Erőt, egészséget külügyminiszter elvtárs!

Bár nem ismerem a Magyar Szocialista Párt alapszabályát, de gyanítom, hogy első paragrafusa így hangzik: mindenért a Fidesz a felelős. A második pedig így: minden további esetben Orbán Viktor a bűnös. És igazat kell adnom Szili Katalinnak, mert ez tényleg egy modern alapszabály; egyrészt közérthető, másrészt rendkívül leegyszerűsíti a párt működését.

Például tökéletesen teljesített, amikor a jóléti rendszerváltás vívmányaitól legatyásodott államapparátus magyarázkodásra kényszerült. Amint a gazdaság válságjeleket kezdett mutatni, rögvest életbe lépett az első paragrafus, és kiderült, hogy a Fidesz tulajdonképpen üresen adta át az államkasszát. (Ez az állítás még akkor is makacsul tartotta magát, amikor megkérdezték az illetékesektől, hogy na jó, legyen kiürítve az átadott államkassza, meg minden, ám akkor mégis miből sikerült a közszféra százmilliárdos bérfejlesztését végrehajtani?)

De az első paragrafus még ennél is hasznosabb szolgálatot tett a szocialistáknak azokban a hetekben, amikor napi rendszerességgel szivárogtak ki a minisztériumokból a különböző megszorító intézkedésekről szövögetett tervek. Kovács László pártelnök úgy kommentálta a kormány kommunikációs vesszőfutását, hogy mivel a minisztériumokban a helyettes államtitkároktól lefelé minden poszton a Fidesz kinevezettjei ülnek, nagyon nehéz a tárcáknál tisztességes munkát végezni.

(Ide X-né Erzsikét tessék elképzelni, amint jobboldali érzelmeitől túlfűtött állapotban szabotálja a köztisztviselői munkát, például a szokásosnál kétszer lassabban ír alá, direkt 100-as cigarettát vásárol, hogy tovább tartson a kávé szünet, és “Főnök, hogy maga milyen okos!” – mondogatja lelkes bólogatások közepette, ha a miniszter az intézmények támogatásának csökkentéséről, avagy az adók, járulékok növeléséről tesz említést.)

De hazánk legnagyobb szerencséjére az állami intézményekben nem csupán mindenre elszánt orbánisták húzzák az igát. Hogy a köztisztviselői gárda összetétele a szocialistákra nézve mégsem annyira veszélyes, amennyire azt maga, a külügyminiszter ismerte el a minap a Nap-keltében.

Kovács László annak a kérdésnek a kapcsán ragadtatta őszinteségre magát, hogy a pártelnöki tisztségből történő távozásának bejelentése óta éreztetik-e vele pozíciója meggyengülését. Magyarán, hogy vannak-e az MSZP-ben olyan pimasz politikusok, akik belerúgnak a földön fekvő ellenlábasukba.

És nincsenek! A Köztársasági téri épület folyosóin csak úgy árad a szeretet, mindenki kedvesen mosolyog, amiért így idejében jött a mozgósítási vereség névre hallgató pofon. Sőt – mint azt Kovács László elárulta –, neki igazából sohasem volt gondja a beosztottjaival, mert a külügyi stáb tagjaitól a Fidesz kormányzása idején is rendszeresen kapott képeslapot, táviratot, virágcsokrot, bonbont, miegymást a születés- és/vagy névnapjára.

Márpedig amelyik ország ilyen lojális köztisztviselői kart tudhat magáénak, ott nagy baj nem történhet. 2006-ig legalábbis.