Van aztán egy másik oka is Magyar Péternek az idegeskedésre és elbizonytalanodásra. Valahogy kevés szó esik arról, hogy az a politika, aminek a szolgálatára szerződtették külföldön, már abszolút nem trendi, nem mainstream. Az amerikai konzervatív fordulat, Donald Trump elnökké választása óta az európai baloldal fogcsikorgatva megpróbál úgy tenni, mintha Nyugaton a helyzet változatlan volna, de ők is tudják: a látszat fenntartása csak ideig-óráig mehet úgy, ahogy.
Az a Magyar Péter, aki világéletében konformista, karrierista törtető volt és mániákusan csak a politikai széljárást figyelte, ezt valahol érzékeli és módfelett ideges miatta. Egy olyan balos világ politikai gladiátorának szegődött, amely már letűnőfélben van, a napjai meg vannak számlálva.
Mintha valaki velocipéddel próbálná felvenni a versenyt a biciklistákkal. Lehet tudni: a gender-, a háború- és a migrációtámogató politizálásnak befellegzett, évekig nem tudnak szektás művelői világszinten labdába rúgni. Egy Amerikában menthetetlenül vesztesnek bizonyult lúzereszmét kellene győzelemre vinnie a maxivágyakat dédelgető tiszás minicézárnak. Ami lehetetlen.
A negyedik ok, amiért a Tisza-góré vibrál a feszültségtől, hogy az eufemizáló olvasatokkal szemben nem egyszerűen megvédte Kollár Kinga EP-képviselőt, hanem egyetértett vele. Legfeljebb lehet, hogy másként fogalmazott volna. Vagyis
Kollárnál talán még durvábban minősítette volna pozitívumnak, hogy a magyarok életminőségét sikerült lerontaniuk az uniós pénzek jövetelének megakadályozásával. A pártelnök nyilván érzi, hogy ezt a büszke hazaárulást még a benne eddig bízók sem nyelik le, ami fröcsögő-gyűlölködő szeánszainak gyérülő látogatottságában is tükröződik.
A következő, Magyar Péter permanens hevülékenységét kiváltó frusztrációs tényező talán a legsúlyosabb: Ukrajna csatlakozásának suba alatti támogatása nem megy. Az apolitikus emberek számára is ordít, hogy a
tiszások mindent megszavaznak, amit Manfred Weberék eléjük tolnak ukrán ügyben, s a balos média takarítóbrigádjai ezt a tényt sehogy sem tudják láthatatlanná tenni.
Április 24-én éppen azt az uniós határozatot szavazták meg az Európai Parlamentben, hogy ötmilliárd eurós újabb katonai támogatást nyújtsanak Ukrajnának, s fel kell gyorsítani az uniós csatlakozását. Ja és még valamit: 45 milliárd forintot kellene fizetnünk a következő két évben Ukrajna felfegyverzésére. Hogy hazarombolási klasszikusokat idézzünk: Kell még valamit mondanunk, Ildikó?
