Vannak, akik Donald Trumpot kedvelik, Ursula von der Leyent és Volodimir Zelenszkijt pedig ki nem állhatják. Mások fordítva vannak ezzel. Egyesek szerint kizárólag Oroszország felelős a negyedik éve tartó ukrajnai háborúért, míg mások — különböző mértékben — úgy vélik, az ukránok (és az amerikaiak) is sokat tettek az orosz invázió kiváltásáért.
E különbségek most másodlagosak. Az amerikai elnök, az egykori üzletember magához ragadta a kezdeményezést a Világ Zrt.-ben. A Trump nevével fémjelzett, már az oroszokkal is egyeztetett huszonnyolc pont kiborította ugyan Nyugat-Európát és Kijevet, félre nem söpörhetik a tervet (az erő Trumpnál van), legfeljebb módosításokat javasolhatnak, hogy kedvezőbb legyen az ukránoknak.
Mindenki lázasan egyeztet, Svájcban — ahol, ha nem is a legfelső szinten, de Európát is odaültették az asztalhoz —, Afrikában a G20 országcsoport értekezletén, ma pedig a rendkívüli uniós csúcson. A találkozók között is folyamatosan égnek a telefonvonalak az egyes fővárosok között. Mint reméljük, annak a jeleként, hogy feltartóztathatatlanul beindult olyasvalami, amit a majdani budapesti békecsúcson emelhetnek a legfelső szintre.
Szinte biztos persze, hogy a tervet nem a sajtóhoz kikerült változatában fogadják majd el (ha elfogadják), ahogyan az is lehet, nem huszonnyolc lesz a pontok száma. A leglényegesebb, hogy a béketerv összességében sokkal kevésbé „Putyin kívánságlistája” (ahogy egyesek nevezték), mint inkább a Kijev számára főleg a területeiről lemondás miatt keserű valóságé. Íme, három kényszerítő tényező, amellyel nemcsak Zelenszkijnek, de a vágyvezérelt brüsszeli gondolkodásnak is számot kell vetnie. 1. Ukrajna az eddigiek tanúsága szerint nyugati pénzzel és fegyverekkel is képtelen elérni célját, az oroszok által 2014 óta elvett területek visszaszerzését. (Mármint anélkül, hogy a Nyugat kirobbantaná ezért a harmadik világháborút. Mi ezt nem akarjuk: aki a feje felett vívott atomháborúban akar élni, az vastag könyvet már ne kérjen karácsonyra. Meglehet, a francia vezérkari főnök lemond az oroszokkal harcoló gyerekekről, de mi nem a mieinkről.) 2. Ukrajna helyzete még romlott is. A küszöbön álló pokrovszki orosz áttörés azt jelentheti, további területekről is le kellene mondania. Zelenszkijre eközben egyre jobban ráég az „aranyvécés” korrupciós botrány. Trump első körben azt várja tőle, hálaadásig, azaz most csütörtökig bólintson rá a tervére.
Márpedig az ukrán elnök hálát adhat, ha egy következő terv nem jóval kedvezőtlenebb lenne a számára. 3. Trump elunta Zelenszkijt és a globálissá puffasztott egész Ukrajna-problémát. Viszont 2029-ig ő Amerika elnöke, addig pedig Zelenszkij nem tudja kihúzni, és akárhogy is igyekszik Európa kipótolni a hiányt, akár gigahitelek felvételével is, az európaiak pedig Brüsszelt unják fokozatosan el. Számos országban, így nálunk is választásokat tartanak jövőre.
A béketerv célul tűzi ki az új, átfogó európai biztonsági rendszer kialakítását. Ez nagyon fontos, ha tartósan békében akarunk élni. Jó hír lehet a kárpátaljai magyaroknak — ha betartható lesz —, hogy a béketerv elvárja az ukránoktól a nyelvi kisebbségek jogainak tiszteletben tartását. Csendesebb években a külpolitikai szemleírók ilyenkor már fogalmazzák átfogó évzáró cikkeiket a világ állapotáról. Idén ehhez korán van, túl sok a bizonytalanság. A Tajvan körül kiújult kínai–japán feszültség ugyan tőlünk távol zajlik, de attól még nem kisfiúk bicepszméregetése. Mi sül ki belőle? A Közel-Kelet csendesebb, ám meddig? E kérdésekre nincs ma válasz. De Ukrajnára talán lehet — csak ne szabotálják el a kardcsörtetők.
Borítókép: Volodimir Zelenszkij és Donald Trump (Fotó: BRENDAN SMIALOWSKI Forrás: AFP)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!