Vajon meddig képes szétfeszíteni egy ember személyiségét a gyűlölet? Sokat gondolkozom ezen. Hiszen az egyik legcéltalanabb és legüresebb érzelemről beszélünk: a gyűlölet eredője nem más, mint valamilyen sérelem, amit elkövettek ellenünk. A célja pedig egész egyszerűen a bosszú, a revans: hogy bebizonyítsuk, hogy érünk annyit, sőt többet is, hogy erősebbek vagyunk és rossz emberrel packáztak. Micsoda hiábavalóság! De azért vannak szintjei a gyűlölet megélésének. A legjobban az jár, aki el tudja engedni, a harag elszáll és higgadt fejjel átértékeljük, mi az, ami valóban fontos, és mi az, ami jelentéktelen.
Normális, ép pszichéjű ember nem hordozza magában éveken, akár egy emberöltőn át a gyűlöletét bizonyos emberek iránt, nem épít fel mögé stratégiát, nem fordul át a személyisége patológiássá annak érdekében, hogy bosszút álljon.
Hiszen föl kéne tennie magának a kérdést feltétlenül: mi lesz azután? Visszaáll a világ rendje és kiegyensúlyozott boldog emberként él tovább? Hova lesz a rengeteg harag és gyűlölet, ami odáig táplálta? El lehet-e engedni ilyen mennyiségű negatív érzelmet, mintha sosem lettek volna, pusztán azáltal, hogy maga alá gyűrte az ellenfelét? Vagy végképp a személyiség része marad, hogy újabb és újabb fordulók során leigázza vélt vagy valós ellenségeit? Mi az, ami már túl drága lesz ahhoz, hogy feláldozza gyűlölete oltárán?
A patológia valahol itt kezdődik el. Vannak rá pszichiátriai szakszavak és diagnózisok, de mivel a téma szakértője nem vagyok, nem is bocsátkoznék ilyesfajta elemzésekbe. Ugyanakkor az, hogy valakinél valami nem stimmel, minden épeszű embernek feltűnhet. A rögeszme ugyanis látható és tapasztalható.
Az arcmimikán, a hanghordozáson, a gesztusokon, a nonverbális kommunikáció minden kis elemében, a reakciókban, a hirtelen témaváltásban, a manipulációban, a naiv emberek profi megvezetésében, és még ha akkurátusan nem is tudnánk kielemezni egy ilyen személyiséget, az, hogy valami nem stimmel, biztosan szemet szúr!
Két ünnep között készült egy interjú, és azt hiszem, ritka, hogy egy nyilatkozat ennyi indulatot váltson ki pró és kontra, sőt az sem gyakori, hogy egy olyan elismert médiaszereplőt és szakembert, mint Szily Nóra, ilyen rövid idő alatt magával rántson. A beszélgetést ugyanis Magyar Péterrel készítette, akinek – vélhetően – az emberi arcát szerette volna valahogy megmutatni. A probléma ezzel csak az, hogy a Tisza vezetőjében túl sok emberi megnyilvánulás nincs, nehéz tehát előcsalogatni a nem létezőt. Ugyanakkor valószínűleg ezért esett a választás éppen Szily Nórára: ő ugyanis az „ország pszichológusa”, akivel őszintén és kedvesen lehet beszélgetni egy kávé mellett, aki olyan, mint egy jó és kedves barátnő, aki egyszerűen csak érdeklődik, hajtja a kíváncsiság, hogy megismerje beszélgetőpartnerét.




























Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!