban rémként, a Mussolini tekintetű fenevadként, aposztrofált Fidesz elnök, akitől naponta kellett félni és megvédeni a demokráciát, elmondott egy igen visszafogott országértékelő beszédet, mely legalább két napra káoszba taszította a kormánypártok kommunikációs szakembereit és a hazai fősodratú médiát. Legalább ennyi időbe telt ugyanis nekik, hogy az előre megírt beszédbírálataik helyébe új, rendkívül komoly támadási felületeket találjanak a volt miniszterelnök megnyilatkozásában. Talán a leghitelesebbnek az a jogos felháborodás tűnt, a közismerten hazafias kormányunk és szellemi holdudvara részéről, mely azt kifogásolta, a zenei bevezető egyes taktusait hallva nem vágta magát vigyázzba a közönség.
Egy újabb, a baloldali elvárások szerint még az előbbinél is nehezebben kezelhető hibát vétett Orbán Viktor, amikor engedély nélkül ismét átmerészkedett a térfelükre, gátlástalanul agarászva a haladó erők hűbérbirtokán, az árokbetemetésen. Mi az, hogy egy magyar jobboldali nem akarja azonnal deportálni politikai ellenfeleit? S azt nyilatkozza a magyar parlamentarizmus történetének legnagyobb ívű miniszterelnöki beszéde után, adjunk még egy esélyt Medgyessy Péternek, magyarázza meg, pontosan mit is értett közös Európa Parlament-i lista felállításán. A miniszterelnöki beszédírók és a „független” média megint csak nem ilyen válaszra számított, ők abban bíztak, hogy a Fidesz elnöke helyből elveti az emeletes ostobaságot. Akkor ismét lehetett volna két hétig arról bölcselkedni, hogy lám-lám mennyire álságos, mennyire megjátszott az ellenzék békülékeny hangvétele, s a Fidesz valójában a közmegegyezés helyett, még csak megvizsgálni sem hajlandó a miniszterelnök összefogásra vonatkozó javallatát. Orbán „felháborító” visszafogottságát látható pánik követte a kormányoldalon, Kovács László és a szocialista frakció a turbót is bekapcsolva kísérelték meg az értelem látszatát kölcsönözni, az eleve a visszautasítás reményében tett, politikailag értelmezhetetlen miniszterelnöki beszédrészletnek .
Az ismételten nem tájékoztatott Kuncze Gábor, MSZP-Fidesz koalíció, felkiáltással próbálta meg pártja számára menteni a menthetőt. Amúgy érdemes megjegyezni, amióta Horn Gábor személyében államtitkára van a mega-koncertek szervezésének és a koalíciós egyeztetésnek, azóta még az 1994-98-as kiadásnál is sokkal rosszabb a kabinet, valamint az azt alkotó pártok és frakciók tevékenységének összehangoltsága. Reménytelensége okán, a magyarázási kísérlet lendülete nagyon gyorsan alábbhagyott, kedden már maga a javaslattevő nevezte egy lakossági fórumon ötletét szimbolikusnak. Most már csak egy menekülési útvonala maradt a keményen ellenzéki fősodratú médiának, azon elmélkedni, miért nem vetette el Orbán helyből Medgyessy javaslatát.
Számukra Orbán Viktor az anekdotából ismert nyuszira hasonlít, akivel néha az a baj, ha van rajta sapka, néha az, hogy nincs. De szerencsére a mértékadó újságírás etalonja, a Népszabadság e probléma megoldásában is segíthet a Fidesz elnökének. A lap régen – amikor még nem újult meg ennyire – rövid kis üzenetekben tudatosította a dolgozókban, hogy május 1-re, vagy éppen november 7-re szervezett spontán felvonulásukon, milyen feliratok álljanak transzparenseiken. Itt az ideje a haladó hagyomány felelevenítésének! Tessék a lap üzenetek Orbán Viktornak rovatában jelezni az aznapra vonatkozó elvárásokat. Miről, mikor, mit mondhat, mely betűket és szavakat használhatja, mi az ami tőle ( ha létezik egyáltalán ilyesmi?! ) még nem számít kódolt antiszemitizmusnak, demokrácia játékszabályainak nyílt és/vagy rejtett semmibe vételének!