Faragó Tamás A pólósok pólósa, a legjobb magyar vízilabdázó

Őrülten izgalmas volt, méltó a tét nagyságához. Bár Faragó Tamás viszonylag meggyőző – hárompontos – fölénnyel nyerte meg a Magyar Nemzet, a Nemzeti Sport és az Origo szerkesztősége által kiírt és a kiadónk által felkarolt A pólósok pólósa szavazást, a második helyen Kásás Tamás egyetlen szavazattal előzte meg Gyarmati Dezsőt. Három korszak három gigásza, sohasem játszhattak egymással, egymás ellen, de bármelyikük is győzött volna, nem mondhatnánk, hogy melléfogott a zsűri.

Print

Közben a Posillipóval BEK-et nyer, és özönlenek az olimpiai diadalok: 2000, Sydney, 2004, Athén, 2008, Peking. Amit az athéni döntőben a szerbek ellen bemutat – főleg védekezésben, bár két gólja sem csekélység –, az bevezető mondatunk alátámasztása: ő aztán tényleg a totális pólós! 2003-ban, Barcelonában világbajnok, 1999-ben, Firenzében másodszor is Európa-bajnok, a 2012-es londoni olimpián búcsúzik a válogatottól és a sportágtól, a spanyolok elleni utolsó meccsre Kiss Gergővel kézen fogva, párás szemmel ugrik be a medencébe. Azért még búcsúzóul 14-8-ra kitömik Perronéékat. Közben Oroszlán Szonja partnereként a tőle amúgy teljesen idegen celeblétbe is belekóstol, de ez csak egy futó epizód, manapság már a pizzériája, a Császár–Komjádi Sportuszoda épületében megnyitott és mára közkedveltté vált Tommy di Napoli vezetése a fő foglalatossága. Közben a FINA Aquatics World Magazine megválasztja a 2000 és 2010 közötti évtizedet tekintve a világ legjobbjának. Eszerint a mi zsűrink sem tévedett olyan nagyot.

3. Gyarmati Dezső (74 pont) – Már születése pillanata is szimbolikus. 1927. október 23-án látta meg a napvilágot, a forradalom születésnapján, csak persze 1927-ben még senki sem tudta, hogy idővel nevezetes lesz a dátum. De maga az 1927-es esztendő is különleges, hiszen ekkor jött a világra Puskás Ferenc, Gyarmati olimpiai bajnok társa. Mivel öt sportágban (ökölvívás, kézilabda, úszás, vízilabda, jégkorong) is iskolaválogatott volt, cseppet sem törvényszerű, hogy a balkezes „Suta” éppen a pólónak lett korszakos egyénisége. 1944-ben már be is mutatkozott az ob I-ben, a Gamma játékosaként – kapusként. Az 1947-es párizsi főiskolai világbajnokságra Londonból érkezett, ahol egy adventista kollégium tanulója volt, továbbá a Kingsbury Club pólósa. „Ott tanultam meg igazán pólózni”, nyilatkozta később, s ezt be is bizonyította Párizsban: az aranyérmes magyar válogatott 36 góljából 28-at ő szerzett.

Innen egymást követik a sikerek. 1948-ban Londonban olimpiai ezüst, 1952-ben, Helsinkiben és 1956-ban, Melbourne-ben arany, közben 1954-ben, Torinóban Eb-arany. Odakint, Melbourne-ben az olimpiai küldöttség forradalmi bizottságának az elnöke, aztán az Egyesült Államokba emigrál, de hazatér, és bár négy év kiesik neki a válogatottban, Rómában újra tagja az olimpiai bronzérmes gárdának, Tokióban pedig 37 évesen ő a csapatkapitány, amikor harmadszor is a nyakába akasztják az olimpiai aranyérmet. Három olimpiai és két Eb-arany, micsoda kollekció! Markovits Kálmán tömören méltatja: „Totális vízilabdázó!” 1973 és 1980 között szövetségi kapitány, ő az egyetlen a sportág történetében, aki játékosként és szakvezetőként is olimpiai bajnok.

A további helyezettek az első tízben: 4. Benedek Tibor 51 pont, 5. Szívós István 50, 6. Sárosi László 39, 7. Kiss Gergely 38, 8-9. Biros Péter és Kárpáti György 34-34, 10. Molnár Endre 29.