Csakhogy a világ, és azoknak egy része, akik benne élnek, egy másodpercig sem gondolkodnak el azon, hogy a tetteiknek milyen súlyos következményei lehetnek. Nem néznek magukba és nem teszik fel a kérdést: vajon én, egyszemélyben mit tudnék tenni azért, hogy ilyesmi soha többé ne fordulhasson elő? A világ nagy, betegebbik része örül Charlie Kirk halálának és ennek hangot is ad. Ez pedig még megrendítőbb, mint maga a merénylet. Ennyire beteg és sötét hellyé vált ez a világ?

És, ha azt gondolnák, hogy jó jó, szörnyű, igen, de itt Magyarországon ilyesmi azért nem fordulhatna elő, akkor sajnos tévednek. 

 A másik óriási probléma, hogy az ott jelenlévők egyike sem törölte le, vagy jelezte, hogy ez talán túlzás. Fotók vannak arról, ahogy Márki-Zay Péter boldogan sétálgat át az elmebeteg feliraton, rezzenéstelenül.

Volt ott még egyébként „Könyörgöm, akasszuk fel!” felirat is, ami egyébként szóban is elhangzott a Tisza Párt kötcsei gyűlésén a közmédia riportere felé. Így áradna a szeretet? 

 Ez minden bizonnyal azért van, mert ő maga is végtelen agressziót és dühöt sugároz minden egyes megnyilvánulásával, hiába erőltet magára mosolyt az ATV stúdiójában, hiába ordibál a kis emelvényeiről, hogy mindenki fogja meg a mellette álló kezét, hiába irkál napi tizenöt posztot arról, hogy szeretet és béke kell – a bejegyzések első fele ugyanis gyűlölettel átitatott fröcsögés, így pedig a vége is semmis.

Ugyanezt teszik a hívei és pártolói is, amikor örömködnek azon, milyen jó, hogy Magyar Péter lehallgatta a feleségét, ők is így tettek volna. Vajon átérzik ennek a kijelentésnek a súlyosságát? Belegondolnak abba, hogy milyen kapcsolat, házasság lehetett az, amiben ilyesmi megtörténhet? Mennyi kín és fájdalom, bizalomvesztés, árulás, szenvedés kísérhette?

Amikor Magyar Péterről, a Tisza Pártról és az eldurvuló közbeszédről beszélünk, és próbáljuk megfejteni, honnan eredhet, egyvalamit mindenki szeret elfelejteni. Igaz az, hogy minden egyes rendszerváltás utáni pártnak felelőssége van abban, hogy ma itt tartunk, ahol. Az is igaz állítás, hogy nem lehet egyetlen embert, egyetlen szerveződést kijelölni, hogy igen, miattad van, te vagy az oka. Ám 

 Így pedig a követői és a hívei is úgy gondolják: ez rendben van, ez oké, mert Magyar Péter is csinálta.

Charlie Kirk meghalt. Egy elmebeteg ember kivégezte, mert mást gondolt a világról, mint ami neki szimpatikus volt. Donald Trump, Robert Fico és Andrej Babis után ez egy újabb figyelmeztetés a világnak. Most kell megálljt parancsolni, fékezni egy nagyot és nem eljutni oda, ahová már annyiszor eljutott a világ: a teljes felfordulásba és rettegésbe. Nem lehet, nem hiszem el, hogy nem tanultunk ebből. És nemcsak a világ vezetőinek, a politikai szereplőknek van ebben feladata, hanem minden egyes embernek, aki kommentel, barátságokat szakít meg politikai nézetkülönbségek miatt, aki bekiabál, aszfaltra rajzol és jogot formál magának arra, hogy fizikai és verbális erőszaknak tegyen ki bárkit, aki mást gondol a világról, mint ő. Ennek nem így kéne lennie. A XXI. századi civilizált világban legalábbis biztosan nem. Utoljára a Hamász terroristáit láttam az izraeli megkínzott túszok halálán örömködni. Milyen elvi különbség van köztük és azok között, akik ma Charlie Kirk halála kapcsán teszik ugyanezt?

Nyugodjon békében!