Kis ország vagyunk, nekünk még náciveszélyből is olyan jut, amilyen. Még a Tamás Gáspár Miklós által oly kedvelt példaként emlegetett nyugat-európai modern antiszemitizmusba lazán belefér némi épületgyújtogatás, addig idehaza leginkább csak szavakban létezik a mozgalom. Eörsi istván szokott például nácizgatni sértődötten, ha az ötvenes években alkotott diktátormagasztaló szerzeményeit emlegetik.
Az újkori magyar szélsőségesség különös ismertetőjele ugyanakkor, hogy bizonyos szempontból mindig a legjobb pillanatban támad föl. Itt van mindjárt a hungaristák legújabb, múlt heti szárba szökkenése. Hétfőn még nyugodtan éltük a kormányválság szorgos, szürke hétköznapjait, a hét második felében viszont már boldog-boldogtalan azzal foglalkozott, hogy Budapest belvárosának száz méteres szakaszán szálasista hatalomátvétel történt plakátilag. Kitűnő alkalom volt ez a riportkészítésre, a Magyar Hírlap munkatársa például sorra járta az érintett hirdetőoszlopokat, és még olyan idős férfit is látott, aki a hungarista reklámkampányt észlelvén, egyetértően bólintott. (Az újságíró kolléga egyébként gyáva volt, mert a tényfeltárás rögös útján ennél messzebb nem merészkedett, pedig biztos volt a járókelők között olyan is, akinek antiszemita gondolatok cikáztak a fejében.) Természetesen a baloldali média máris teljes energiával rajta van az ügyön, itt is, ott is megjelennek a szélsőjobb állapotával foglalkozó publikációk, mert nem csak kis ország vagyunk, hanem bűnös nemzet is, amely jobban teszi, ha minden alkalommal, amikor akár a legmaroknyibb csoportocska hallat magáról, a liberálisok vezetésével mélyen a lelkébe néz, és jól összeszégyelli magát.
A hungaristák azonban jó időben vannak jó helyen, mert miközben a jobboldali politikusok épp az ország gazdaságának cudar állapotáról (Ugyan, hagyjuk már a szárnyaló BUX-ot!), és az exkormányfő által fölvetett, a Szabad Demokraták Szövetségét ért korrupciós vádakról, no és az új kormányfő megtollasodásának körülményeiről szeretnének minél többet megtudni, addig a közvélemény zaklatott idegeit a Szálasi zászlaja alá toborzott kéttucatnyi aktivista kalandjai borzolják. Hiszen kit érdekel a botrányos aktuálpolitika, amikor az ordas múlt ismét az utcákon grasszál?
Pedig mennyire ismerős már ez a technika... Néhány esztendeje a Népjóléti Szövetség tartott megmozdulást a Széna téri ötvenhatos emlékműnél. A másnap megjelenő újságok fotóin Szabó Albertet láthatta az olvasó, amint intezíven közzéteszi nézeteit, meg voltak persze cikkek is a magyar szélsőjobb múltjáról, jelenéről, jövőjéről, és megszólaltak a szakértők, meg a politikusok, az antifasiszták, illetve úgy általában mindenki, akinek ez ügyben aggódhatnékja támadt. A történelmi hitelességhez azonban hozzátartozik, hogy a veszély nagysága csak másnap vált nyilvánvalóvá, a demonstráció ugyanis a következő képet mutatta: Szabó Albert, kezében hangosbeszélővel egyetlen érdeklődő arcába üvöltözte a hatalomátvételről szóló ábrándjait, ráadásul néhány perc múltán kiderült, hogy a hallgatóság tulajdonképpen a 6-os villamost várta.
Ám jelen esetben mégsem szabad lebecsülni a hungaristákat, hiszen máris erőpróbát szerveznek a Terror Háza elé. (Az ötlet egyébként furcsa gusztusra vall, hiszen a múzeum a kommunista rémuralom mellett épp a nyilas diktatúra áldozatainak állít emléket.) A plakátos toborzás után egy héttel közzétett felhívásra természetesen az ellenoldal is reagált, így október 15-én a Terror Házánál nem csak Szálasi mellett, hanem ellene is demonstrálni fognak, méghozzá az Új Generáció tagjai.
A sajtóban máris áll a bál, az elemzők fölkészítenek bennünket a legrosszabbra, a rendőrség egyeztetésre hívja a feleket, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége felkéri az igazságügyi minisztert, hogy az illetékes hatóságok bevonásával segítsen felülvizsgáltatni a fasiszta, hungarista szerveződések működésének jogszerűségét és megmozdulásaik betiltásának lehetőségét, egyszóval zakatol a média, izzik a légkör, pezseg a közélet. Még néhány nap, és előáll valaki a felismeréssel: mindezért a Fidesz a felelős.
A legjobb mégis az lenne, ha október 15-én egy-két pofon is elcsattanna, hiszen akkor sunyiban Kiss Pétert is ki lehetne hagyni a kormányból. Sőt, újfent emelkedhetne a gáz-, és a villamos- energia ára, valamint a diákhitel kamata, ellenben csökkenhetne a lakáshitelek állami támogatásának mértéke és a reálbérek értéke. Náciveszélykor ugyanis nem szokás holmi kampányígéretek teljesítésével lacafacázni.
origo.hu
Szijjártó Péter: Új gázerőmű építéséről és magyar kőolajmező feltárásáról állapodtunk meg Törökországgal
