Temethetetlen történelem

„Nem kritika, ez nem vád, ez nem az én filmemről szól… én nem csináltam filmet a Nagy Imre kormányról, a Nagy Imre csoportról…” Mészáros Márta A temetetlen halott című filmje nem a politikust, hanem az embert állította a középpontba. A Nagy Imre Ház és a Nagy Imre Társaság szervezésében tegnap megtartott eszmecserén ismét sok bírálat érte a filmet.

Jóllehet Mészáros Márta A temetetlen halott című filmjét tavaly november óta láthatja a nagyközönség; az alkotás máig sem mentes a vitáktól és az indulatoktól. Ezt igazolja az '56-os miniszterelnök életének utolsó szakaszát feldolgozó műről a tegnapi napon rendezett eszmecsere, melyen a résztvevők élesen bírálták az alkotást, mondván, az történelmet hamisít, amikor nem a valóságnak megfelelően láttatja a volt miniszterelnök körüli csoport történelmi szerepét.

A rendezőnő saját elmondása szerint évek óta szeretett volna filmet készíteni arról az általa személyesen is ismert Nagy Imről, aki szembeszállt a Szovjetunióval, s akinek mártír sorsa a szabadság és a nemzeti önrendelkezés jelképe lett az egész világon. A történelem azonban jelen esetben is veszélyes és képlékeny talaj, s azt azért maga a rendezőnő is elismeri. Nagy Imre történelmi szerepvállalása máig nem tisztázott.

A filmmel kapcsolatos tegnapi eszmecserén a vádlott-társak leszármazottai is – többek között Szilágyi Júlia, Donáth Ferenc, Vásárhelyi Mária – is jelen voltak, akik egybehangzóan annak a véleményüknek adtak hangot, hogy a film nem objektív, hamis és torz módon ábrázolja Nagy Imre vádlott-társait. A vita résztvevői közül többen úgy vélekedtek, a film ez esetben „ellentmond a történelmi igazság föltárásának, s barátai és társai által elhagyatott, magányos hősként ábrázolja Nagy Imrét”.

A film kapcsán rendezett tegnapi vita Rajk László vezetésével zajlott le, a vádlott-társak és családtagjaikon kívül az eszmecserén azok az úgynevezett snagovi „gyerekek” is képviseltették magukat, akik annak idején együtt voltak Nagy Imrével a száműzetés színhelyén.

A beszélgetésen részt vett Rainer M. János, a film szakértő konzultánsa is. A vitán jelenlévő Donáth Ferenc korábban az Élet és Irodalom hasábjain már bírálta Rainernek a filmmel kapcsolatos szakértői tevékenységét; s annak a véleményének adott hangot, hogy Rainer, a történész, mint a Nagy Imre-életrajz szerzője, hitelesítheti azt is, ami hamis. Donáth már ebben az írásában is nehezményezi azt, hogy „a film hallgat a csoportról, annak történelmi felelősségét, erkölcsi helytállását – mintha egy képről kitakarnának alakokat – kiretusálja.”

Népszabadság, es.hu