Vajon mitől annyira ideges Magyar Péter? – teszik fel sokan a kérdést. Persze hogy feszült a bennfentes kereskedelem gyanúja miatt, hisz aki nincs beoltva pénzügyi ismeretek ellen, az nagyjából tisztában van avval, milyen sugallat hatására vett, majd adott el kurrens részvényeket egy olyan személy, aki az MBH Bank felügyelőbizottságának a tagja volt. A Btk. 410. § (1) szerint „aki bennfentes információ felhasználásával saját vagy más nevében a bennfentes információval érintett pénzügyi eszközre vonatkozó ügyletet köt, ügyletkötésre megbízást ad […] bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”.
Annyira egyértelmű a képlet, hogy nem is szükséges túlragozni a kérdést.
Maga a Tisza párti főmufti is nyilvánvalóvá tette, hogy sáros az ügyben, hiszen úgy, mint egy maffiózó, a ki tudja, milyen módszerrel megszerzett magántelefonszámán hívta fel a jegybanki ügyintézőnőt, hogy megfenyegesse és ordibáljon vele, így magára húzva a vizes lepedőt. Mi ez, ha nem beismerő vallomás?
Van azonban más oka is annak, hogy a szokásosnál is idegesebb a baloldali hadovabajnok: ő tudja ugyanis a legjobban, mennyit érnek azok a közvélemény-kutatási győzelmi jelentések, amelyeket feltálalnak számára hónapról hónapra azok a cégek, amelyek a képzelt vezető pozíciójáról igyekeznek meggyőzni a népeket a pártok versenyében. Az egységfrontba tömörülő balos intézetek a győzteshez állás szándékát akarják kiváltani az általuk tévesen konformistának hitt emberekből.
Érdekes módon a választókban nem tudják a Tisza, illetve Magyar iránti szunnyadó vonzalmakat felizzítani, ám egyes jobboldali médiaemberekből mégis előcsalogattak pánikreakciókat. Volt, aki láthatóan elhitte Mediánék csalijelentéseit, s arról értekezett egy műsorban, hogy a jobboldali média nem kezelte jól a Tisza-kérdést, nem volt jó ötlet a balos műmessiás személyében való támadása. Hát kérem:
mitől lenne támadás, pláne személyes az, ha valakiről közlik a tényeket? Jelesül azt, hogy mit garázdálkodott egy szórakozóhelyen és miket hazudozik össze, majd mondja mindennek az ellenkezőjét?
Ha valaki szerint ez lejárató kampány és személyes támadás, annak egészen fals fogalmai vannak a valóságról. Az viszont kétségtelen, hogy azoknak, akiket sikeresen szorítottak rá a kizárólag baloldali médiumokból való tájékozódásra, halvány fogalmuk sincs a Tisza-vezér gusztustalan botrányairól. Legfeljebb annyi, hogy bántják, támadják a Petit.
Van aztán egy másik oka is Magyar Péternek az idegeskedésre és elbizonytalanodásra. Valahogy kevés szó esik arról, hogy az a politika, aminek a szolgálatára szerződtették külföldön, már abszolút nem trendi, nem mainstream. Az amerikai konzervatív fordulat, Donald Trump elnökké választása óta az európai baloldal fogcsikorgatva megpróbál úgy tenni, mintha Nyugaton a helyzet változatlan volna, de ők is tudják: a látszat fenntartása csak ideig-óráig mehet úgy, ahogy.
Az a Magyar Péter, aki világéletében konformista, karrierista törtető volt és mániákusan csak a politikai széljárást figyelte, ezt valahol érzékeli és módfelett ideges miatta. Egy olyan balos világ politikai gladiátorának szegődött, amely már letűnőfélben van, a napjai meg vannak számlálva.
Mintha valaki velocipéddel próbálná felvenni a versenyt a biciklistákkal. Lehet tudni: a gender-, a háború- és a migrációtámogató politizálásnak befellegzett, évekig nem tudnak szektás művelői világszinten labdába rúgni. Egy Amerikában menthetetlenül vesztesnek bizonyult lúzereszmét kellene győzelemre vinnie a maxivágyakat dédelgető tiszás minicézárnak. Ami lehetetlen.
A negyedik ok, amiért a Tisza-góré vibrál a feszültségtől, hogy az eufemizáló olvasatokkal szemben nem egyszerűen megvédte Kollár Kinga EP-képviselőt, hanem egyetértett vele. Legfeljebb lehet, hogy másként fogalmazott volna. Vagyis
Kollárnál talán még durvábban minősítette volna pozitívumnak, hogy a magyarok életminőségét sikerült lerontaniuk az uniós pénzek jövetelének megakadályozásával. A pártelnök nyilván érzi, hogy ezt a büszke hazaárulást még a benne eddig bízók sem nyelik le, ami fröcsögő-gyűlölködő szeánszainak gyérülő látogatottságában is tükröződik.
A következő, Magyar Péter permanens hevülékenységét kiváltó frusztrációs tényező talán a legsúlyosabb: Ukrajna csatlakozásának suba alatti támogatása nem megy. Az apolitikus emberek számára is ordít, hogy a
tiszások mindent megszavaznak, amit Manfred Weberék eléjük tolnak ukrán ügyben, s a balos média takarítóbrigádjai ezt a tényt sehogy sem tudják láthatatlanná tenni.
Április 24-én éppen azt az uniós határozatot szavazták meg az Európai Parlamentben, hogy ötmilliárd eurós újabb katonai támogatást nyújtsanak Ukrajnának, s fel kell gyorsítani az uniós csatlakozását. Ja és még valamit: 45 milliárd forintot kellene fizetnünk a következő két évben Ukrajna felfegyverzésére. Hogy hazarombolási klasszikusokat idézzünk: Kell még valamit mondanunk, Ildikó?
