die tageszeitung (taz.de)
A radikális baloldali német napilapban Dilek Zaptçioglu Demokrácia saját erőből című írásában arra szólítja fel az EU országok polgárait, hogy lépjenek fel a Törökországgal folytatandó képmutató tárgyalások megkezdése ellen, és Ankara önálló fejlődését támogassák.
A 70 millió török közül 10 millió a belga vagy német középosztály színvonalán él, a maradék indiai szintű jövedelemből kénytelen létezni. Az egészségügyi és oktatási intézmények állapota katasztrofális. Jaj annak, aki a túlzsúfolt, a higiéniát nélkülöző, rosszul felszerelt klinikákra szállítanak be. Csak aki legalább havi 2700 eurós jövedelemmel bír, élhet emberi feltételek között. Így megengedhet gyermekének egy magániskolát, s nem kell az 50 fős osztályokkal rendelkező állami iskolákba küldeni csemetéjét. Ekkor nincs kiszolgáltatva a tanárok hangulatának, akik egy évben mindössze 5608 dollárt keresnek, míg német kollégáik 58839 dollárból élnek.
Jelenleg kül- és belföldi ügyeskedők használják ki a törökországi vadkapitalizmust, hogy megdrágított szolgáltatásaikkal ás áruikkal tőkét kovácsoljanak a ebből a helyzetből. Önálló gazdaság- és szociálpolitikát többé Törökország nem folytathat, mert minden az EU-tagság kérdése körül forog. Aki a „mi érdekeinkről” beszél, azt a jelenlegi, egyenlőtlen fejlődés haszonélvezői kíméletlenül nacionalistának bélyegzik.
Az EU 1995-ben vámunióra lépett Törökországgal – ez az első lépés Ankara különleges státusa felé – egyetlen ország sem nyitotta meg annyira egyoldalúan a piacát egy ennyire túlerejű partnerrel szemben. Ugyan Törökország a maga mezőgazdasági és textilipari termékeit korlátlanul exportálhatja – de minden élelmiszerbolt az országban immár telítve van európai árukkal.
A zöldek pártelnöke, Claudia Roth beszámol bizottsági ülésekről, ahol konzervatív német képviselők akkor azért örültek, mert „Törökországot olyan olcsón megszerezhették”. A remény, miszerint a vámunió a török termelést megemeli és a gazdaságot versenyképessé teszi, nem vált valóra.
A vámunió a gyenge török gazdaságot legfeljebb az állandóan növekvő kereskedelmi deficittel ajándékozta meg: ez év első hat hónapjában az import 41,1 százalékkal 61,7 milliárd dollárra, míg az export 32 százalékkal 38,7 milliárd dollárra növekedett. A török deficit 14,4 milliárd dollárról a tavalyi évben 59 százalékkal, szűk 23 milliárd dollárra növekedett.
A valóságban a felvételi tárgyalások megkezdésének hívei, mint például Schröder kancellár, aki a nyilvánosságot mindmáig homályban hagyta Törökországgal kapcsolatos valós elképzeléseiről, sem bíznak Törökország belépésében. Tudják, hogy ez Törökország számára megterhelő erőfeszítés, s hogy az ország rossz gazdasági helyzete, a laicizmus kapcsán felmerülő belső feszültségek, vagy éppen a kisebbségi kérdés miatt a következő évben semmi esetre sem érheti el az európai szintet. A jelenlegi EU belépés kapcsán előadott színjáték célja, hogy az unió gazdasági és politikai befolyását megőrizze Törökország felett. Ezért lépnek fel politikusok, mint Günter Verheugen is azért, hogy az ország egyoldalú függése Brüsszellel szemben megmaradjon.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív német lap Szidott és ünnepelt címmel mutatja be a Nobel-díjas osztrák írónőt, Elfriede Jelineket.
Miként Grass, az osztrák írónő is a politikailag aktív, gyakran és határozottan beavatkozó szerzők közé tartozik. Jelinek radikális és kompromisszum nélküli, a civilizáció kritikájában minden alkalommal megmutatkozik a hazájával, Ausztriával szembeni gyűlölete. Thomas Bernharddal együtt hajlamos a túlzásokra, osztozik vele a kompromisszummentes túlzásokban, s Ausztriában mindenütt felfedezni véli a fasizmus továbbélését. Ezért nem csoda, ha Jelinek könyvei rendkívül vitatottak, és az írónőt főleg hazájában kevésbé ünneplik, mint amennyire bírálják.
origo.hu
Lopott szavak, idegen gesztusok: hogyan értelmezzük Magyar Péter mondatait?
