Dopping: a transzfúzió reneszánsza?

Egy jól edzett evezősnek a szervezetében körülbelül 3,5 liter vér található. Ha ehhez a bevetés előtt fél liter vért adnak, akkor az illető terhelhetősége 10 százaléknyit javul. A hatás általában hét-nyolc napig fenntartható.

A közelmúltban egyre több sportoló kapott őszinteségi rohamot, amelyben töredelmesen bevallotta, bizony élt a lehetőséggel, és az úgynevezett saját vér transzfúzióval lett úrrá a nehézségeken. A legismertebb talán a spanyol kerékpáros, Jesus Manzano a Kelme-csapatából, aki a tavalyi Tour de France-on doppingolás következtében lett nagyon rosszul – adta hírül a Magyar Rádió.

Ez a sajátvér-átömlesztés egyáltalán nem új eljárás, de egy időben kikerült a napi gyakorlatból. Most reneszánszát éli. Amíg a tudósok megbízható laborvizsgálatokban tudják tetten érni a vétkeseket, akik hormonkészítményekkel (Epo, Nesp) igyekeznek a riválisok elé kerülni, addig a régi technika a saját vér visszaadásával nem egykönnyen leleplezhető. Miről is van szó lényegében? A sportolótól többnyire magaslati edzőtábor végén levesznek egy liter vért. Ezt kicentrifugálják, vagyis különválasztják a vörös vértesteket a plazmától. A plazmát eldobják, a vértesteket pedig szárazjég segítségével mínusz 78 fokon lefagyasztják. Amikor aztán szükség van a fokozott teljesítményre, a konzervet felolvasztják, és egy nappal a verseny előtt visszajuttatják a sportoló ereibe. Egyszerű és biztonságos eljárás. Csaknem teljesen olyan, mint egy köznapi várátömlesztés.

A hatása pedig az EPO-hoz (Erythropoietin) hasonló. Ott is a korongocskák oxigénszállító képessége játssza a főszerepet. A lényeg: mennél több oxigént visz a véráram az izmokba, annál jobb lesz azok teljesítőképessége. Egy jól edzett evezősnek a szervezetében körülbelül 3.5 liter vér található. Ha ehhez a bevetés előtt fél liter vért adnak, akkor az illető terhelhetősége 10 százaléknyit javul. A hatás általában hét-nyolc napig fenntartható. Tudjuk, az EPO ugyanezt a célt szolgálta, csakhogy ott mindig fennállt a vér besűrűsödésének és a trombózis kialakulásának veszélye, ami nem ritkán a szív leállásához vezetett. Viszont az EPO hatásosabb volt, meg aztán annak beadása pár másodperc alatt lebonyolítható, míg a transzfúzió bizony elég hosszadalmas. És ne feledjük el azt sem, hogy ha egy sportolótól leveszik a maximális egy litert, akkor annak újratermelése majdnem egy hónapot vesz igénybe. Ha több vért adna le a saját vérbankja számára, akkor nem tudna normális edzésmunkát végezni.

A saját vér tartalék képzésének is megvannak tehát a korlátai, ugyanis a lefagyasztott vörösvértestek maximum öt hétig tarthatók ilyen állapotban.

Nagyon valószínű tehát, hogy nem lesznek teljesen tiszták a nyári játékok versenyei. Tavaly ősszel ugyanis az Egyesült Államokban felfedeztek egy szteroidot, a THG-t (egy mesterséges szteroid, amelynek hatása több hónapig tart, azonban csak legfeljebb egy hétig kimutatható), amely már ott van a feketepiacon. Aztán ott a növekedési hormon, amelynek kimutatása nem mindig állja ki a bírósági próbát. És létezik egy éppen most aktuális módszer, a sportolók május-június hónapban elbújnak, eltűnnek az ellenőrök látómezőjéből, és nagy dózis EPO-val injekciókúrát csinálnak tíz napon át.