Az ezredforduló tájékán végzett – még ha nem is feltétlenül reprezentatív – felmérés szerint Magyarország mindenekelőtt három különlegességről, ha úgy tetszik, hungarikumról közismert a világban: az 1956-os forradalom, a Rubik-kocka és Puskás Ferenc. A listát az azóta eltelt két évtizedben a turisztikai célpontként is világvárossá fejlődött fővárossal, Budapesttel bővíthettük, ami nem befolyásolja a végeredményt, ha a leghíresebb magyar embert akarjuk megnevezni, hiszen az ugyanúgy Puskás Ferenc.
Tudom, sokan ezt szentségtörésként élig meg, de tartok tőle, Puskás már „csak” a második. Vasárnap este óta mindenképpen. A Tottenham feletti 5-1-es győzelemmel eldőlt, hogy a Liverpool huszadszor megnyeri az angol bajnokságot, amelyet 1992 óta Premier League-nek neveznek.
Most először egy magyar labdarúgó részvételével. Másképpen: Szoboszlai Dominik az első magyar futballista, aki angol bajnoki címet ünnepelhet.
Ez önmagában nem számít világtörténelmi eseménynek, ám a Liverpool világmárka, egyike a világ bármely pontján ismert és rajongott futballklubjainak, e szűk elitbe a Liverpool mellett Angliából még a Manchester United, a két spanyol gigász, a Real Madrid és a Barcelona, Olaszországból a Juventus és a Milan, továbbá a Bayern München sorolható.
Szoboszlai Dominik ráadásul nem epizodista, hanem alapember a Liverpoolban, miként az idény legtöbb mérkőzésén, vasárnap is tagja volt a kezdőcsapatnak. Az érdemét tovább fokozhatjuk: az előző idényhez képest lényegében változatlan összetételű csapat azért fejlődött a nyáron kinevezett Arne Slot irányítása alatt, mert a holland edző Gravenberchre és rá vezérszerepet testált. Ne féljünk kimondani: Szoboszlai Dominik ma már világklasszis, sőt világsztár. Mégis megmaradt annak, aminek született: magyar futballistának.
Szoboszlai tizenöt éves kora óta külföldön, a nemzetközi futballra jellemző nemzetközi légkörben éli a mindennapjait, ez a körülmény azonban csak formálta, nem pedig deformálta a gondolkodását, a személyiségét. Íme, néhány fontos pillanat. Utánpótláskorban is a magyar válogatottban szerepelt (emlékezhetünk, a labdarúgás szerelmesei 2017-ben, az U17-es Európa-bajnokság magyarországi selejtezője során ismerték meg); amikor a Covid idején akkori klubja, a Red Bull Salzburg vonakodott hazaengedni őt az Izland elleni Európa-bajnoki pótselejtezőre, kimondta, ha másként nem megy, hát gyalog jön haza; azóta sem láttunk olyan válogatottmérkőzést, hogy – ha nem is feltétlenül mindig kiemelkedően, mert hát ő is ember – ne teljes erőbedobással küzdött volna a nemzeti színeket képviselve. E felsorolást azzal egészíthetjük ki, hogy a Liverpool bajnoki címét magyar zászlóval ünnepelte, amitől még az öltözőben, a már valóban féktelen fieszta idején sem vált meg.
Szoboszlai Dominik a Liverpool kiválósága, a sokszínű, globális szurkolósereg egyik kedvence, ám továbbra is a mi hősünk. Ez a lényeg. A magyar labdarúgó-válogatott, tágabban a magyar labdarúgás attól önmagában nem lesz jobb, hogy végre van egy olyan csillagunk, akiről évtizedeken át csak álmodoztunk, ám Szoboszlai Dominik hitet, sőt példát ad minden magyar fiatalnak, Magyarországról indulva sem lehetetlen betörni a legjobbak közé.
Mi mást is kívánhatnánk a jövő nemzedékének: néhány évtized, emberöltő múltán újra elővehessék a játékos polémiát, ki is a legismertebb magyar a világon. Ami Puskás Ferencet illeti, ő most biztosan kacsint egyet odafent, s négyszemközt talán odasúgná Szoboszlainak: szép volt, öcskös, most már idetelepedhetsz a lábam mellé…
Puskás nagyon magasra helyezte a mércét. Az olimpiai arany, a világbajnoki ezüst hiú ábránd, de Bajnokok Ligája-győztes Szoboszlai Dominikból is válhat. Én mindenesetre fogadnék rá.
