Hazánk kimarad a háborúból és a hadikölcsönből is

NEM MINDEN ARANY – Orbán Viktor a migráció kérdésében egyedül állt, de már szinte mindenki az ő példáját követi. Ez lesz a háború ügyében is.

Ambrus-Jobbágyi Zsófia

európai unió ukrajna oroszország Orbán Viktor uniós hadikölcsön háború brüsszel 2025. 12. 21. 5:40

Megdöbbentő szakadék tátong Európa és a világ többi részének valósága között – Brüsszelben háborúra készülnek, míg a világon mindenki más az orosz–ukrán háború lezárására törekszik. Köztük egyébként mostanra talán már Zelenszkij elnök is.

Péntek hajnalra azonban az Európai Unió csúcstalálkozójának megszületett az eredménye:

kilencvenmilliárd eurós kölcsönt juttatnak Ukrajnának annak érdekében, hogy megnyerje (!) az oroszok ellen a háborút. Egy olyan honvédő harcot, amiben talán sosem állt nyerésre, és amelynek minden egyes napján újabb és újabb négyzetmétereket kell feladnia az eddig tartott territóriumokból.

Kilencvenmilliárd euró erre nagyon kevés. Megfordítani a háború állását Oroszországgal szemben?

Szintén a hét végén év végi sajtótájékoztatót tartott Vlagyimir Putyin orosz elnök is. A front aktuális állásáról ő kicsit másként vélekedik, mint az általa csak kismalacokként emlegetett uniós vezetők. Egy új Oroszország-térképen ugyanis megmutatta, melyek azok a területek, amelyekre békekötés (!) esetén mindenképpen igényt tart – ebbe beletartozik a 2014-ben annektált Krím félsziget, illetve több kulcsfontosságú ukrán régió: Donyeck, Luhanszk, Herszon és Zaporizzsja. Az orosz elnök azt is elmondta, kész rá, hogy azonnal véget vet a harcnak, ám Ukrajna részéről nem látja erre a hajlandóságot, továbbá, ha nincs békemegállapodás, tovább fog területileg nyomulni – Brüsszel kilencvenmilliárdja pedig nagy eséllyel ebben sem állítja majd meg.

Több ellenzéki elemző és újságíró tette fel a kérdést az uniós csúcs kapcsán:

nem értik, hogy az európai jobboldal miért blokkolja az Ukrajnának szánt uniós forrásokat? Mit vár attól, ha Ukrajna nem kap majd több támogatást és kénytelen lesz letenni a fegyvert?

Nos, Vlagyimir Putyin akaratlanul is megválaszolta a kérdéseiket: minél tovább húzzák Ukrajna háborúját, annál több területet és embert veszít. Olyannyira igaz ez az állítás, hogy ha most, ebben a pillanatban mindkét fél visszavonulót fújna, sokkal jobban járnának szuverenitási szempontból, mint akár egy hónap múlva, ha addig húznák tovább a békekötést. Nem beszélve a kényszer alatt besorozott ukrán állampolgárokról, az emberáldozatok számáról, az elképesztő mértékű elsikkasztott vagyonról, a már most újjáépítésre váró komplett országrészekről, az egyre fenyegetőbb kisebbségi helyzetről és még hosszan lehetne folytatni ezt a sort.

Ezek pedig eddig kizárólag Ukrajna szempontjai, de nézzük, hogyan hat ránk, európaiakra ennek a háborúnak a folytatása. Az Európai Unió Kutatószolgálatának (EPRS) idén októberi összesítése szerint

az uniós intézmények és a huszonhét tagállam együtt, 2022 óta 177,5 milliárd eurónyi pénzügyi, katonai és humanitárius támogatást juttatott Ukrajnának. Ez az összeg egyébként pontosan a duplája annak, mint amit jelenleg akar Brüsszel folyósítani Zelenszkij háborújába.

Ehhez pluszban számít még a katonai hozzájárulás az összesítés szerint, ami körülbelül 63 milliárd eurót tesz ki, illetve a menekültek ellátása, ami durván 155 milliárd eurót jelent. Így tehát a háború kitörése óta az uniónak durván 400 milliárd euróba került az ukrán háború támogatása. Ezenfelül a Kieli Világgazdasági Intézet Ukrajna támogatási nyomon követő programjának közzétett adatai szerint 2023. december 31-ig az Egyesült Államok összesen 120 milliárd dollárt (ez durván 103 milliárd eurót jelent) pumpált Zelenszkijnek. Európát nézve Németország és Anglia a legnagyobb támogatói az ukrán háborúnak, emellett Franciaország és Olaszország GDP-je 0,2, illetve 0,1 százalékát fordította az Ukrajnának nyújtott háborús segélyekre, míg Németország 0,4 százalék körüli összeget, az Egyesült Királyság pedig 0,9 százalékot biztosított.

Itt tartunk most, ami azt is jelenti, hogy Ukrajnának ilyen gigantikus mértékű támogatásból sem sikerült a javára fordítania a frontokon dúló harcot – joggal merül fel tehát a kérdés: hogyan tudná további 90 milliárd euróból megnyerni azt? Illetve, ez miért is olyan fontos kérdés az európai vezetők számára? Mert azzal érvelnek, noha Ukrajna a számára folyósított kölcsönt egymaga nem lesz képes visszafizetni, a vesztes fél – reményeik szerint tehát Oroszország – jóvátételként majd kifizeti azt. Logikus érvelés, csakhogy semmi jel nem utal arra, hogy lenne olyan opció, ami Putyint vesztes félként hozná ki.

A másik probléma a pénzpumpálással a nem olyan régen napvilágot látott ukrán korrupció mértéke. Az arany toalettre szerintem mindenki emlékszik, de nézzük a számokat:

A Zelenszkij elnök egykori üzlettársa, Timur Mindics vezette bűnszervezet több száz millió dollár kenőpénzt szedhetett az Energoatom szerződéseiből, miközben orosz rakéták rombolják az ország energiaellátását, milliókat hagyva hidegben és sötétben.

A nyomozás olyan magas rangú tisztségviselőket érint, mint a volt védelmi és energiaügyi miniszterek, a gyanúsítottak pedig titkos felvételeken fenyegetőztek és beceneveket használtak – írták a november közepén nyilvánosságra hozott sajtóértesülések.

A kérdés tehát nem az kellene, hogy legyen, hogy az európai jobboldal miért blokkol, hanem az, hogy

az unió vezetése miért akar még több pénzt önteni ebbe a láthatóan értelmetlen és egyre nagyobb károkat okozó háborúba? Miért nem kezeli lokális szinten, és miért érezzük úgy itt, Európában, európai állampolgárok, hogy mi is hadban állunk? Hiszen az ukrán hitelt sem az orosz befagyasztott vagyon, sem a vesztes Putyin nem fogja nekünk kifizetni.

Nekünk, a gyerekeinknek és az unokáinknak kell majd, ami Európa jelenlegi, megtépázott gazdaságán még nagyobbakat fog rúgni.

Az uniós csúcs magyar mérlege az: mi ebből a hadikölcsönből kimaradunk. Ahogy a csehek és a szlovákok is megtették, helyesen. A nyugat-európai vezetőknek ugyanis pénteken haza kellett térniük és a saját parlamentjeikben el kell hogy számoljanak a saját állampolgáraiknak azzal, miért élnek úgy, mintha háború lenne az országukban, noha nincs? Erkölcsi okokból? Félelemből? Spekulációból? Nyereségvágyból? Miért?

Nos ezekre a kérdésekre nincs konkrét válasz, csak elméletek. Hiszen nem szabad elfelejteni egy pillanatra sem: a háború biznisz. És elsősorban azoknak áll érdekében fenntartani azt, akik hasznot húznak belőle. Csak nézzünk körbe, kik azok!

Eközben itthon a szegedi Pick Arénát megtöltötték a jobboldali érzelmű emberek. Hónapok óta zajlik a békepárti országjárás, amelyet az ellenzék, élen Magyar Péterrel folyamatos össztűz alatt tart. A 444-es Windisch Judit például néhány napja kifogásolta, hogy Mohácson Miklósa Erika opera-énekesnő keresztet viselt a nyakában, és nyíltan vállalta hitét, micsoda skandalum, ugye. Pedig Európa keresztény. Bármennyire is csípi ez sokak szemét, még mindig az. Azok is a keresztény gyökereknek köszönhetik a létüket, akiknek ez most csípi a szemét. Sőt,

azt is a folyamatos vegzatúra alatt tartott Orbán-kormánynak köszönhetik, hogy a negyedét fizetik az európai rezsiáraknak, hogy nem vezettünk be kötelező sorkatonaságot, hogy nem verjük magunkat 400 milliárd forintnyi adósságba (ennyi lett volna a 90 milliárdos uniós hitel ránk eső része), és, hogy a mai napig távol tudta magát tartani Magyarország a szomszédjában dúló háborútól.

Pontosan tíz évvel ezelőtt elképesztő támadás indult Orbán Viktor ellen bel- és külföldön egyaránt a menekültkérdésben képviselt szilárd álláspontja miatt is. Akkor egyedül állt huszonhat tagállammal szemben – ma már szinte mindenki az ő példáját követi. Ugyanez a helyzet most is az ukrán–orosz háború ügyében: blokkoló páriák vagyunk, akik szándékosan akasztják a küllőket. Valószínűleg tíz év múlva ennek is megváltozik majd az optikája – addig viszont maradjon Magyarország a béke pártján! Még, ha ezzel fekete bárányok is leszünk a kismalacok között. Minden csak nézőpont kérdése!