Saron tapintatlan reagálása

A legtöbb francia zsidó nem ért egyet Saron kijelentésével, miszerint ott a „legvadabb antiszemitizmus” tombol, ezért el kell hagyniuk az országot. Kommentátorok szerint az izraeli miniszterelnök többek között azért akarja a zsidókat Izraelbe hozni, hogy a palesztinokkal szembeni demográfiai egyensúlyt fenntarthassa.

Welt am Sonntag (wams.de)

A konzervatív napilap vasárnapi kiadása Saron előre kiszámított botránya címmel elemzi az izraeli francia viszonyt.

Yael a családjával ült egy párizsi kóser vendéglőben, amikor muzulmán fiatalok megtámadták. „Azt kiabálták: Mocskos zsidók, mindannyiatokat megölünk.”, emlékezik a 31 esztendős francia zsidó asszony. Ezután elkezdték őket székekkel dobálni, csak az utolsó pillanatban tudott a kislányával elmenekülni. Ennek ellenére Yael úgy véli „A zsidók helyzete Franciaországban nem olyan drámai, hogy az országot azonnal el kellene hagyniuk.”

Ariel Saron másként látja, szerinte a zsidóknak olyan gyorsan, ahogy csak lehet el kell hagyniuk Franciaországot, mert ott a „legvadabb antiszemitizmus” tombol.

A legtöbb francia zsidó nem ért egyet az izraeli miniszterelnökkel. „Saron tapintatlanul reagált”, véli Emmanuel Weintraub, a zsidó „Crif” elnökségi tagja. A főleg a külvárosokban jelentkező, állandó antiszemita támadások elbizonytalanították a francia zsidóságot. A helyzetük azonban nem hasonlítható össze a harmincas évek Németországával.

Egyedül ez év első félévében Franciaországban 510 antiszemita bűncselekményt és fenyegetést regisztráltak. A legtöbb elkövető arab fiatal, akik a közel keleti konfliktus miatti frusztrációjukat így vezetik le. Sokan közülük nem integrálódtak a francia társadalomba. „Amíg az izraeliek palesztinok között a konfliktus megoldatlan, addig növekedni fog az antiszemita támadások száma Franciaországban” – mondta Weintraub.

A francia kormány megkísérli, hogy az arab fiatalok felvilágosításával egy új öntudatot alakítson ki bennük. Ezzel párhuzamosan a francia rendőrség keményebb büntetésekkel kívánja az elkövetőket a további bűncselekményektől visszatartani. Havonta egyszer találkozik a miniszterelnök Jean-Pierre Raffarin vezetésével egy bizottság, melynek célja, hogy új stratégiákat dolgozzon ki az antiszemitizmus és rasszizmus leküzdésére.

A gall kommentátorok szerint Saron felhívásával megpróbálja Franciaországot, mint instabil államot ábrázolni, amelyik nem képes leküzdeni az antiszemita tendenciákat. Ezzel próbálja meg Izrael – ahol Párizs túlzott arabbarátságát régóta ferde szemmel nézik – csökkenteni Franciaország külpolitikai befolyását. Saron felhívásának másik oka nem kapcsolódik az antiszemitizmushoz: Az izraeli miniszterelnök a következő években egymillió zsidót szeretne Izraelbe hozni, hogy a palesztinokkal szembeni demográfiai egyensúlyt fenntarthassa.

Münchner Merkur (merkur-online.de)

A müncheni bulvárlap „Hulla a pincében?” címmel kommentálja Monika Hohlmeier a politikai túléléséért folytatott kétségbeesett küzdelmét.

Csütörtökön rövid, ideig úgy tűnt, hogy Hohlmeiernek sikerül átvészelnie a politikai vihart. „Előre kell tekintenünk” volt a standard válasza a megkérdezett CSU politikusoknak.

A pénteki lapokban azonban már ismét néhány új részletet lehetett olvasni arról az ominózus müncheni CSU elnökségi üléséről, ahol Hohlmeier a kollégáit a szennyes kiteregetésével fenyegette volna meg. (Hohlmeier, amikor néhányan az elnökségből a tagvásárlási botrányban betöltött szerepéről kérdezték, akkor állítólag előrántott egy dossziét és azt mondta: „Hogyan jöttök ahhoz, hogy felelősségre vonjatok? Közületek mindenki ellen van valami a kezemben. K.L.”)

Legkésőbb péntek délelőtt óta a pártvezetés által kiadott jelszó „hallgatás és kitartás” a múlté. A frakciót zavarják az állandó negatív szalagcímek, és már a kabinetben is néhányan biztosak a Hohlmeier korszak közelgő végében. Az a tény, hogy a tartományi gyűlés CSU képviselője Ludwig Spaenle nyilvánosan hazugsággal vádolta meg a miniszterasszonyt, csak tovább gyorsítja a folyamatokat.

De lehetséges, hogy Stoiber egy személyes problémával küzd. „Felmerül a kérdés, hogy nincsenek kettejüknek közös titkolni valójuk” – mondja valaki a CSU vezetéséből. Lehetségesnek tartja, hogy Hohlmeier nem csak a párt müncheni vezetéséről készíttetett dossziékat. „Én feltételezem Hohlmeierről, hogy kiszivárogtatja, ami a kezében van.” Mi van a kezében, azt senki sem tudja. De minél tovább húzza Stoiber a felmentését, annál hangosabbá válnak a spekulációk.

Stoiber bármit is tesz, csak rosszul dönthet. Hiszen a CSU-ból mások már most is hiányzó szolidaritást vetnek a pártelnök szemére. „Stoiber, mint egy királykobra, mindenkit elmar magától”, mondja valaki, aki már keserű tapasztalatokat szerzett e területen.