Interaktív magány magyar módra

Népi újságírásnak nevezett kommunikációs műfaj elterjedésében ludas a világháló, bár a hagyományos média által is versenytársnak tekintett, komoly webnaplók hazánkban még alig terjedtek el. A magyar bloggolás is csak azt vette át az új információs hullámból, amit a legkönyebb elsajátítani: szabados, magukat szókimondásukkal ámító fiatalok újfajta szórakoztatási formája ez. Pedig a blog szerepet játszott az iraki háborúból érkező hírek hitelesítésében, és a délkelet-ázsiai szökőár áldozatainak azonosításában is.

A magyar blogolók eddigi „termését” tekintve alighanem a legsarkosabb kijelentés, amit a webnaplókról az interneten olvasni lehet, a következő: „jelenleg a blog a legtrendibb dolog a neten, akinek nincs, az egy senki, a suli-netesek sem állnak vele szóba”. Lássuk hát, mi a casus bellije a mai magyar fiatalok közötti nézeteltéréseknek?

A „weblog” kifejezés internetes naplóvezetést jelent. Az első, 1993-ra datált weblogot Tim Berners Lee nevéhez kötik, míg maga a blogoszféra 1998 körül született meg, amikor egyszerűsödött e naplók létrehozása. A korai blogokban a szerző többnyire valamilyen érdekességre, fontos weboldalra hívta fel a figyelmet. Ma azonban a blog a szerző (a blogger) személyiségét és sajátos véleményét tükrözi, rendszeresen (általában naponta) frissül, és fordított időrendben jelenik meg, legfelül tehát a legfrissebb bejegyzések találhatók. 2004 végére a blogok olvasottsága 58 százalékkal növekedett, s már összesen 32 millióra tehető az Egyesült Államokban. Ugyanakkor egyre több nő, illetve 30-49 év közötti felhasználó látogatja ezeket. E tekintetben a legaktívabb korosztály a 13-29 éveseké, de az internethasználók 62 százaléka még nem hallott a lehetőségről.

Az internet a kampányok egyik fő terepévé és a támogatások begyűjtésének egyik meghatározó elemévé vált. E-mailek, blogok, kampányhirdetések, adakozásra való felszólítások bombázzák a felhasználókat, akik könnyebben bevonhatók egy-egy akcióba, mert közvetlenül megszólíthatók. A többszázezres látogatottságú naplókon az amerikai elnökválasztási kampány ideje alatt a Wall Street Journal és a Paramount Pictures hirdették magukat. A New York Times vagy a Washington Post szerzőinek nagy része a napi információszerző rutin részévé tette a blogok olvasását. Az internetes naplóírás politikai életben való elterjedtségének ellenére a magyar politikusok mégsem élnek ezzel az eszközzel. Könnyen elképzelhető viszont, hogy az új kommunikációs technikák bevezetése a hazai politizálásban, kölcsönveszi hamarosan a webnaplóírás adta lehetőségeket is.

Az elektronikus hírújságként funcionáló blogok az egész „média-ökoszisztémára” közvetlen hatással bírnak. Mivel sokszor már sms-ben is lehet új bejegyzéseket varázsolni a blogba, a híradásban nyújtott gyorsaságuk legyőzhetetlen. Nem köti őket feltétlenül a szöveges forma sem, hiszen képek, hangok, videók is feltölthetőek a webhelyre. Magyarországon azonban mégsem ezek a blogok hódítottak teret, mert nálunk inkább a közösségi naplók, a szórakozás terepeit képező bejegyzések a népszerűbbek.

A blogírók interaktív magányban élnek – jelentette ki Holczer Márton kutató tavaly egy, az informatikai tárca által is támogatott konferencián. Véleménye szerint megváltozik a bloggerek nyelvhasználata, de egész kifejezési eszköztáruk is, amely multimédiás képességek kiaknázásán alapul majd, és a gondolkodásmódra elkerülhetetlenül hatással lesz. Meggyőződése szerint ez nem marad szubkulturális jelenség: a legfiatalabb generáció kulturális elitje a blogoszféra, amely így a média aktív alakítójává válik.

Ebben az összefüggésben azonban föltétlenül meg kell vizsgálnunk – természetesen a teljesség igénye nélkül – mi kerekedett ki eddig a magyar bloggerek billentyűzete alól. Magyarországon az Index. hu egykori dizájnere, Sasvári József volt a blog úttörője, de oldalát az első bejegyzés elolvasása után elhagytuk, olyannyira sűrűn fordult elő a nemi szervek és a fekália különböző kontextusokban való emlegetése. Mivel Sasvári az oldalát a „legjobb magyar weblognak” aposztrofálja, ennek jegyében kerestük fel a többi webnaplót is. A miles. hu-n megismertük bizonyos Sax Edit testi adottságait, és megtudhattuk, hogy „A dohányzás halálos tüdőrákot okoz”. Suematra honlapja azzal nyit, hogy „ízlésről pediglen nem vitatkozunk”, de a lány lelkének bonyolultságából annyit megtudhattunk, hogy szociológiatörténet tanára a szóbeli vizsgán előtte ült, „és genyózott”. A skála széles: van, aki leírja, hogy pacalt reggelizett, van, aki csak szexuális kalandjairól ír, vannak egészen filozofikus kíberkalózok, és mások bőrébe bújt görbe tükröt tartó revizorok. Az Index-közelinek tartott technocol. hu-n találtunk viszont Magyar Hasis Antologiát, és Best of Pannonrádió csokrot is.

Mindezekhez képest a komolyabb bloggereket egészen más foglalkoztatja. Az ázsiai katasztrófa során a helyszínről tudósító naplóírók nem csak részletes beszámolókat adtak, de segítettek egymástól elszakadt embereknek is megtalálni egymást, és részt vesznek az adományok gyűjtésében. Ugyanakkor az iraki háborúból tudósító bloggerek gyorsabb, részletesebb, élőbb és hihetőbb információkkal szolgáltak, mint a vezető tévécsatornák. Több, korábban sziklaszilárdnak hitt szerkesztőség munkatársairól is kiderült: manipulálták, vagy hamisították a híreket. A hivatásos hírgyártók közül eleinte csak kevesen üdvözölték a „népi újságírás” megjelenését. A többség tudomást sem vett róla, vagy bagatellizálni próbálta a kérdést. A még ma is gyakran ismételgetett vád szerint a bloggerek soha nem lesznek képesek alternatívát nyújtani a hivatásos sajtóval szemben, hiszen megfelelő háttér nélkül nem képesek ellenőrizni a híreket, illetve nem lesz aki rátegye azokra a hitelesség pecsétjét. Nem csak egyes újságírók zárkóznak el a blog-világ elől, de egyes szélsőséges bloggerek is teljesen elutasítják a hagyományos médiát. Az igazság azonban középütt van. A blogok gyorsan és több oldalról képesek tudósítani az eseményekről, míg ezek hátterét, mélyebb elemzését a hagyományos médiának kell elvégeznie.

Források: egyetemielet. hu, ittk. hu, hwsw. hu, e-media. hu