Gyurcsány „együttműködést ígért, s helyette a teljes hallgatás övezte a Magyar Ifjúsági Konferencia (MIK) és a GYISM közti teret” – áll abban a szerkesztőségünkhöz is eljuttatott levélben, melyet Gyurcsány Ferenc gyermek-, ifjúsági és sportminiszternek írt a Magyar Ifjúsági Tanács. A dokumentum a kárpát-medencei magyar ifjúsági szervezetek fóruma, az 1999 novemberében létrehozott MIK pénteken kezdődő, zánkai ülése előtt figyelmeztet: a határon túli magyar ifjúsági fórum működése „hanyatlóban van”, ezért a felelősség a minisztériumot is terheli.
A dokumentum kolozsvári megfogalmazói emlékeztetnek: 2003. november 14–16-ig tartó lendvai MIK-ülésen Gyurcsány ígéretet tett arra, hogy javasolni fogja a magyar kormánynak a MIK jogi megerősítését és elfogadását a kormány civil ifjúsági partnereként. A szocialista miniszter sok mindent megígért Lendván: azt is, „hogy egy állandó titkárságot hoznak létre Budapesten, a MIK munkáját könnyítendő”. Gyurcsány a következőket is megígérte: „A magyar kormány (...) készen áll arra, hogy szabályozott keretek között működjön együtt a gyermek és ifjúsági korosztályok életét befolyásoló legfontosabb kormányzati döntések előkészítésében, és a döntések végrehajtásában. Ebben az együttműködésben kiemelt szerepe lesz (...) a Magyar Ifjúsági Konferenciának.”
Budapest nem fogadja a határon túli kéznyújtást
Az ÁB bénultan várja, hogy a minisztérium kényszeredetten összehívja a félévenkénti MIK-ülést. A beígért együttműködésről szó sincs – ecseteli a dokumentum Gyurcsány és a kormány szavahihetőségét. A levél felhívja a figyelmet: a mindenkori magyar kormányzatnak „komoly felelőssége van arra nézve, hogy milyen irányba halad a magyarországi és kárpát-medencei magyar fiatalság. A MIK legnagyobb hozadéka, hogy a határok által szétválasztott magyar fiatalok kezet nyújtottak egymásnak. Ebben az egymásra találásban óriási szellemi tőke és energia rejlik. Ha a mindenkori magyar kormány ezt nem ismeri fel és nem aknázza ki, akkor bűnt követ el” – fogalmaz a kolozsvári dokumentum.
Kevésbé passzív a szocialista kormányzat, ha neki tetsző, ízlése szerint megalakított ifjúsági szervezetekről van szó:
„Amíg a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) ellenében létrehozott Magyar Ifjúsági Értekezlettel (MIÉRT) minden akadály nélkül képes volt tárgyalóasztalhoz ülni – akár Erdélyben, akár Budapesten –, addig minket átirányít ahhoz a helyettes államtitkárhoz, akinek döntései elsősorban Öntől függnek” – olvashatjuk a levélben.
Már a választások után feltűnt, hogy a jelenlegi kormánynak gyakorlatilag nincs ifjúságpolitikája. 2002. novemberében a Fidelitas az egész kormányprogramot áttanulmányozta, ám nyomára sem bukkant írásos koncepciónak. Az sem számít újdonságnak, hogy a GYISM nem kezeli partnereként a Magyar Ifjúsági Tanácsot: a fórumot a választásokat követően jó ideig nem hívta össze – épp úgy, ahogy megszakította a stratégiai partnerség jegyében zajló, korábban rendszeres kapcsolattartást a különböző ifjúsági szervezetekkel, a történelmi egyházakkal, a fogyatékkal élők ifjúsági szervezeteivel, a nagycsaládosokkal és a hallgatói önkormányzatokkal is.
Kiabáló verseny, hallgatag szaktárca</b
Nemcsak a határon túli ifjúsági és kulturális szövetségek fejezték ki elégedetlenségüket a GYISM pályáztatási rendszere vagy a pénzek felhasználása miatt. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményében a Magyar Versmondók Egyesülete határozott tiltakozását fejezte ki a GYISM Mobilitás Pályázati Igazgatósága által közzétett pályázati eredmények miatt.
Az egy év alatt gyermek- és ifjúsági fesztiválok támogatására fordított 89 300 000 forintot az egyesület szerint csak névleg költötte a megnevezett célra a szaktárca, illetve a GYISM Mobilitás. Médiarendezvényekre 6 millió, hagyományőrzésre 7,6 millió, koncertekre 45,1 millió forint ment el. A többi között olyan egyveleg rendezvényekre is, mint a többmillió forintos kiabáló versenyre, vagy az arcfestésre, tetoválásra, divatsarokra, kirakodóvásárra, moderntánc-bemutatóra.
A támogatott programok szervezői között 7 korlátolt felelősségű társaság van, amely nagy valószínűséggel profitorientált rendezvényt szervez – kifogásolja az egyesület. Ezek összesen 28,5 millió forintot tesznek zsebre, több, mint az egyharmadát a kiosztható támogatásoknak.
Mindeközben a non-profit szektor közben kézzel-lábbal küzd az ifjúság társadalmi-kulturális fejlődéséért, fillérekből, mert az ilyen rendezvényeket nem támogatja egyetlen multinacionális (sörgyár vagy energiaital) cég sem, miközben az előzők honlapján mindenütt ott vannak – írják a magyar versmondók. Az egyesület szerint a rendezvények szervezésében több olyan szervezet kapott bizalmat, amelyek most alakultak, vagy éppen először rendezik meg programjaikat. Ráadásul táborral pályázni ebben a kategóriában nem lehetett, mégis ítéltek meg ilyen célra támogatást – közli az egyesület.
Az egyesület állításaival kapcsolatban megkerestük a a GYISM-et, ám a szaktárca részéről, ígéretük ellenére, nem engedélyezték, hogy az illetékes személyekkel interjút készíthessünk.
Lélegeztetőgép helyett sokkterápia?
A GYISM nemrég vetítésre került kampányfilmjei, melyekkel a családon belüli erőszakra kívánták volna felhívni a figyelmet, megosztották a közvéleményt. Felháborodást keltett például, hogy azt egyik filmben szereplő gyermek neve megegyezett egy ismert, ellenzéki véleményformáló személyiség leányának nevével. Hasonló reagálásokat szült a plakátokon, közlekedési eszközökön elhelyezett, sokkolónak szánt hirdetések özöne.
Kérdéses, hogy vajon kizárólag a zaklatás, az erőszak-e az egyetlen olyan probléma, amely napjainkban a családokat érinti. Tény, hogy a tetemes összeget más, a gyermekek biztonságával, nevelésével kapcsolatos célokra is el lehetett volna költeni egy olyan országban, ahol a tisztességes, gyermeket nevelő családok tekintélyes hányada napi megélhetési problémákkal küzd.
Több intézményt és egyesületet megkerestünk azzal a kérdéssel, hogy mire tudnának elkölteni 70 millió forintot. Az egyik gyermekkórház vezetőjétől megtudtuk, hogy ugyan igen nagy a támogatottsága a civil szférából, de a pénzek nagy többségét a műszerbeszerzésre költik,így az olcsó műszerek beszerzését ez nagyjából fedezi is. Az olcsóbb műszerekből – hárommillió forint alatti –,viszonylag jó az intézmény ellátottsága.
A drágább berendezések beszerzése azonban nem ilyen egyszerű feladat. Egy altatógép 7-10 millió forint körül van, egy lélegeztetőgép 8-10 millió, egy röntgengép pedig 30-40 millió forint. Ezekből a nagyon fontos műszerekből, amelyeket gyerekek életmentő műtéteinél is használnak, régi elavult gépekkel kénytelenek dolgozni a kórház orvosai. A röntgengépek – egy kivételével – húsz évnél is öregebbek.
origo.hu
Óriási tűz volt a XVIII. kerületben, több ember kórházba került
