Káosz és vérontás honol

London és Párizs képtelen volt terveit teljes mértékben ráerőszakolni a Közel-Keletre, mégis döntő befolyással rendelkeztek a térség újjáalakításában. Az Oszmán Birodalom feldarabolásával letörölték a térképről a régi Közel-Keletet, amelynek azóta is katasztrofálisak a következményei.

2004. 07. 30. 6:43
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A Die Zeit baloldali hetilap dosszié rovata a 90. évforduló kapcsán az első világháborúval és annak következményeivel foglalkozik. Az amerikai történész, David Fromkin A vég nélküli háború nyitánya című írásában megállapítja, a Közel-Kelet mai konfliktusai az első világháborúra vezethetők vissza, amikor Nagy Britannia és Franciaország saját érdekei szerint, az érintett népek feje felett rendezte át a régiót.

Konstantinápoly oroszoknak történő átadásának 1915-ös ígérete számos következménnyel járt. Az antant győzelem esetén ez az Oszmán Birodalom feldarabolását jelentette. Másodszor az akkor közel 25 milliós birodalmat nem az azt alkotó népek, hanem a győztes európai hatalmak között osztják fel. Végül az Oszmán Birodalom maradékának elosztásakor a győztesek legkevésbé sem lesznek tekintettel a „bennszülöttek” érdekeire.

Főként London kísérletezett az Oszmán Birodalom arab nemzetiségű katonáinak megnyerésével, a török uralom elleni fellázításával. A britek jelezték, hogy ebben az esetben a háború után támogatnák az arabok függetlenségi törekvéseit, s kilátásba helyezték egy vagy több független arab állam létrehozását.

Ezzel egy időben számos brit miniszter vélte úgy, hogy hazájának előnye származna abból, ha nyilvánosan támogatnák egy zsidó nemzetállam létrehozásának gondolatát és ezt a háború után Palesztinban valóban megalkotnák. A cionista vezető Chaim Weizmann nyomására a zsidó Palesztina létrehozásának brit támogatását nem tartották titokban, az a brit külügyminiszterről Balfour nyilatkozat néven hozták nyilvánosságra 1916-ban. Ezt a nyilatkozatot azonban szándékosan ködösen fogalmazták meg.

A valóban komolyan gondolt megállapodásokat az antant hatalmak egymás között kötötték a Közel-Kelet feldarabolásáról. Ezek közül a legismertebb a 1916-os Sykes Picot Sasonow megállapodás, mely, ha később számos változáson ment is keresztül, de lényegében ennek alapján vonták meg a későbbi határokat. Eszerint Franciaország megkapja Szíriát (beleértve Libanont), míg Palesztina, valamint Irak Nagy Britannia ölébe hull.

A háború végén az egész arabul beszélő Közel-Kelet az antant megszállása alatt állt, de mindenütt lázadás és káosz uralkodott. Egyiptomban, Afganisztánban, Arábiában, Szíriában, Palesztinában, Irakban és másutt béketerveik miatt fegyveres ellenállással kellett szembenézniük.

Bár London és kisebb mértékben Párizs képtelen volt terveit teljesen ráerőszakolni a Közel-Keletre, mégis döntő befolyással rendelkeztek a térség újjáalakításában. Az Oszmán Birodalom megsemmisítésével letörölték a térképről a régi Közel-Keletet. Irak, Jordánia és Izrael mind a britek kreaturái, míg Szíria és Libanon a franciáké. A következmények katasztrofálisak, 1919 óta ott káosz és vérontás honol.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.