A Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net) konzervatív lap korábbi budapesti tudósítója, Carola Kaps Magyarország becsapja önmagát címmel készített látleletet hazánk gazdasági állapotáról.
Kaps szerint Magyarországra nehéz idők várnak. A fiatal miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc a kormányzásban tapasztalatlan, a társadalom reménytelenül megosztott és az ellenzék a minimális kooperációra sem hajlandó. Ennek ellenére éppen itt volt az ideje, hogy a kormányos leváltásával végre friss szelek fújjanak Budapesten. A lemondott miniszterelnök Medgyessy Péter nem jelentett áldást az ország számára. Az egykori pénzügyminiszter és bankár mindenkinek keserű csalódást okozott, aki azoknak a gazdaságpolitikai hibáknak a kijavítására számított, amit a jobboldali konzervatív miniszterelnök, Orbán Viktor követett el, amikor a jól működő gazdaságot veszélyes irányba mozdította el.
Ehelyett Medgyessy folytatta elődje populista politikáját. Ő is az elosztást és az adóssággyártást gyakorolta. A pénzpiacok elveszítették az ország gazdaságpolitikájába vetett bizalmukat, a befektetők hátat fordítottak Magyarországnak. A költségvetés hiánya és az állami elosztás majd 50 százalékos aránya végül arra késztette a kormányt, hogy egy középtávú takarékossági programmal álljon elő, amely tartalmazta az euró stratégiai módosítását és a várható csatlakozási időpont elhalasztását is.
Míg hat esztendeje egyetlen strukturális változtatás sem vette kezdetét az országban, addig Magyarország nem csak a piacgazdasági átalakulás versenyében addig birtokolt éllovas címét veszítette el. Eljátszotta azt a lehetőséget is, hogy kedvező gazdasági feltételek közepette, még az EU belépés előtt hajtsa végre az egészségügy, a szociális ellátás, és az oktatás költséges reformjait, a maastricht-i kritériumok veszélyeztetése nélkül – írja Kaps.
E háttér ismeretében az új miniszterelnöknek döntenie kell. A fiatal milliomos üzletembernek alig marad ideje, hogy a következő, 2006 nyarán sorra kerülő parlamenti választásokig elődei hibáit korrigálja. Melyik politikusnak van elég bátorsága, hogy röviddel a választások előtt reformokba kezdjen és szigorú pénzügypolitikát folytasson? Szavazatvadászatra ajándékokkal és nem fájdalmas megszorításokkal indulnak a politikusok.
Még ha Gyurcsány minden várakozás ellenére elég bátorsággal rendelkezne a távlatos reformok elindításához, akkor sem követné őt a lakosság, de még a szocialista párt sem.
Hiszen a legtöbb magyar szemében a világ most rendben van. A gazdaság négy százalékos növekedést mutat, a külföldi befektetők visszatértek, az export emelkedik, a munkanélküliség csökken, erőtől duzzad a forint, a pénzpiacok a miniszterelnöki lemondást és a deficit cél ismételt túllépését nyugodtan vették tudomásul. Miért lenne szükséges a nagyjavítás akkor, ha a motor zakatol.
Magyarország becsapja önmagát, figyelmeztetnek neves közgazdászok – mint az egykori jegybankelnök Surányi György, vagy a közgazdászprofesszor Inotai András – tekintettel a magas költségvetési hiányra, az ország súlyos teljesítménydeficitére és a döbbenetesen alacsony népgazdasági megtakarítási rátára. Rövidtávú gondolkodással nem lehet eredményeket elérni, egy racionális gazdaságpolitikának sokkal inkább azt a célt kell maga elé tűznie, hogy hosszú távon felgyorsítsa az eurózóna országaihoz történő hasonulást, valamint a régi EU-országokkal szembeni bevételi lyukat mielőbb bezárja.
A recept egyszerű: takarékoskodni, takarékoskodni, takarékoskodni. Ez nem csak a magánháztartásokra, melyek már ma is súlyosan eladósodottak, hanem főként az államra vonatkozik, melynek mohósága nem ismer határokat. S mely az elmúlt években további néhány százalékkal növelte a GDP-n belüli elosztási kvótáját. A jelenleg 49 százalékos kvóta esetén a gazdasági növekedés a közép és hosszútávon a lehetőségek alatt marad. Így a kívánt felzárkózás vagy elmarad, vagy csak akadozva halad előre, mint az Görögország, vagy Portugália esetében történt.
Hogy az új miniszterelnök osztja ezeket a félelmeket és ennek megfelelően kívánja a gazdaságpolitikai hangsúlyokat megadni, a kormányprogramból nem derül ki. Gyurcsány, aki magát új szociáldemokrataként definiálja, aki egy liberális, nagyobb saját felelősségre épülő társadalmat a szociális igazságossággal kívánja összekötni, már megtette első utalásait a gazdaságpolitikai elképzeléseire. Ez azonban még nem egy koherens, átgondolt gazdaságpolitikai program. A költségvetési hiány csökkentésére vonatkozó hitvallása és a 2005-ös takarékosságra tett ígérete jól hangzik, ezzel szemben a tervezett adóemelései inkább a már megszokott megoldásokra utalnak.
Kevés szó esik arról, hogy minden magyarnak a jövőben többet kell félre tennie nyugdíjára és az orvosi ellátásra. Hiányzik a világos nyilatkozat, az államnak kell jó példával előljárnia, és lehetővé tennie a polgárainak a takarékosságot. Túl kevésszer hangzik el, hogy a gazdasági és adópolitikai érdekeltségi rendszert is meg kell változtatni. Csak akkor fogják az új miniszterelnököt nagy államférfiként ünnepelni, ha sikerül neki a magyarokból öntudatos polgárokat faragnia, akik saját jövőjüket a kezükbe veszik, és a piacgazdaság bizonytalanságaival képesek a mindent átfogó állami gondoskodás nélkül megbirkózni – fejezi be Kaps a neoliberális receptek felsorolását.
origo.hu
A részeges szegedi karatés rátámadt egy férfira, de olyat kapott, hogy padlót fogott – videó
