idezojelek

Szily Nóra a szakma szégyene

NEM MIND ARANY – Nagyobb árulást és aljasságot a női jogok ellen és a családon belüli erőszak visszaszorításáért vívott harcban elkövetni nem lehet.

Ambrus-Jobbágyi Zsófia avatarja
Ambrus-Jobbágyi Zsófia
Cikk kép: undefined

Vajon meddig képes szétfeszíteni egy ember személyiségét a gyűlölet? Sokat gondolkozom ezen. Hiszen az egyik legcéltalanabb és legüresebb érzelemről beszélünk: a gyűlölet eredője nem más, mint valamilyen sérelem, amit elkövettek ellenünk. A célja pedig egész egyszerűen a bosszú, a revans: hogy bebizonyítsuk, hogy érünk annyit, sőt többet is, hogy erősebbek vagyunk és rossz emberrel packáztak. Micsoda hiábavalóság! De azért vannak szintjei a gyűlölet megélésének. A legjobban az jár, aki el tudja engedni, a harag elszáll és higgadt fejjel átértékeljük, mi az, ami valóban fontos, és mi az, ami jelentéktelen. 

Normális, ép pszichéjű ember nem hordozza magában éveken, akár egy emberöltőn át a gyűlöletét bizonyos emberek iránt, nem épít fel mögé stratégiát, nem fordul át a személyisége patológiássá annak érdekében, hogy bosszút álljon. 

Hiszen föl kéne tennie magának a kérdést feltétlenül: mi lesz azután? Visszaáll a világ rendje és kiegyensúlyozott boldog emberként él tovább? Hova lesz a rengeteg harag és gyűlölet, ami odáig táplálta? El lehet-e engedni ilyen mennyiségű negatív érzelmet, mintha sosem lettek volna, pusztán azáltal, hogy maga alá gyűrte az ellenfelét? Vagy végképp a személyiség része marad, hogy újabb és újabb fordulók során leigázza vélt vagy valós ellenségeit? Mi az, ami már túl drága lesz ahhoz, hogy feláldozza gyűlölete oltárán? 

A patológia valahol itt kezdődik el. Vannak rá pszichiátriai szakszavak és diagnózisok, de mivel a téma szakértője nem vagyok, nem is bocsátkoznék ilyesfajta elemzésekbe. Ugyanakkor az, hogy valakinél valami nem stimmel, minden épeszű embernek feltűnhet. A rögeszme ugyanis látható és tapasztalható. 

Az arcmimikán, a hanghordozáson, a gesztusokon, a nonverbális kommunikáció minden kis elemében, a reakciókban, a hirtelen témaváltásban, a manipulációban, a naiv emberek profi megvezetésében, és még ha akkurátusan nem is tudnánk kielemezni egy ilyen személyiséget, az, hogy valami nem stimmel, biztosan szemet szúr!

Két ünnep között készült egy interjú, és azt hiszem, ritka, hogy egy nyilatkozat ennyi indulatot váltson ki pró és kontra, sőt az sem gyakori, hogy egy olyan elismert médiaszereplőt és szakembert, mint Szily Nóra, ilyen rövid idő alatt magával rántson. A beszélgetést ugyanis Magyar Péterrel készítette, akinek – vélhetően – az emberi arcát szerette volna valahogy megmutatni. A probléma ezzel csak az, hogy a Tisza vezetőjében túl sok emberi megnyilvánulás nincs, nehéz tehát előcsalogatni a nem létezőt. Ugyanakkor valószínűleg ezért esett a választás éppen Szily Nórára: ő ugyanis az „ország pszichológusa”, akivel őszintén és kedvesen lehet beszélgetni egy kávé mellett, aki olyan, mint egy jó és kedves barátnő, aki egyszerűen csak érdeklődik, hajtja a kíváncsiság, hogy megismerje beszélgetőpartnerét. 

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ezt a karaktert pedig el is lehetne hinni Szily Nórának, ha nem vállalta volna el, hogy elkészíti ezt az interjút Magyar Péterrel, és nem feledkezik meg egy igen komoly részletről a Tisza-vezér életéből, ha már szeretnénk megismerni az igazi, emberi oldalát. Az „objektív” kérdező ugyanis, aki egyébként páncélos védelmezője az emberi és női jogoknak, elfelejtette reagáltatni emberünket Varga Judit korábbi, a házasságuk fájdalmas és sokkoló részleteiről szóló állításaira. A „Hogy bírod mindezt energiával, drága Péter?” és a „Mit mondana most nekem a tizennégy éves éned?” kérdéseken túl ugyanis engem például érdekelt volna, hogy „Miért mászkáltál késsel a kezedben a családi házatokban?”, vagy „Miért zsaroltad a feleséged éveken át és miért rögzítetted a vele folytatott telefonbeszélgetéseidet?”, vagy „Miért színleltél öngyilkosságot és tűntél el, amikor a mentő kiérkezett?”, vagy „Miért vágtál nadrágszíjat a feleségedhez?”, vagy „Miért fenyegetted a gyermekeidet azzal, hogy intézetbe fognak kerülni?” kérdésekre a nagyon emberi, a nőket mélyen tisztelő és megbecsülő Magyar Péternek mik a válaszai, miközben a kávéját kavargatja. 

De valamiért ezek a kérdések nem hangzottak el, helyette hagyta Magyar Péternek, hogy elmondja a meséjét egy tökéletes államférfiról, aki a magánéletében szerény és kedves és alázatos, főleg a nőkkel, a szívét pedig egyetlen dolog hevíti csak igazán: a hazaszeretet és honfitársainak megmentése a gonosz, elnyomó hatalom karmai közül. Nem érdekli sem hírnév, sem dicsőség, ő Lúdas Matyi, aki nem is akart ilyen reflektorfénybe kerülni, de hát olyan kvalitásai és bátorsága van, hogy csak ő képes fordítani egyet a magyarok sanyarú sorsának kerekén. Szépen hangzik, igaz? 

Nagyjából ilyen képet festett nekünk ecsetével Szily Nóra Magyar Péterről. 

És kérem szépen, ezt hívják úgy, hogy propaganda. Vegytiszta, tűpontos, nyáltól csöpögő, émelyítő. Érthető módon a közvéleményben óriási felháborodást váltott ki: legfőképpen azért, mert ilyen elvtelen behódolást önmagát hiteles médiaszemélyiségnek valló emberektől ritkán látni. A kérdés bennem az, hogy miért áldozta be vajon a kérdező teljes eddigi szakmai pályafutását?

Arról cikkeztek ugyanis a megjelenés után nem sokkal, hogy Szily Nóra összeomlott az őt ért támadásoktól, de mégis mit várt? 

A baloldali, liberális nőjogi aktivisták és értük olyan hevesen kiálló közszereplők egyik legnagyobb bűne ugyanis figyelmen kívül hagyni Varga Judit állításait. Amikor Sárosdi Lilla állt ki a nyilvánosság elé és mesélt el egy több évtizedes történetet Marton Lászlóról, a Vígszínház korábbi vezetőjéről, aki őt szexuálisan zaklathatta: kérdés nélkül hittek neki. Pedig Marton mindent tagadott. Aztán pedig szépen sorban, mindenkinek, aki a #metoo ügyben felszólalt, vádolt, feltétel nélküli bizalmat szavaztak ugyanezen aktivitsák és fejeket követeltek. Amiket meg is kaptak. Hány és hány olyan nyilatkozat hangzott el akkor, hogy zéró tolerancia szükséges, teljesen függetlenül pozíciótól, befolyástól, társadalmi szerepvállalástól?

Majd jön Varga Judit igazságügyi miniszter, aki egy kétórás interjúban beszél kitalációval a legkevésbé sem vádolható módon a családjában történt borzalmakról, és ezt figyelmen kívül hagyják. Ez nem számít. Mert egy fideszes nőt egész nyugodtan lehet bántalmazni, az megérdemli, különben is, minek ment oda? Kit érdekel? Emeljük fel azt, aki bántotta őt, vigyük körbe pajzson, hogy nézzétek, mivel ő „nemes cél érdekében” bántalmazott, zsarolt, fenyegetett és terrorizált, ezért ez nem számít! Neki lehet! 

Szily Nórának ezután az interjú után mélyen hallgatnia kellett volna. 

Ám ő mégsem ezt tette: belerúgott még egy jó nagyot Varga Juditba, egy szélsőségesen agresszív ember áldozatába azzal, hogy megrótta azért, amiért meg mert szólalni. Ennél nagyobb árulást és aljasságot a női jogok ellen és a családon belüli erőszak visszaszorításáért vívott harcban elkövetni nem lehet.

 Megbocsáthatatlan károkozás. 

Visszatérve a gyűlöletre: az a személyiséget egészen szélsőséges módon képes eltorzítani. Hiszen illúziói senkinek ne legyenek: Magyar Péter most Szily Nóra védelmezőjeként tetszeleg, de vajon számít-e arra az egész eddigi pályáját feláldozó kérdező, hogy mi lesz, ha már kedves Péterünknek nem lesz belőle semmi haszna? Ha nem ér célt a női szavazók szívének megdobogtatása, ha rajta keresztül sem tud majd eljutni a hőn áhított szavazatokig? Mi lesz a sorsa azoknak, akik most mindent beáldoznak egy beteges ember gyűlöletének zászlaja alatt? 

Áll-e majd valaki mögötte a színpadon, ha áprilisban mégsem úgy történnek a dolgok, ahogyan azt most a baráti közvélemény-kutató cégek állítják? Nos, kétlem.

Kétlem, hogy Szily Nóra, Nagy Ervin, Rost Andrea, Bokros Lajos, zenészek, humoristák, művészek, közéleti szereplők, újságírók vagy bárki közülük együttérzően támasztaná majd a vállát Magyar Péternek, amíg csalódottan áll a kis hordóján áprilisban. 

És bár nagyon sok hasonlóság van a 2022-es Márki-Zay Péter-féle eseménysorozat és a Tisza pályafutása között, egyetlen különbség biztosan lesz: Magyar Péter mögött azon a bizonyos estén a családja sem áll majd ott. Őket áldozta fel elsőként.

Komment

Összesen 7 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.
Felhasználónév
2024. január 1.

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.