Betyáros beszólás jobbról

Kettős Tamás festőművész Repplika visszhang paizsmikiknek című dalával válaszolt néhány hete Sickratman Mi a szar ezen a magyar ugaron? című provokációjára. A dal egy másik szerzeménnyel, az Armageddon cíművel együtt jelenleg is letölthető Tubi internetes honlapjáról. A szerző-előadó most egyebek mellett arról beszél, hogy Paizs Miklós valójában a magyarság foglyává válik.

- Miért írta meg és énekelte föl ezt a két dalt?
- Egy barátomnál hallottam Paizs Miki dalát, akit egyébként régről ismerek, és akit addig performance-i és zenei megnyilvánulásai alapján jó művésznek tartottam, és akiről azt is tudtam, hogy buddhista főiskolát végzett, s mindig is buddhista szellemiségű fiúként gondoltam rá. Megdöbbentem, nem tudtam aludni egész éjjel. Dühös, indulatos válaszok jártak a fejemben. Ezek következménye lett a Repplika visszhang.
- Miért a rap műfajához nyúlt?
- Úgy éreztem, hatásos választ kell adni. A rapben – úgy érzem – óriási erő rejlik: mágikus, ráolvasós, harcos műfaj.
- Mit értett azon az indexen megjelent interjúban, hogy a rap finnugor műfaj lenne?
- Ez csak annyit tesz, hogy nem csupán a ma ismert amerikai típusú, feketéktől indult keleti-nyugati parti ? olykor lövöldözésig, gyilkolásig fajuló ? változata ismert a dalpárbaj műfajának, hanem például a Kalevalában Vejnemöjnen és ellenfele is rigmusokkal éneklik bele egymást a földbe, térdig, derékig, mellkasig. Énekmondók is gyakorta mérték össze tudásukat egykor a királyi udvarokban, sőt a szaftos fordulatoktól sem mentes énekpárbaj a folklór világában is ismert.
- A két dalban ön helyenként kifejezetten szellemesen, máshol nem feltétlenül szalonképes formában kifejtette a véleményét Sickratman bőszen tagadott politikai elkötelezettségéről. Azonban az is érdekes, Paizs gesztusa ön szerint mennyiben tekinthető hitelesnek, művészinek.
- Ez az elkötelezettség nem kérdéses, viszont a nyolcvanas évek
undergroundja a hatalmon lévő baloldallal szemben lépett föl, vállalva ennek minden nyűgét. Magyarországon ma is ugyanaz a baloldal, úgy mondanám: bajoldal (sic!) uralkodik. Az ezzel szemben álló kulturális légkörben nőttünk föl, és minden ehhez hasonló alternatív gesztus ? zenei, képzőművészeti, színházi produkció ? betyáros, rebellis cselekedetnek számított a pszeudokommunizmussal szemben. Nevetségesnek tartom, hogy éppen ennek a baloldalnak a szekértolójaként, kulturális fedezeteként próbál virtuskodni, holott ezzel épp a betyárbecsületet rúgja föl.
- Mennyire gondolta komolyan, amikor azt írta a Repplikában, hogy Paizs latens keresztény, s hogy erre épp a Buzi-e vagy? című lemez lenne a bizonyíték?
- Paizs magyar és keresztény gyűlölete által paradox módon éppen a magyarság és a kereszténység foglyává válik. Azokban a sorokban annak a döbbenetemnek adok hangot, hogy Paizs szellemisége mennyire távol áll a buddhizmus légkörétől is. Volt azért egy demokratikus gesztusa: honlapjára föltette az én két rapemet is.
- A durva, néhol trágár fordulatoktól az ön rapjei sem mentesek.
- Bizonyos körökben az a vélemény, hogy ha Paizs felszólít a jobboldal kiirtására, akkor ő csupán a honi közbeszédre hívja föl a figyelmet. Ebben az értelemben tehát, ha a művész okádik, akkor valójában nem okádik, csak a hányásra hívja föl a figyelmet. Belőlem ez az ökörség váltott ki káromkodást. Egyébként a trágárság bizonyos fokig a rap bevett sajátossága, inkább a szegénylegények műfaja ez, s nem az udvari bolondoké. Viszont Paizs a már említett balliberális oldallal a háta mögött más összefüggésrendszerbe helyezi a káromkodást. Ez a fajta fekete humor inkább fenyegető, mint kacagtató. Sickratman a közbeszéd ingerküszöbét olyan magasra tolta, hogy a finomabb árnyalatok, rezdülések elveszni látszanak.
- Az nem dühítette föl, hogy az index. hu-n csonkítva idéztek a Repplikából, s nem is feltétlenül a lényegi sorokat?
- Igazából nem, mert hozzáférhetővé tették a dalt, amely önmagáért beszél.
- Az sem zavarta, hogy eltorzították a gondolatait? Nehezen tudom elképzelni, hogy ön a jobboldalt ?szar?-nak nevezte.
- Pontosan nem emlékszem, milyen szavakat használtam a
telefoninterjú során. De azt akartam kifejezni, hogy ha a jobb oldalon bármilyen visszásságok voltak, vannak vagy lennének, az sem lenne ok arra, hogy a baloldalhoz csatlakozzam. A pszeudokommunizmus kényszerkommunájában felnőtt generáció tagjaként a baloldallal sem eszmeiségében, sem gyakorlatában nem tudok közösséget vállalni.