„Erdélyinek érzem s vallom magam, kilencévesen eljövén onnan a Királyhágón túl hagytam a hazámat, az otthonomat… Szeretteimen kívül Kolozsvár s négy falu emléke – és jelene – húz oda vissza, Váralmásé, Sztánáé, Középlaké és Magyarbikalé, mindegyik Kalotaszeg része” – vallotta Finta József.
Azt gondolhatnánk, hogy egy ilyen erős erdélyi, kolozsvári, kalotaszegi gyökerű építész a népi struktúrákat viszi tovább és Szűcs Endréhez hasonlóan hagyományos házakat tervez.
Azonban Fintára más út várt, egy olyan sors, amely a modern építészet felé fordította, ahol városképet formáló, több száz szobás szállodák, irodaépületek és garzonházak megtervezése várta, évekig a kommunista rendszer, majd a piac szorításában.
Tehetségének, következetességének és a jó értelemben vett alkalmazkodóképességének köszönhetően olyan építésszé vált, aki nemcsak megélt, de munkásságát Kossuth- és kétszer Ybl Miklós-díjjal is kitüntették.
A kötetben feltárják tervezési elveit, amelyek között első helyen említik a gyermeki gondolkozás felszabadultságát és fantáziáját, amit egy építésznek soha nem szabad elveszítenie. Fontosnak tartotta, hogy egy épület megfeleljen funkciójának, mivel vallotta, hogy erkölcsi alapon nincs joga a megbízó tér- és formai igényeit negligálni. Továbbá figyelt és tiszteletben tartotta a tervezés során „a ház adott környezetének illeszkedési igényeit is”. Alapelveit mindig betartotta.
Jól látható, hogy épületeinek oldalai gyakran más-más képet mutatnak, hiszen tervezésük során odafigyelt környezetükre, a játékosság ugyanakkor visszaköszön a tömegfelbontásban is, „alkotásai” plasztikussága már-már szobrokat idéző, a modernizmus a formán túl az anyaghasználatban, míg a funkcionalitás az épületek használatakor teljesedik be.
Finta József építészként nemcsak tervezett, hanem formált is
A harmincévesen, szakmai berkekben már ismert építész, fiatalon döbbent rá felelősségére, megértette, hogy ha „firkált” valamit, abból hirtelen ház lett. Az otthon, gyermekkorában beleivódott purista református világ azonban nem engedte, hogy a teher alatt összeroppanjon: „Örökös mániám (lett), hogy hasznosat és használhatót tegyek, s hogy nincs jogom mást cselekedni.” Lendülete pedig hosszú évekig kitartott. Nemcsak tervezett és épített, hanem formált is. Formálta az épített környezet és az emberek gondolkozásmódját is. Úgy vélte, hogy a régi és az új építészet mai kategorikus szembeállítása erkölcstelen:
A ház és az azt befogadó környezet kölcsönös egymásra találása nem építhet mindig az új jövevény megalázkodására. Korunk építészetének is megvan a maga – nem egyértelműen szégyellnivaló – nyelvezete, s a joga ahhoz, hogy ezt a nyelvet alakítsa, formálja és használja.
A Dénes Eszter Pro Architectura díjas építész, építészeti szakíró, több építészeti monográfia szerzője által jegyzett könyv segítségünkre lehet abban, hogy megértsük, Finta József hogyan is tett eleget ezen hitvallásának.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!