A bizonytalan belpolitikai viszonyok, a rapszodikusan változó helyzetek jelentősen megnehezítik az Irakban szolgálatot teljesítő újságírók munkáját. Ők azok, akik naponta többször is vásárra viszik bőrüket egy-egy jó tudósításért. A túléléshez azonban be kell tartani a veszélyes „játék” szigorú szabályait.
Az iraki konfliktus kapcsán gyakran – és talán jogosan – faggatják az újságírókat, hogyan képesek feladatukat elvégezni egy olyan közegben, ahol a helyzet egyik pillanatról a másikra akár életveszélyessé is válhat. A pályakezdő tudósítók mindenesetre ne akarjanak egyből Rambót játszani – javasolja az Inter Press Service hírügynökség sokat látott tudósítója.
Nem árt, ha az Irakban szolgálatot teljesítő újságíró óvatos, tapasztalt és lehetőség szerint végtelelenül rugalmas. Eme tulajdonságok hiányában az ember ugyanis sokkal nagyobb veszélynek van kitéve egy ilyen terepen. A kellő rutinnal nem rendelkező újságíróknak a szükségesnél is nagyobb óvatossággal szabad csak belemenniük a keményebb helyzetekbe és saját érdekükben nem árt, ha elfogadják tapasztaltabb kollégáik segítségét. S ha az ember mégiscsak hirtelen egy harci helyzet, vagy egy fegyveres konfliktus kellős közepébe „csöppen”, az első alapvető szabály az, hogy ilyenkor a lehető legpontosabban fel kell mérni azt, hogy milyen irányból érkezhet egy esetleges következő golyó, vagy támadás – figyelmeztet a cikk „szakavatott” szerzője, aki saját tapasztalataiból kiindulva, s kollégái okulásául egyfajta túlélési „kézikönyvet” állított össze.
A gyors helyzetfelismerés életet menthet. Amint az ember meg képes becsülni a fegyveres konfliktusok gócpontját, illetve meg tudja ítélni, hogy mikor biztonságos kilépni az utcára; már félig nyert ügye van. A rutinos tudósító egy idő után könnyebben meg tudja azt is ítélni, hogy egy látszólag békés szituáció mikor csap át hirtelen erőszakba. S minél előbb sajátítja el ezt a képességet, annál nagyobb esélye van arra, hogy a következő hasonló eseményt is ő tudósíthatja – teszi hozzá az Inter Press Service hírügynökség cikkírója.
Mindezek ellenére mégis megtörténhet, hogy a riporter váratlanul fegyverek kereszttüzében találja magát. Ilyenkor pedig nem marad más hátra, mint hidegvérének megőrzése; már amennyire ezt a körülmények persze engedik.
Előállhatnak azonban olyan helyzetek is, amikor a tapasztalat se elegendő. A cikk szerzője példának okáért elméséli azt a személyes élményét, amikor Irakban egy, a radikális sííták által rendezett demonstrációról kellett tudósítania. A tüntetőket felfegyverzett amerikai katonák vették körül, s ebben a pattanásig feszült helyzetben ő, mint újságíró az egyik féltől futott a másikig, hogy mindkét oldalról tudósítson. Aztán hirtelen puskaropogás hallatszott, s a békés tüntetés hirtelen lövöldözéssé fajult. A felbőszült sííták meg voltak győződve arról, hogy az újságíró voltaképpen egy amerikai kém, aki a vezetőjükről adott át fontos információkat a katonáknak. A tanulság annyi, hogy nem biztos, hogy egy ilyen helyzetben az a „nyerő”, ha az ember jó riportert játszva a szembenálló felek közt sétálgat fel s alá.
Bizonyos szituációkban az ember tisztában van azzal, hol húzódnak a határok, s hogy ki melyik oldalon áll. Ezeket pedig egy tudósítónak maximálisan szem előtt kell tartania.
Manapság azonban más a helyzet Irakban, ahol a harcoló felek nem feltétlenül tartják be ezeket a szabályokat. Az ember soha nem tudhatja, melyik sarkon tör ki egy váratlan lövöldözés, melyik autóban „szunnyad” egy aktiválásra váró pokolgép, vagy éppen melyik katonai csoport készül túszul ejteni a mit sem sejtő újságírót.
A bizonytalanság megnehezíti a riporterek munkáját, akik ilyen viszonyok közepette soha nem lehetnek teljesen bizonyosak afelől, hogy kiket és miket tanácsos elkerülni; valamint azt, hogy kivel s miről készíthetnek riportot. A rendőrségek és a kórházak általában sorozatos célpontok, azonban az újságírók sok esetben nem kerülhetik meg ezeket a közintézményeket munkájuk során.
Tény, hogy az ilyen, s ehhez hasonló körülmények maximális rugalmasságot követelnek. A tapasztalat is azt igazolja, hogy ezek a háborús helyzetek gyakorta felülírják az újságírói etika szabta irányelveket; minek következtében az ember akár kegyes hazugságokra is kényszerülhet, csak hogy bőrét mentse. Ez egy veszélyes „üzem”, s az az újságíró, akit megrémít saját halálának lehetősége, inkább be se tegye a lábát egy háborús zónába – javasolja az IPS tudósítója.
A Riporterek Határok Nélkül (RSF) nevü nemzetközi szervezet jelentése szerint 2003 márciusa óta legalább 40 újságíró és médiában dolgozó személy vesztette életét erőszakos cselekmények következtében Irakban.
origo.hu
Magyar cigánydelegáció is felkereste Ferenc pápa sírját
