Hírek bűvöletében

Kamaszként ifjúsági műsorokban szerepelt a televízióban. Nem véletlenül, hiszen színésznőnek készült. Végül a médiában kötött ki. Dolgozott a Satelit Televízió, a Rádió C munkatársaként. 2002 -ben a Média Szépe választáson a legkedvesebb mosolyú műsorvezetőnek járó elismerést kapta. Szöllősi Györgyi kivételezett helyzetben érzi magát, mert a Hír Televízió műsorvezetője lehet.

Annak idején középiskolásként láthattuk a Cimborában

Drámatagozatos gimnáziumba jártam. Az osztálytársaimmal együtt gyakran hívtak minket a Magyar Televízió ifjúsági műsoraiba szerepelni.

Színésznőnek készült?

Kiskoromtól fogva. Édesanyám, – aki tanítónő – volt az első beszédtanárom. Akkor születtem, amikor végzett a főiskolán, így aztán rajtam próbálgatta először a pedagógusmesterséget. Háromévesen már rengeteg verset tudtam. Később az összes iskolai szavalóversenyen elindultam.

Érettségi után pedig jelentkezett a Színművészeti Főiskolára…

A második rostán kiestem, de felajánlották, hogy felvételizhetek a Madách Színház stúdiójába. Felvettek. Három évre ottragadtam, ám a színművészetire többet nem jelentkeztem.

Végleg lemondott a színészi karierről?

Le. Az embernek tizenöt- tizenhat évesen vagy egyfajta elképzelése arról, milyen is színházban dolgozni. Aztán, amikor szembesül a valósággal, kiderül, minden másképp van, mint ahogy hitte. A Madách stúdiójában láttam, hogy a színészeknek mennyi gonddal kell megküzdeniük. Pénztelenség, túlterheltség, szétszakítottság.

Hogyan került a média vonzáskörébe?

Középiskolás koromtól fogva tanultam beszédtechnikát, stúdiósként hívtak szinkronizálni, hangálámondásokra. Ekkoriban már a politika, a híradó is érdekelni kezdett, így aztán a Janus Pannonius Tudományegyetem média-művelődésmanagement szakára jelentkeztem.

Egy média szakos számára diploma után egyenes út vezet a televízióba?

Egyáltalán nem. De a többiekkel szemben annyi előnyöm volt, hogy én tudtam, híradós akarok lenni. Első munkahelyemen, a Satelit Televízióban a Híradó műsorvezetője, szerkesztője voltam. Ezen kívül a Visszapillantó című adásban a hét legfontosabb eseményeit tekintettem át vasárnap esténként.

Miért éppen a híradó?

Ezt a műfajt érzem magamhoz a legközelebb. Nem csak az egyéniségemhez illik, ez is érdekel a legjobban. A híradó mindig más, mindig új. A világban bármi megtörténhet. Híradósként nem csak az elsők között értesülhetek a legfontosabb eseményekről, én lehetek az, aki mindezt tolmácsolja a nézőknek, a hallgatóknak.

Mielőtt a Hír Televízióba került, több rádióban is dolgozott.

A Rádió 17-ben és a Rádió C-ben voltam hírszerkesztő. A Hír Televízió miatt feladtam a rádiós munkát. Igaz, a Rádió C- ben még egy darabig dolgoztam a Hír Televízióval párhuzamosan, de mivel ötkor keltem, és éjfél után kerültem ágyba, egy idő után beláttam, hiába szeretem mindkét műfajt, választanom kell.

Mi a legnehezebb a híradós szakmában?

Nagyon fegyelmezettnek kell lenni. A nézőt meg kell tisztelni azzal, hogy nyolcadszor is ugyanúgy mondom el a híreket, mint először. Nem szabad, hogy látsszon rajtam a fáradtság. Az is fontos, hogy a szöveget ne olvassuk, hanem „elmondjuk”. A néző érezze azt, hogy hozzá szólok, neki mesélem az eseményket.

Azt mondják, akkor igazán jó egy híradós, ha más, mint a többi.

Fontos, hogy a műsorvezető egyénisége „átjöjjön” a képernyőn. Hogy a néző, – ha nem is tudja biztosan, miért – azt érezze, ő az, akitől a legszívesebben hallgatja meg a híreket.

Van példaképe a médiában?

Talán Vadász Ági, aki hosszú ideig rádiós volt, most ő a beszédtanárom a Hír Televízióban. Rengeteget tanulok tőle. Ezen kívül nagyon szeretem Acél Anna és Novodomszky Éva hírolvasói stílusát.

Lámpalázas típus?

Kezdetben az voltam, de mára szerencsére változott a helyzet. Mivel minden nap levezetek négy-öt hírblokkot és hét híradót, nem nagyon marad energiám izgulni. Az ember egy idő után rutinos lesz, bár ezzel élő adásban nagyon kell vigyázni. Akkor lehet a legkönnyebben elrontani a dolgokat, ha lélekben nem vagy jelen, csak a gyakorlatodra hagyatkozol.

Mennyit „igazít” a felolvasandó szövegen?

Tartalmilag, természetesen, semmit. Nüansznyi dogokat változtatok a saját ízlésem szerint. Én olvasom a szöveget, én tudom, mi hogyan hangzik a leghitelesebben tőlem.

Mit jelent Önnek a Hír Televízióban dolgozni?

Boldog vagyok, hogy az első magyar hírcsatorna műsorvezetője lehetek. Nélkülözhetetlen, – és szeretném, ha minél többen gondolnák így – hogy a nézők ország-világ híreit hitelesen, kiegyensúlyozottan, percre pontosan, minden nap ugyanazokban az időpontokban kapják meg.

Tervezi, hogy a híradón kívül más televíziós műfajban is kipróbálja magát?

Egyelőre nem. Igaz, egy kicsit hiányzik a riporteri munka, amit a Satelit Televízióban gyakorolhattam. Ám mostanában a Hír Televíziónál is egyre gyakrabban hívunk egy-egy beszélgetőpartnert az esti Híradóba. Ha pedig rendkívüli események történnek, az adást megszakítva, élő telefonos interjúkat készítünk.

2002- ben a Média Szépe választáson a legkedvesebb mosolyú műsorvezetőnek járó díjat kapta.

Meg is lepődtem, mert a többi díjazott mind a TV2 és az RTL Klub munkatársai közül került ki. Mindenesetre örültem neki.

Felismerik az utcán?

Egyre többen állítanak meg, gratulálnak, volt olyan is, hogy autogramot kértek. Megtisztelő számomra, hogy vannak, akik szeretnek, de mindez nem változtatja meg az eddigi életem.

Majdnem minden nap késő éjszakáig dolgozik. Hogyan piheni ki magát?

Mindenben meg kell találni azt, ami pihentet, ami feltölt. Egy sétában ugyanúgy, mint két híradó közötti szünet pillanataiban, vagy a sportban.

Mit sportol?

Hetente háromszor lovagolok. Ilyenkor legyen bármilyen munkahelyi, magánéleti problémám, semmi másra nem tudok koncentrálni, csak a sport, a természet, a kikapcsolódás örömére.

Hogyan képzeli el az életét tíz év múlva?

Legalább két gyerekkel. Nagyon fontos számomra a család. Persze, a munkámat is szeretem, de soha eszembe nem jutna a karrierem miatt feladni a családra vonatkozó teveimet.

Híradósként neveli majd a gyermekeit?

A médiában nehéz távlatokban gondolkodni. Ebben a szakmában soha nem biztos semmi. Egyelőre még van mit tanulnom. Abszolút kezdőnek érzem magam.

Mikor fogja azt mondani magáról, most már profi vagyok?

Szerintem soha. Maximalista vagyok magammal szemben. Gyakran csak azt látom, mit teszek rosszul. Talán, ha majd egy olyan ember mondja ezt, mint Vadász Ági… Valószínűleg, elhinni akkor sem fogom, mindenesetre nagyon örülök majd neki.