A Görgey Artúr fővezér az általa vezetett feldunai hadtest Klapka György támogatására indult meg a felvidéki bányavárosok irányából. Guyon feladata reménytelennek tűnt: méteres hóban, meredek hegyszorosok között várták őket az osztrák csapatok.
Az előzményekhez tartozik, hogy a Vácról Lipótvár felszabadítására induló feldunai hadtestet a bekerítés veszélye fenyegette. Erre Görgey elhatározta, hogy seregét kettéválasztja. A Kmetty és Aulich vezette hadoszlop a kegyetlenül zord időjárás ellenére a Stureczi-hágón át Poprád irányába indult. Ez az átkelés csak Hannibál útjához mérhető: egyetlen út visz át a Stureczen, hegyi patakokon keresztül, szédítőmélységek mellett kígyózva. A hó csúszik a lábak alatt, a lovak a meredély szélén megbokrosodnak, szemeiket be kell kötni. Az ágyúkat a katonaság vontatja fel, a hidakat meg kell toldani, a sziklák sikátorában szét kell szedni ágyút, társzekeret, majd megint összerakni. Aki megáll, megfagy.
Tizenhat órán át mentek pihenés nélkül, de este 10 órára lejutottak a völgybe, ahol a tót lakosság nagy örömmel fogadta őket. A déli csoport Guyon vezetésével az Alacsony-Tátra hegyvonulatán keresztül, Iglóra tartott.
Az Igló és Lőcse környékén letáborozó sereget azonban a császári erők nem sokáig hagyták pihenni, s jött az újabb parancs: „Irány Eperjes!„ Az egyetlen út a branyiszkói szoroson át vezetett, melynek környékét Schlick tábornok teletűzdelte harcállásokkal és megrakta katonasággal. Guyon bátorságával már a schwechati csatában kitűnt, most azonban dandárjának jó része tót és rutén újonc volt.
Segítségére sietett Coronides József mérnök – a helyi gerillacsapat vezére-, aki az ellenség hátába kerülvén a magával vitt ágyúval üres hordókba is lövöldöztetett, melynek félelmetes morajlását a hegyek százszoros erővel verték vissza. A huszonkét kanyarral bíró szerpentin minden kanyarulatában torlaszok álltak, melyekért öldöklő harc folyt. A hatalmas véráldozat – mindkét oldalon 300 halott és sebesült- eredményeként megnyílt az út Kassa és a Tisza felé.
Az ütközetben egyébként döntő szerepet játszott Erdősi Imre piarista szerzetes-tanár. Mikor a honvédek támadása elakadt az erős ellenséges tűzben, a válságos pillanatban magasra emelt keresztjével a csatárlánc előtt rohant a meredek, hófödte hegynek: ”Utánam, fiuk, velünk az Isten!„ Példája nyomán a honvédek térdig érő hóban követték papjukat.
A Guyon Richárd vezette csapatok megnyerték az ütközetet, mely a szabadságharc 1849-es győzelemsorozata, a tavaszi hadjárat egyik döntő csatájaként vonult be a történetírásba.
Forrás: sopron.hu, szepi.hu/piarista
origo.hu
Galambos Lajos lenyúlt félmilliója sokkolta az országot
