Izé, Horn, izé, Gyula

Egy nap Magyarországon elszaporodtak a filozófusok. Ez akkoriban történt, amikor Horn Gyula izélgetett a kormányfői székben, és Bokros Lajos csinálta a fincsit a néppel. A torzonborz, szakállas filozófusok az éj leple alatt másztak elő az Eötvös Loránd Tudományegyetem kazamatáiból, hogy matyó hímzéses gázálarctáskáikban zűrzavaros tanulmányokat hurcolva, tovább rontsák a honi társadalom munkás/értelmiségi arányát.

Szakértők szerint a rendkívüli eseményt az okozhatta, hogy egy pillanatra leállt a tandíjrendszer.

A Horn Gyula érdemrenddel kitüntetett Horn Gyula néhány nappal ezelőtt minderre így emlékezett egy lakossági fórumon: “Én nem tudom, hogy mit lehet kezdeni ennyi, ennyi izével, filozófussal, amit az ELTE kibocsát. Ez nekem már miniszterelnök koromban is gondot okozott. Volt olyan év, hogy hatszázvalahány filozófus került ki az izéről. Meggyőződésem szerint az út az, hogy tényleg abszolút önköltséges alapra kell helyezni.”

Hogy mennyire igaza van a szocialisták exminiszterelnökének! Mert mégis mit csinál egy filozófus? Elmélkedik? Töpreng? Agyal? Filozofál? A mi pénzünkön? Amikor Mongóliából kell varrónőket importálnunk?

Gondolkodom, tehát izé – micsoda marhaság. A világ olyan, amilyen, azon változtatni nem lehet, a sors kereke a marxi konfliktuselméletek mentén halad előre engesztelhetetlen szigorral, míg végül a világ proletárjai egy internacionalista offshore részvénytársaság igazgatótanácsában egyesülnek.
A hazának tehát filozófusok, és egyéb henyék helyett például traktorosokra van szüksége. De nem ám olyan hálátlan izékre, akik a nagylelkű Medgyessy-kabinettől kapott bőséges támogatásból vásárolt vadonat, színes, szinkronizált zetorjaikon vonulnak demonstrálni az utakra, hanem tisztességes, becsületes, szociálisan érzékeny parasztokra, akik a vasutasokhoz hasonló fegyelmezettséggel megvárják a következő jobboldali kormányt, és csak akkor kezdenek elégedetlenkedni.

De mi legyen a filozófus-túlszaporulattal? Átképzés? Átnevelés? Izé?

A Sorstalanság forgatására felépült munkatábor néhány hét múlva úgy is fölszabadul, ott például szervezett turnusokban lehetne elmagyarázni nekik, hogy egy tízmilliós országban egyetlen Tamás Gáspár Miklós is bőven elegendő. Hogy a XXI. századi mintamagyar nem kísérletezget az információk önálló feldolgozásával, hanem rágás nélkül készen lenyeli, amit a közszolgálat és kereskedelmi médiából kap, és vissza is csak akkor böfögi, ha véletlenül a jóléti rendszerváltás vívmányaiban kétkedő jobboldali polgártársával hozza össze a sors.
A filozófushallgatók pedig fizessenek tandíjat, ha már büdös nekik a kétkezi munka. A sok fölösleges szócséplés mellett tanulják meg egyszer és mindenkorra, hogy Magyarországon kizárólag az MSZP dolgozik, míg mások csak beszélnek, beszélnek…