A gyűlöletszekta napszámosai nem azért nem pihennek, mert nem akarnak, hanem mert nem tudnak. Nulla-huszonnégyben szétfeszíti őket a harag, a frusztráltság és a gyilkolhatnék. Tizenhat évnyi nyomoruk, tehetségtelenségük és hiábavalóságuk üvölt belőlük, föl az égig. Leginkább azokat rühellik és pusztítanák el, akik ugyan – lévén baloldaliak – lehetnének velük, valami okból (talán mert volt gyerekszobájuk) mégsem teszik. Vagy csak nem eléggé, nem úgy, ahogy a szekta elvárja.
Így járt a minap Rónai Egon műsorvezető, aki újra a Tisza-szekta célkeresztjében találta magát. (Legutóbb Petkó stúdióból kirohanása kapcsán átkozták el őt.) Mostani bűne, már ha ez az, hogy interjút készített Orbán Viktorral, amelyre négyszer annyian voltak kíváncsiak, mint az Övcsatos-félére. Szektavezér úr mindebből nem azt a logikus következtetést szűrte le, hogy lefőtt a kávéja, lecsengőben a selyemmessiás-idény, oda a varázs, hanem azt, hogy Rónai szégyellje magát. Mert ki más, mint a műsorvezető az oka, hogy Péter úr így hoppon maradt, és tizenhat év kormányzás után négyszer annyi embert érdekel a miniszterelnök, mint az ő ideggyenge kihívója. Dühében kiadta hát a fatvát Egon úrra: ez egy „propagandainterjú” volt, amelyben Orbán „előre leírt kérdéseket” kapott. Értsd: Rónai összejátszott a felcsúti maharadzsával. Ami önmagában is vicces. Onnan nézve pedig végképp, hogy még a jócskán a Tisza szekerét toló Török Gábor is elismeréssel beszélt Rónai teljesítményéről.
Egy bizonyos Bruck András, az Élet és Irodalom publicistája ezután a következőket írta: „Rónai meg most nyilván fél méterrel a föld felett jár, a pályafutása tetőpontjának tartja, hogy időtlen idők óta ő lett az első »ellenzéki«, akivel Orbán szóba állt, ahelyett, hogy egy végigmanipulált szakmai élet csúcsára jutva, a felismeréstől gyötörve főbe lőné magát, vagy legalább beadná a felmondását”. Szikár, világos a brucki gondolatmenet, Rónai manipulátor akkor járna el a leghelyesebben, ha főbe lőné magát, de minimum fölmondana. (A főbelövés gyakori elem a szekta szeánszain; legutóbb Majoros Péter sanzonénekes imitálta a miniszterelnök golyó általi kivégzését – a tiszások meg elaléltak a gyönyörtől.)
Amúgy ez nem az a Bruck, aki pár éve krokodilagyú, sötét népségnek titulálta a jobboldali szavazók millióit. A krokodilagyazós a Gábor, aki sokáig egy másik gyűlöletszektánál, az SZDSZ-nél sertepertélt; a főbelövetést javalló pedig az András. Amúgy tesók, és mindkettő hithű szadeszosból lett hithű tiszás. Tavaly augusztusban közös Facebook-posztban vallottak szerelmet a feleségét lehallgató, másfél évig zsaroló és feljelentő Árulónak. Ilyen mondatrózsákat szórtak a lába elé: „A fiatal elnök rendkívül tehetséges, és nem kérdés, hogy ő volt a szikra, amely belobbantotta a mozgalmat. De a főszerepet a Tisza játssza, az emelte Magyar Pétert ilyen magasra.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!