Faragó Tamás páratlan pályafutásának bizonyítéka, amellett, hogy olimpiai bajnoknak, világbajnoknak, Európa-bajnoknak, BEK- és KEK-győztesnek mondhatja magát, hogy számos rangosabbnál rangosabb egyéni elismerésben részesült az évtizedek alatt. 1975-ben és ’76-ban az év magyar vízilabdázójának választották, 2001-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki. 2003-ban mint mesteredző, két évvel késbőbb mint az év magyar szövetségi kapitánya ismerték el munkáját. 2008-ban Mezőtúr, 2014-ben Budapest díszpolgára lett. A két legnagyobb kitüntetés még ezután következett Faragó Tamás életében: 2020-ban a Pólósok pólósa és a Nemzet Sportolója címet is megkapta. A Tonó becenevet Wiesner Tamásnak „köszönhette”. Ugyanis amikor 1969-ben együtt bekerültek Rajki Béla válogatottjába, ilyen módon a Tamás név már foglalt volt, lényegében miatta lett Tonó.
Faragó Tamás 1952. augusztus 5-én született Budapesten, mindössze 13 évesen a BVSC-ben kezdte profi pályafutását. Innen négy idényt követően igazolt át a Vasashoz, ahol karrierje leghosszabb és legeredményesebb időszakát töltötte. 1984-ben külföldre igazolt, a német Düsseldorf játékosa volt 1984–1987 között, majd két idényt (1987-89) Olaszországban is légióskodott, az Arenzano színeiben, ahol befejezte pályafutását. Két alkalommal is elhódította a BEK-trófeát (1979, 1984), emellett KEK-győztes 1988-ból, továbbá kilencszeres magyar bajnok (1975, 1976, 1977, 1979, 1980, 1981, 1982, 1983, 1984), és négyszeres Magyar Kupa-győztes (1971, 1981, 1983, 1984). Ezeket a sikereket mind a Vasassal érte el. 1988-ban Olasz Kupa-győztes lett a Arenzanoval. Faragó Tamás 1970 és 1985 között 258 alkalommal szerepelt a magyar férfi vízilabda-válogatottban. 1976-ben olimpiai bajnok, négy évvel korábban olimpiai második helyezett lett a nemzeti csapattal. 1980-ban bronzérmet is szerzett az ötkarikás játékokon. 1973-ban világbajnok, ’75-ben és ’78-ban vb-ezüstérmes lett. Kétszeres Európa-bajnoknak mondhatja magát (1974, 1977), továbbá 1970-ben Eb-ezüstérem került a nyakába.
Ez a siker kulcsa Faragó Tamás szerint
Faragó Tamás mindent elért klub és válogatott szinten, szinte páratlanul sikeres pályafutás kapcsán az alkotást emelte ki.
– Én azt gondolom, hogy a tehetségnek kötelessége is van. A tehetséget a magyar nyelvben még úgy is megfogalmazzák, hogy Isten adta tehetség, ami egy fölülről jött energiát jelent számomra. Ezt továbbítani kell az alkotás felé, és meg kell érinteni másokat is – mondta az olimpiai bajnok vízilabdázó.
Valójában nem tudom eldönteni még most sem, hogy én választottam a vízilabdát vagy a vízilabda választotta engem.
Tizenhárom éves korában kezdett vízilabdázni, tizenöt évesen már a felnőtt csapatban játszott, egy évvel később pedig már a válogatottban is helyet kapott. Ezek a tények azt igazolják a számára, hogy tehetséges lehetett, de ugyanakkor kiemelte: nagyon sokat tréningezett.
– Mindig azt mondtam: lehet, hogy nálam nincs tehetségesebb fickó az uszodában, de hogy nálam többet sem tréningezik senki, az egészen biztos. Két dolgot kiemelnék: ez elsősorban az igényesség, a másik pedig a fogékonyság. Én azt hiszem, talán ez volt az a kettő, ami engem mindig továbblökött. Illetve még egy: a kultúra, amibe én bekerültem – rögzítette Faragó Tamás.
A vízilabda-társadalom mindig eredményes, ugyanakkor nagyképű, de van is mire. Ez nemcsak magát az eredményt jelenti, hanem azt is, hogy a tagjai kultúremberek, művelt emberek, és ennek megfelelően ez mindenképpen egy nagy segítség volt az én karrieremben végig
– mesélte.
Faragó Tamásnak nem volt szüksége jelölésre
Faragó Tamás amit elért játékosként és edzőként a karrierje során, az szinte felfoghatatlan és átadhatatlan pusztán a számokkal és statisztikákkal. Akár mint játékos, akár mint edző igazi jelenség volt mindig is. Emlékezetes, amikor 2020-ban, még mielőtt a Nemzet Sportolója címet megkapta volna, a következőt mondta a Magyar Nemzetnek adott interjúban:
– Azt gondolom, tévedésben vannak a szavazók. Nagyon régóta a nemzet sportolója vagyok, nincs szükségem arra, hogy a címre jelöljenek.
Ezen korábbi nyilatkozata kapcsán viccesen megjegyezte: – Jobban szeretem, ha a hátam mögött dicsérnek, de a szembe dicséretet sem vetem meg.
A megnyilvánulásai pont azt a stílust képviselik, mint a játéka anno: a zsenialitás mellett nem veszik el a racionalitás. A beszélgetésünk során felolvastam Faragó Tamásnak egy korábbi kommentet, ami jellemezni igyekezett őt, ez így szólt: „Faragó Tamás a magyar vízilabda Zlatan Ibrahimovica. Bár a labdarúgóval ellentétben ő legalább nyert fontos trófeákat.”
– Sokfélét mondtak már nekem, ez mind-mind dicséret. Valójában én azt hiszem, akkor korrekt a dolog, ha a mögöttes tartalom is megvan. Természetesen én is azt gondoltam, hogy először nyerni kell, és utána lehet foglalkozni a PR-ral. Én ezt tudatosan felépítettem. Először nyertem, utána pedig, hogy még ismertebb legyek a mozdulataimban, játékomban, góljaimban, de akár a hosszú hajamban, a fülbevalóval, az egész megjelenésemben ezt is erősítettem. Azt gondolom, hogy egy személyiség voltam, és remélem, az is maradok – reagált a párhuzamra a korábbi BEK- és KEK-győztes játékos.
Edzőként is számos siker ért el Faragó Tamás. Ahol befejezte játékosként, ott kezdte edzőként: az Arenzano együttesénél két idényt töltött (1987–1989), majd hazatért és az OSC irányítását vette át 1990-ben. Ebben az évben nevelőklubja, a BVSC élére nevezték ki két évadra (1990–1992). Visszatért Olaszországba, ahol a Florentia gárdáját vezette egy éven át (1992–1993). Két év kihagyás után ismét Magyarországon vállalt munkát, méghozzá sikerei egykori helyszínén, a Vasasnál. Itt 1995 és 2000 között dirigált Faragó Tamás, aki ezt követően a magyar női válogatott szövetségi kapitánya lett öt évre (2000–2005). 2005-ben világbajnoki címig vezette a magyar női vízilabda-válogatottat, amellyel négy évvel azelőtt vb-ezüstérmes lett. 2001-ben Európa-bajnok, 2003-ban Eb-2. második lett a női póló csapat az irányításával. Emellett 2002-ben világkupagyőztes, 2004-ben világliga-2. helyet ért e, továbbá a Vasassal kétszeres Magyar Kupa-győztes (1996, 1997).
A női válogatott szövetségi kapitányaként új jelenséget tapasztalt
Faragó Tamás az edzői pályafutását a magyar női válogatott szövetségi kapitányaként zárta, nem is akárhogyan: világbajnoki és Európa-bajnoki címig, illetve második helyig vezette női pólósainkat. Arról, hogy a férfi válogatottat nem irányította, a következőt mondta:
– A sors így hozta, miután Kemény Dénesnél jobb szövetségi kapitány nem kell. Nyilvánvaló, az a cél, hogy a Dini (Kemény Dénes – szerk.) helyére kerüljek, az fel sem merült. Ezért maradt a női válogatott, amit nem bántam meg – árulta el Faragó Tamás, aki egy nagy és érdekes különbséget tapasztaltak a nemek között:
Egy új jelenséget tapasztaltam, az pedig a nők racionális gondolkodása. Az nekem nagyon szimpatikus volt. A nők rendkívül racionálisak, mert ha valamiben megtalálják a rációt, azt megcsinálják. Mi, férfiak mindig okoskodunk, tehát nem könnyű a férfiakkal edzősködni, sok nehézséget okoz
– foglalta össze.
A válogatottal elért sikerei kapcsán stílusához méltó választ adott Faragó Tamás:
– Én mindig nagyképű voltam, mindig arról beszéltem, hogy nekem nincs múltam, csak jövőm. Örülök neki, hogy megtörtént. Mindig arról beszélnek, hogy a jó, klasszis játékos az nem feltétlenül jó edző. Talán ezzel kicsit bizonyítottam azt is, hogy még ehhez is értek. Különben a játékosok csinálják az edzőt. Valószínű abban az időben, és ezt most már egészen biztos vagyok benne, olyan játékosaim voltak, akikkel lehetett nyerni – zárta gondolatait a volt szövetségi kapitány.
