A római köszöntés visszatérése Olaszországban

Miután Rómában, a Capitolium dombon 2004. október 29-én aláírták az európai alkotmányt, Silvio Berlusconi, az olasz miniszterelnök kisétált a palota balkonjára, ahol a lelkes közönség köszöntését fogadta. Úgy tette ezt, mint a Duce, kinyújtott karral. Paolo Di Canio, a római Lazio labdarúgója, aki szintén „római módon” ünnepelte az AS Romának lőtt gólját, jelentős felháborodást váltott ki tettével.

A Die Weltben Paul Badde A római köszöntés visszatérése című írásában foglalkozik a fasiszta szimbólumokkal az olasz mindennapokban.

Silvio Berlusconi ragyogott, ez az ő napja volt, amikor Rómában, a Capitolium dombon 2004. október 29-én aláírták az európai alkotmányt. A ceremónia után az olasz miniszterelnök kisétált a palota balkonjára, ahol a lelkes közönség köszöntését fogadta. Úgy tette ezt, mint a Duce, kinyújtott karjával.

S érdekes módon senki, egyetlen, Rómába szaladt riporter sem háborodott fel ezen.

Paolo Di Canio, a római Lazio labdarúgója, aki szintén „római módon” ünnepelte az örök riválisnak, az AS Romának lőtt gólját, jelentős felháborodást váltott ki tettével.

A karlendítést és a karjára tetovált latin Dux kifejezést Di Canio politikamentes magánügyének nevezte, s a kezdeti felhördülés az ő esetében is elült. E „politikamentes tettől” az olasz parlamentben ülő Mussolini unoka láthatóan rendkívül meghatódott.

Rómában a fasiszta vesszőnyaláb – egészen másként, mint az importált horogkereszt – mindig is a régi római köztársaság jelképe volt. Ezért a fasiszta bűnbeesést Olaszországban nem mint a múlttal való szakítást, hanem mint történelmük egy részét fogják fel, és a legkevésbé sem hajlandóak az egészre civilizációs törésként tekinteni.

Amit akkor sok német árulásként fogott fel, az ma Olaszország legnagyobb politikai szerencséje lett, azaz, hogy a Fasiszta Nagytanács 1943-ban leváltotta hivatalából Benito Mussolinit.