„Erdélyinek érzem s vallom magam, kilencévesen eljövén onnan a Királyhágón túl hagytam a hazámat, az otthonomat… Szeretteimen kívül Kolozsvár s négy falu emléke – és jelene – húz oda vissza, Váralmásé, Sztánáé, Középlaké és Magyarbikalé, mindegyik Kalotaszeg része” – vallotta Finta József.
Azt gondolhatnánk, hogy egy ilyen erős erdélyi, kolozsvári, kalotaszegi gyökerű építész a népi struktúrákat viszi tovább és Szűcs Endréhez hasonlóan hagyományos házakat tervez.
Azonban Fintára más út várt, egy olyan sors, amely a modern építészet felé fordította, ahol városképet formáló, több száz szobás szállodák, irodaépületek és garzonházak megtervezése várta, évekig a kommunista rendszer, majd a piac szorításában.
Tehetségének, következetességének és a jó értelemben vett alkalmazkodóképességének köszönhetően olyan építésszé vált, aki nemcsak megélt, de munkásságát Kossuth- és kétszer Ybl Miklós-díjjal is kitüntették.
A kötetben feltárják tervezési elveit, amelyek között első helyen említik a gyermeki gondolkozás felszabadultságát és fantáziáját, amit egy építésznek soha nem szabad elveszítenie. Fontosnak tartotta, hogy egy épület megfeleljen funkciójának, mivel vallotta, hogy erkölcsi alapon nincs joga a megbízó tér- és formai igényeit negligálni. Továbbá figyelt és tiszteletben tartotta a tervezés során „a ház adott környezetének illeszkedési igényeit is”. Alapelveit mindig betartotta.
Jól látható, hogy épületeinek oldalai gyakran más-más képet mutatnak, hiszen tervezésük során odafigyelt környezetükre, a játékosság ugyanakkor visszaköszön a tömegfelbontásban is, „alkotásai” plasztikussága már-már szobrokat idéző, a modernizmus a formán túl az anyaghasználatban, míg a funkcionalitás az épületek használatakor teljesedik be.
Finta József építészként nemcsak tervezett, hanem formált is
A harmincévesen, szakmai berkekben már ismert építész, fiatalon döbbent rá felelősségére, megértette, hogy ha „firkált” valamit, abból hirtelen ház lett. Az otthon, gyermekkorában beleivódott purista református világ azonban nem engedte, hogy a teher alatt összeroppanjon: „Örökös mániám (lett), hogy hasznosat és használhatót tegyek, s hogy nincs jogom mást cselekedni.” Lendülete pedig hosszú évekig kitartott. Nemcsak tervezett és épített, hanem formált is. Formálta az épített környezet és az emberek gondolkozásmódját is. Úgy vélte, hogy a régi és az új építészet mai kategorikus szembeállítása erkölcstelen:
A ház és az azt befogadó környezet kölcsönös egymásra találása nem építhet mindig az új jövevény megalázkodására. Korunk építészetének is megvan a maga – nem egyértelműen szégyellnivaló – nyelvezete, s a joga ahhoz, hogy ezt a nyelvet alakítsa, formálja és használja.
A Dénes Eszter Pro Architectura díjas építész, építészeti szakíró, több építészeti monográfia szerzője által jegyzett könyv segítségünkre lehet abban, hogy megértsük, Finta József hogyan is tett eleget ezen hitvallásának.
A kötet alapját egy több mint negyven részből álló, sodró erejű beszélgetéssorozat adta, amelyet a szerző folytatott az építésszel, aki így kulcsokat adott az olvasónak Finta József munkássága megértéséhez. Hiszen látjuk és érezzük, hogy markáns, jelszerű épületei nemcsak városképi átalakulást hoztak, hanem a jövőbe mutató, a jelent gazdagító urbanisztikai alapvetéseket fogalmaztak meg. Mindeközben azonban erősen éltek benne erdélyi gyökerei is, a régi kalotaszegi fejfák formavilága, melyek ott vannak elrejtve jövőbe mutató épületeinek falaiban, és e kötet elolvasását követően fel is fedik magukat.
(Dénes Eszter: Finta József építészete. MMA Kiadó, 2024. 312 oldal. Ár: 7200 Ft.)
