Branyiszkó: Káprázatos magyar győzelem 155 éve

Az 1848-49-es szabadságharc egyik dicsőséges győzelmének évfordulójára emlékezhetünk ma. Kerek 155 évvel ezelőtt, 1849. február 5-én Guyon Richárd tábornok hadosztálya áttört Branyiszkónál, Felső-Magyarország hatalmas hegyszorosai között.

2004. 02. 04. 10:12
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A Görgey Artúr fővezér az általa vezetett feldunai hadtest Klapka György támogatására indult meg a felvidéki bányavárosok irányából. Guyon feladata reménytelennek tűnt: méteres hóban, meredek hegyszorosok között várták őket az osztrák csapatok.

Az előzményekhez tartozik, hogy a Vácról Lipótvár felszabadítására induló feldunai hadtestet a bekerítés veszélye fenyegette. Erre Görgey elhatározta, hogy seregét kettéválasztja. A Kmetty és Aulich vezette hadoszlop a kegyetlenül zord időjárás ellenére a Stureczi-hágón át Poprád irányába indult. Ez az átkelés csak Hannibál útjához mérhető: egyetlen út visz át a Stureczen, hegyi patakokon keresztül, szédítőmélységek mellett kígyózva. A hó csúszik a lábak alatt, a lovak a meredély szélén megbokrosodnak, szemeiket be kell kötni. Az ágyúkat a katonaság vontatja fel, a hidakat meg kell toldani, a sziklák sikátorában szét kell szedni ágyút, társzekeret, majd megint összerakni. Aki megáll, megfagy.

Tizenhat órán át mentek pihenés nélkül, de este 10 órára lejutottak a völgybe, ahol a tót lakosság nagy örömmel fogadta őket. A déli csoport Guyon vezetésével az Alacsony-Tátra hegyvonulatán keresztül, Iglóra tartott.

Az Igló és Lőcse környékén letáborozó sereget azonban a császári erők nem sokáig hagyták pihenni, s jött az újabb parancs: „Irány Eperjes!„ Az egyetlen út a branyiszkói szoroson át vezetett, melynek környékét Schlick tábornok teletűzdelte harcállásokkal és megrakta katonasággal. Guyon bátorságával már a schwechati csatában kitűnt, most azonban dandárjának jó része tót és rutén újonc volt.

Segítségére sietett Coronides József mérnök – a helyi gerillacsapat vezére-, aki az ellenség hátába kerülvén a magával vitt ágyúval üres hordókba is lövöldöztetett, melynek félelmetes morajlását a hegyek százszoros erővel verték vissza. A huszonkét kanyarral bíró szerpentin minden kanyarulatában torlaszok álltak, melyekért öldöklő harc folyt. A hatalmas véráldozat – mindkét oldalon 300 halott és sebesült- eredményeként megnyílt az út Kassa és a Tisza felé.

Az ütközetben egyébként döntő szerepet játszott Erdősi Imre piarista szerzetes-tanár. Mikor a honvédek támadása elakadt az erős ellenséges tűzben, a válságos pillanatban magasra emelt keresztjével a csatárlánc előtt rohant a meredek, hófödte hegynek: ”Utánam, fiuk, velünk az Isten!„ Példája nyomán a honvédek térdig érő hóban követték papjukat.

A Guyon Richárd vezette csapatok megnyerték az ütközetet, mely a szabadságharc 1849-es győzelemsorozata, a tavaszi hadjárat egyik döntő csatájaként vonult be a történetírásba.

Forrás: sopron.hu, szepi.hu/piarista

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.