– Két hete azzal köszönt el, ha majd elfogynak a konzervek, persze, sorra kerülhet a Faragó Tonó is. Szerencsére ennyire nem súlyos a helyzet, pláne nem önre nézve. Faragó Tamás nem lehet lepattanó…
– A celeb attitűd távol áll tőlem, sőt elutasítom. Olyan figura vagyok, akiről az embereknek határozott véleményük van, ahogy általában nekem is a dolgokról, de nem vágyom arra, hogy állandóan megszólaljak. Blogot írni ezért nem kívánok, de ha interjút kérnek tőlem, ha tehát kíváncsiak rám, azt megtiszteltetésnek tekintem.
– És ha nem is blogot, arra nem gondolt, hogy életrajzot írjon ezekben a napokban, hetekben, amikor lelassult az élet?
– Jobb, ha mások emlékeznek rám, mint ha én akarnám elmesélni a saját történetemet. De fiatalon volt ennél jobb dumám is a hasonló kérdésekre: nincs múltam, csak jövőm. Miért tagadnám, többen megkerestek már azzal az ötlettel, hogy szívesen megírnák az életemet. Valamennyit visszautasítottam, mert azt gondolom, a saját életem megírására én vagyok a legalkalmasabb. Elég sok életrajzot olvastam, nemcsak a sport, hanem a művészetek világából is, Sosztakovicsét, Bunuelét, Kokoschkáét, van elképzelésem róla, hogyan is kellene hozzálátni, de egyelőre nem érzek rá késztetést.
– Bezárt a sportvilág, de azért akadnak érdekes események. Önt is a jelöltek között emlegették, végül Monspart Sarolta került Székely Éva megüresedett helyére a Nemzet Sportolói közé. Legyezte a hiúságát, hogy akár önre is eshetett volna a választás?
– Nem. Azt gondolom, tévedésben vannak a szavazók. Nagyon régóta a nemzet sportolója vagyok, nincs szükségem arra, hogy a címre jelöljenek. Ráadásul csapatsportágban szerepeltem, a csapattársaim nélkül nem érhettem volna el a sikereimet. A választások kimenetele mindig bizonytalan és nem mentes az érdekektől, ezért is fontosabb nekem az, amit a vízilabda rajongói gondolnak rólam.
– A Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének tagjai már beválasztották a soraikba. Azt örömmel fogadta?
– A köszöntőbeszédemben két dolgot fogalmaztam meg. Egyrészt jóleső érzés az anyagi világból a szellemibe emelkedni, halhatatlanként az embernek megadatik, hogy az istenekkel találkozzon. Másrészt minden választás szubjektív, de ez a döntés objektív volt.