Ha fellapozzuk az elmúlt hetek közéleti eseménynaptárát, azt tapasztaljuk, hogy hivatalos közlés szerint Hiller a magyar kultúrának szánt Bálint-napi szerelmetes ajándékként tervezi berekeszteni áldásos miniszterkedését. Bálint-nap február közepén van; a párton belüli, büszke szociáldemokrata stílusú, homoerotikus leszámolás ügye meg január közepén került nyilvánosságra. Az időzítés tehát tökéletes, minden klappol, legalábbis haladó baloldali lépték szerint. Egy történésznek egy hónapnyi eltérés meg aztán végképp bagatell: elvégre Lenin is novemberben csinálta a nagy októberi szocialista forradalmat…
Egyébiránt kíváncsi voltam, hogy a Vas megyei MSZP-szervezetek központi feloszlatásától összeomlik-e Vas megye – de nem. Mintha mi sem történt volna, megy minden tovább. Azt már végképp nem tudom, hogy azért-e, mert fiktív alapszerveket oszlattak fel; vagy azért, mert a fiktív és valóságos alapszervek között nincsen érdemi különbség. (Szegény Annus Adriánt még az ág is húzza: alighogy belépett erősíteni a jáki szocialistákat, máris feloszlatták.)
Hiller összeesküvés-elmélete azért érdemel különös figyelmet, mert a baloldali sajtókommandó épp a minap vitte végbe nagyszabású tematizációs hadműveletét, amelynek lényege az volt: bár az MSZP belháborúja immár leplezhetetlen, s verbális síkról anális síkra is kiterjedt – mégis az ellenlábas, még mindig vezető Fidesz van kommunikációs válságban. A bravúros akció (melyhez kellett a balról jobbra, majd visszamozgó Malgot István ajándék cikke csakúgy, mint a Szentkirályi utca kissé hangos belső átalakulása) épp Hiller konklúziójában csúcsosodott ki: „a Fideszben zűr és zavar van”.
Nos, ha a Fideszben zűrzavar van, mit mondhatunk az MSZP-ről? Vegyük sorra csak a tényeket! Gyurcsány kormányzati hatalomátvétele arra alapult, hogy Hiller tartja érte a hátát a pártban. Hiller keménykedő stílusát azonban, ami mögött nincs tekintély és számottevő teljesítmény, nem szíveli a tagság. Az első adandó alkalommal – a posztdemszkysta főpolgármesterségért vívott utódlási harcban – egymásnak estek, lecsillapításuk egyelőre reménytelennek tetszik.
Gyurcsány ideges, nem győzi szuflával a kétfrontos harcot, a sok energiát igénylő kirakatkormányzás mellett nincs érkezése a belháborúságra. Vélhetőleg ultimátumot adott pizzapartnerének: vagy rendet vágsz, vagy kénytelen leszek egy kézbe venni a két boltot, s megteszem azt, amit te nem tudtál.
És most Hiller rendet vág. Már talán bánja, hogy erősebb volt a hiúsága, s nem hagyta ott a minisztériumot időben, még a Magyar Kultúra Napja előtt – talán elejét vehette volna a belbotrányoknak.
Ismeri a pártját, ezért nem tartja légbőlkapottnak az összeesküvési forgatókönyvet. Túl sok csapás éri mostanság: miért most szivárgott ki az is, hogy lopott autóval furikázott, s vissza sem akarta adni a járgányt jogos tulajdonosának?
Hiller csak eggyel nem számol: a szocialista aktivisták fantom-pártfejlesztése e kezdő jogállamban könnyedén elkenhető ugyan, a házon belüli nemi erőszak azonban kifejezetten taszítja a választókat. S korántsem lehet az undorító affért másságtematikaként kezelni: az erőszak akkor is erőszak volna, ha szocialista hölgyet ér az elvtársi atrocitás. Hogy MSZP-s férfiak egymás közt intézik el ilyen módon a nézeteltéréseket, az csupán kiemeli a pártpolitizálás e végtelen barbarizmusát: érzéstelenítés, vazelin nélkül. Olyasmi ez, amit még a kormánypártokhoz lojális média sem tud elkenni. (Képzeljük el azt a földindulást, hogy ugyanez a média, amely hetekig rágódott egy ábécés botrányon vagy egy elrágott kiflivégen, mit hozna ki ebből, ha a Fidesz-berkekben történik az eset!)
Szegény Hiller dilemmáján még az sem segít, ha píárosai Bálint-napra gáláns ajándékkal lepik meg a megerőszakolt párttársat…
origo.hu
Csak a legokosabbak érnek el 7 pontot ebben a vegyes műveltségi kvízben
