Kettős mérce Németországban? – levél Hitlernek

Joseph Fischer német külügyminiszter sajátosan vélekedik a történelemről: a régi, birodalmi külügy tagjainak halálhíre már nem szerepelhet a minisztérium belső lapjában, ha az illető tagja volt a náci pártnak. A CSU egyik képviselője felszólította Fischert a helyzet tisztázására.

Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)

A konzervatív napilapban Rainer Blasius Fischer megemlékezés gyakorlata című írásában mutatja be a berlini külügyminiszter és a múlt viszonyát.

Ugyan írásos utasítást nem találtak, egyértelmű, hogy Joseph Fischer kívánságára módosították a külügyminisztérium megemlékezési gyakorlatát. Ennek értelmében a régi, birodalmi külügy tagjainak halálhíre, s az ilyenkor szakásos rövid megemlékezés már nem kerülhet bele a minisztérium belső lapjába, ha az illető tagja volt az NSDAP-nek, a náci pártnak. Ugyanígy nem számít Fischer történetszemléletében az illető NSZK-nak tett szolgálatai sem. Ráadásul ezt a szabályozást sem közölték a minisztérium aktív munkatársaival, pusztán a nyugdíjas állománynak tűnt fel a két idős kollégájuk halálát követő meglepő eljárás. A nyugdíjas diplomata Heinz Schneppen kimondta véleményét Fischer emlékgyakorlatáról. Szerinte az eljárás „szakszerűtlen, ésszerűtlen, becstelen”, hiszen a párttagság alapján a birodalmi külügy ellenállóiról, az 1944. július 20-i merénylet után kivégzettekről, mint Ulrich von Hassellről és Adam von Trott zu Solztól is meg kellene tagadni a megemlékezéshez való jogot.

Klaus Rose, a CSU képviselője, korábbi honvédelmi államtitkár felszólította Fischert a helyzet tisztázására. Rose kijelentette, leginkább a kettős mérce használata háborítja fel. Aki korábban kommunista volt, annak elhiszem, hogy megváltozott, aki náci volt és utána belépett az SPD-be annak szintén. Aki azonban ezen feltételeknek nem felel meg, azt teljesítményétől függetlenül halála után is diszkriminálják.

Der Spiegel (spiegel.de)

A baloldali hírmagazin arról tudósít, hogy a Szövetségi Posta még rendelkezik a hagyományos német erények egyikével, másikával.

Egy roppant szellemes brit polgár képeslapot adott fel, a következő címzéssel: A Führernek, Adolf Hitlernek, Reichstag, Német Parlament, Berlin, Németország. A Szövetségi Posta az alábbi kiegészítéssel továbbította a képeslapot a Bundestagnak. „A küldemény címzése hiányos, pótlása megtörtént. Kérem értesítse a feladót.” A szorgos bürokrata megadta a helyes címet is: Deutscher Bundestag, 11011 Berlin.

Amíg a képeslapot a Bundestag sajtóosztályán rossz viccnek tartották, addig a Posta számára annak bizonyítéka, hogy jól végzik munkájukat. Mint a posta egyik szóvivője megerősítette, nincs joguk kivonni a forgalomból küldeményeket csak azért, mert a címzett elhunyt. Amíg a cím létezik, a leveleket és csomagokat kiszállítják, ami ezekkel a kézbesítés után történik az már nem a posta dolga.

Der Standard (derstandard.at)

A baloldali napilap a mások kommentárja sorozatban Soros György Az új Bush doktrína című írását közli, amelyben a szerző az amerikai elnök szabadságfogalmáról elmélkedik.

Amerika senkire sem fogja kormányzati stílusát rákényszeríteni – idézi az elnököt Soros. A mi célunk sokkal inkább az, hogy segítsünk másoknak saját, egyéni stílusú szabadságuk elérésében, és saját útjuk folytatásában.

Ő támogatja ezt a célt és az elmúlt tizenöt évet – folytatja Soros –, és vagyonából dollármilliárdokat áldozott erre a célra. Ennek ellenére nem látja okát, hogy megváltoztassa a Bush- kormányzattal szembeni fenntartásait. Soros az orwelli kettős beszéd stílusát fedezi fel az elnök esetében, Bush kijelentései gyakran teljesen ellentétesek a kormányzati gyakorlattal, például az iraki háború indoklásával. Miután Washington nem talált kapcsolatot Bagdad és az al-Kaida között, és nem bukkantak tömegpusztító fegyverekre, Bush kijelentette, a demokráciát bevezetendő masíroztak Irakba.

Soros szerint a világ legeredményesebb nyitott társadalma, az Egyesült Államok, nemhogy nem érti a nyitott társadalom elveit, de a jelenlegi vezetése éppenséggel aláássa azt, amikor nem hajlandó tudomásul venni, hogy Washington is tévedhet. Ennek következtében ma az Egyesült Államok az országok jelentős részével hadilábon áll, ráadásul újraválasztását Bush politikai kurzusának megerősítéseként értékeli.

Soros úgy véli, Bushnak igaza van, amikor megállapítja, az elnyomó rezsimek többé nem bújhatnak el a szuverenitás fogalma mögé: ami a diktatúrákban és a szétesőben lévő államokban történik, az kiemelkedően érdekli a Föld többi országát. Ugyanakkor ezeknek a belügyekbe történő beavatkozásoknak legitim módon kell történnie. E legitimitás megteremtéséhez egyértelmű és betartandó szabályokra van szükség – vélekedett írásában a milliárdos.