A képek háborúja – így jellemzi a Le Figaro az egymást szinte túllicitáni igyekvő fotókat, amelyeket napról napra bemutat a televízió, „megterhelve a közös emlékezetet”. Míg a kivégzésekről készített képek, e gyalázat felvételei sokkolják a nézőket, a megkínzott arab foglyokról készült képek láttán azt mondjuk: ennek soha nem lett volna szabad megtörténnie. A konzervatív lap kijelenti: „Igaz, háborúban állunk azokkal, akik az iszlám nevében propagálják a barbarizmust”, ám senki nem mérte fel, milyen következményei lehetnek a megkínzott arab foglyokról készült felvételek Marokkótól Indonéziáig. A Nyugatról a lehető legnegatívabb képet festi le az a katonanő, aki pórázon, kutyaként vonszol egy foglyot. A muzulmán szélsőségesek új tagok toborzására használják fel ezt a képet, egy olyan nyugati civilizációról, amelynek értékei a teljes erkölcsi lezüllés zsákmányául estek – figyelmeztet a Le Figaro.
A francia szocialistákhoz közel álló Le Monde a Hamász palesztin szervezet fegyveresei által meggyilkolt és az ünneplő tömegnek mutogatott hat izraeli katonával hozza párhuzamba a szintén szélsőséges muszlimok által lefejezett amerikai fiatalember kivégzését. A lap vezércikke az Abu Garib börtönben történt fogolykínzásokra utalva hozzáteszi: soha nem jelent fölmentést az egyik borzalomtól egy másik. Hogyan ajánlhatja magát bárki, bármilyen istennek, amikor egy ilyen barbarizmust követ el? Hogyan képes azt gondolni, hogy Teremtője örvendeni fog, látva, hogy éppen egy ember torkát vágja el, amikor azt kiáltja: „Isten a legnagyobb”? – teszi fel a kérdést a lap. A baloldali orgánum azt is fölveti: mennyi ideig hihetnek még a muszlim közösségek Európa-szerte és világszerte olyan imámoknak, akik visszautasítják, hogy nyilvánosan elítéljék ezt a barbár cselekedetet. A Le Monde hozzáfűzi: a Bush-adminisztráció zsákutcába jutott, ezt jelzi a hatalomátadás előtti, teljes zűrzavar. A francia napilap szemére veti az amerikai vezetésnek, hogy szeptember 11-e után ahelyett, hogy következetes harcba kezdtek volna Oszama bin Laden és az al-Kaida ellen, Afganisztánban és másutt, amivel kivívták volna minden demokrácia támogatását – belevetette magát az iraki kalandba. Nem ártana, ha legalább valamilyen koncepcióval is rendelkezne Amerika a háború utáni Irakról, nem beszélve arról, hogy katonáik is tisztelhetnék azokat az erkölcsi értékeket, amelyeknek hiányára hivatkoznak. Sajnos ez a randevú (a katonák morális színvonala és a hegemóniáját erkölcsi alapokkal indokló Egyesült Államok deklarált céljai között) egyelőre nem jött létre – szögezi le a Le Monde, kijelentve: „Az iraki hadszíntér napjainkban az egész világot veszélyezteti.”
Egyelőre lehetetlen megjósolni, milyen hatásokat vált ki Berg meggyilkolása néhány héttel azelőtt, hogy a Bush-adminisztráció az iraki szuverenitás június 30-i visszaállítására készül – írja a The Independent. Erősödhet a háború ellenzése, de az is elképzelhető, hogy olyanfajta vélemények kerekedhetnek felül, amelyeket az áldozat lakóhelyén a szomszédok vallanak, s melyek egyikét a lap is idézi: „A megoldás, hogy le kell dobni a bombát.”
A BBC lapszemléje
LE MONDE
